Job 23

1 Respondens autem Iob, ait:

S felelt Jób és mondta:

2 Nunc quoque in amaritudine est sermo meus, et manus plagæ meæ aggravata est super gemitum meum.

Ma is ellenszegülő a panaszom: csapásom ránehezedik nyögésemre.

3 Quis mihi tribuat ut cognoscam et inveniam illum, et veniam usque ad solium eius?

Vajha tudnám, hogy találhatom, hogy eljutok székhelyéig:

4 Ponam coram eo iudicium, et os meum replebo increpationibus,

eléje terjeszteném az ügyet és szájamat megtölteném bizonyításokkal;

5 Ut sciam verba, quæ mihi respondeat, et intelligam quid loquatur mihi.

tudnám mely szavakkal felel nekem, s megérteném, mit mond nekem.

6 Nolo multa fortitudine contendat mecum, nec magnitudinis suæ mole me premat.

Vajon erőnek teljével pörölne-e velem? Nem! Csakhogy ügyelne ő rám!

7 Proponat æquitatem contra me, et perveniat ad victoriam iudicium meum.

Akkor az egyenes szállt vele vitára, s örökre megmenekülnék bírámtól.

8 Si ad Orientem iero, non apparet: si ad Occidentem, non intelligam eum.

Lám, keletre megyek – s ő nincs ott, nyugatra: s nem veszem észre;

9 Si ad sinistram, quid agam? non apprehendam eum: si me vertam ad dexteram, non videbo illum.

balról midőn működik, nem nézhetem meg, jobbra fordul és nem látom.

10 Ipse vero scit viam meam, et probavit me quasi aurum, quod per ignem transit:

Mert ismeri az utat, melyet követek; megvizsgálna: mint az arany kerülnék ki.

11 Vestigia eius secutus est pes meus, viam eius custodivi, et non declinavi ex ea.

Ösvényéhez ragaszkodott lábam, útját őriztem meg és nem hajlok el.

12 A mandatis labiorum eius non recessi, et in sinu meo abscondi verba oris eius.

Ajkai parancsától nem mozdulok el, törvényemnél fogva megóvtam szája szavait.

13 Ipse enim solus est, et nemo avertere potest cogitationem eius: et anima eius quodcumque voluit, hoc fecit.

De ő az egy, ki térítheti el? S a mit lelke megkívánt, azt megcselekszi.

14 Cum expleverit in me voluntatem suam, et alia multa similia præsto sunt ei.

Bizony befejezi azt, mi kiszabva van nekem s efféle sok van nála.

15 Et idcirco a facie eius turbatus sum, et considerans eum, timore sollicitor.

Azért rémülök meg miatta, elgondolkozom és rettegek tőle.

16 Deus mollivit cor meum, et Omnipotens conturbavit me.

Hisz Isten csüggesztette el szívemet s a Mindenható rémített meg engem;

17 Non enim perii propter imminentes tenebras, nec faciem meam operuit caligo.

mert nem a sötétség miatt semmisültem meg, sem mivel arczomat a homály borította.