< Job 24 >

1 Ab Omnipotente non sunt abscondita tempora: qui autem noverunt eum, ignorant dies illius.
Miért nincsenek eltéve a Mindenható által idők s ismerői nem láthatják meg az ő napjait?
2 Alii terminos transtulerunt, diripuerunt greges, et paverunt eos.
Határokat tolnak el, nyájat raboltak s legeltették.
3 Asinum pupillorum abegerunt, et abstulerunt pro pignore bovem viduæ.
Árvák szamarát elhajtják, zálogul veszik özvegy marháját.
4 Subverterunt pauperum viam, et oppresserunt pariter mansuetos terræ.
Az útról elhajtják a szűkölködőket, egyaránt elbújtak az ország szegényei.
5 Alii quasi onagri in deserto egrediuntur ad opus suum: vigilantes ad prædam, præparant panem liberis.
Lám, akár vadszamarak a pusztákban, kimentek dolgukra az eledelt keresve: sivatag neki kenyere a gyermekek számára.
6 Agrum non suum demetunt: et vineam eius, quem vi oppresserint, vindemiant.
A mezőn learatják abrakjukat s tallóznak a gonosznak szőlőjében.
7 Nudos dimittunt homines, indumenta tollentes, quibus non est operimentum in frigore:
Meztelenül hálnak, öltözet híján s nincs takarójuk a hidegben;
8 Quos imbres montium rigant: et non habentes velamen, amplexantur lapides.
hegyek záporától átáznak s menedék híján sziklát ölelnek.
9 Vim fecerunt deprædantes pupillos, et vulgum pauperem spoliaverunt.
Emlőtől elrabolják az árvát s a mi rajta van a szegényen, zálogul veszik;
10 Nudis et incedentibus absque vestitu, et esurientibus tulerunt spicas.
meztelenül járnak öltözet híján s éhesen hordanak kévét.
11 Inter acervos eorum meridiati sunt, qui calcatis torcularibus sitiunt.
Falaik között olajat készítenek, a présházakban sajtoltak és szomjaztak.
12 De civitatibus fecerunt viros gemere, et anima vulneratorum clamavit, et Deus inultum abire non patitur.
A városból emberek hörögnek, a megöltek lelke könyörög és Isten ügyet sem vet a fonákságára.
13 Ipsi fuerunt rebelles lumini, nescierunt vias eius, nec reversi sunt per semitas eius.
Azok vannak a világosság ellen lázadók közt, nem ismerték fel útjait s nem laktak ösvényein.
14 Mane primo consurgit homicida, interficit egenum et pauperem: per noctem vero erit quasi fur.
Virradatra fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan lesz mint a tolvaj.
15 Oculus adulteri observat caliginem, dicens: Non me videbit oculus: et operiet vultum suum.
A házasságtörő szeme leste az alkonyatot, mondván nem pillant meg engem szem, és leplet tesz arczára.
16 Perfodit in tenebris domos, sicut in die condixerant sibi, et ignoraverunt lucem.
Sötétben betörnek házakba, nappal elzárták magukat, nem ismerik a világosságot;
17 Si subito apparuerit aurora, arbitrantur umbram mortis: et sic in tenebris quasi in luce ambulant.
mert egyaránt reggel nekik a vakhomály, mert ismerik a vakhomály rémségeit.
18 Levis est super faciem aquæ: maledicta sit pars eius in terra, nec ambulet per viam vinearum.
Gyorsan eltűnik a víz színén, átkozott a birtokuk az országban, nem fordul a szőlők útjára.
19 Ad nimium calorem transeat ab aquis nivium, et usque ad inferos peccatum illius. (Sheol h7585)
Szárazság meg hőség elrabolják a hó vízét, az alvilág azokat, kik vétkeztek. (Sheol h7585)
20 Obliviscatur eius misericordia: dulcedo illius vermes: non sit in recordatione, sed conteratur quasi lignum infructuosum.
Elfelejti őt az anyaméh, édesnek találja a féreg; többé nem emlékeznek rá, s mint a fa, megtöretik a jogtalanság:
21 Pavit enim sterilem, quæ non parit, et viduæ bene non fecit.
a ki kifosztja a magtalan nőt, ki nem szül, s az özveggyel nem tesz jót.
22 Detraxit fortes in fortitudine sua: et cum steterit, non credet vitæ suæ.
Ereje által tartós életű a hatalmas, fennmarad, bár nem bízik életében.
23 Dedit ei Deus locum pœnitentiæ, et ille abutitur eo in superbiam: oculi autem eius sunt in viis illius.
Megadja neki, hogy bizton támaszkodik, és szemei rajta vannak útjaikon.
24 Elevati sunt ad modicum, et non subsistent, et humiliabuntur sicut omnia, et auferentur, et sicut summitates spicarum conterentur.
Emelkedtek, kevés még s nincsenek, aláhanyatlottak, mint minden elkapatnak s mint kalász feje levágatnak.
25 Quod si non est ita, quis me potest arguere esse mentitum, et ponere ante Deum verba mea?
S ha nem így van, ki hazudtol meg engem, hogy semmivé tegye szavamat?

< Job 24 >