Job 21
1 Respondens autem Iob, dixit:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Audite quæso sermones meos, et agite pœnitentiam.
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Sustinete me, et ego loquar, et post mea, si videbitur, verba ridete.
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 Numquid contra hominem disputatio mea est, ut merito non debeam contristari?
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Attendite me, et obstupescite, et superponite digitum ori vestro:
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 Et ego quando recordatus fuero, pertimesco, et concutit carnem meam tremor.
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Quare ergo impii vivunt, sublevati sunt, confortatique divitiis?
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 Semen eorum permanet coram eis, propinquorum turba, et nepotum in conspectu eorum.
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 Domus eorum securæ sunt et pacatæ, et non est virga Dei super illos.
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 Bos eorum concepit, et non abortivit: vacca peperit, et non est privata fœtu suo.
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 Egrediuntur quasi greges parvuli eorum, et infantes eorum exultant lusibus.
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 Tenent tympanum, et citharam, et gaudent ad sonitum organi.
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)
14 Qui dixerunt Deo: Recede a nobis, et scientiam viarum tuarum nolumus.
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 Quis est Omnipotens, ut serviamus ei? et quid nobis prodest si oraverimus illum?
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 Verumtamen quia non sunt in manu eorum bona sua, consilium impiorum longe sit a me.
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Quoties lucerna impiorum extinguetur, et superveniet eis inundatio, et dolores dividet furoris sui?
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 Erunt sicut paleæ ante faciem venti, et sicut favilla quam turbo dispergit.
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 Deus servabit filiis illius dolorem patris: et cum reddiderit, tunc sciet.
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 Videbunt oculi eius interfectionem suam, et de furore Omnipotentis bibet.
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 Quid enim ad eum pertinet de domo sua post se? et si numerus mensium eius dimidietur?
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 Numquid Deus docebit quis piam scientiam, qui excelsos iudicat?
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 Iste moritur robustus et sanus, dives et felix.
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 Viscera eius plena sunt adipe, et medullis ossa illius irrigantur:
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 Alius vero moritur in amaritudine animæ absque ullis opibus:
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 Et tamen simul in pulvere dormient, et vermes operient eos.
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 Certe novi cogitationes vestras, et sententias contra me iniquas.
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 Dicitis enim: Ubi est domus principis? et ubi tabernacula impiorum?
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 Interrogate quem libet de viatoribus, et hæc eadem illum intelligere cognoscetis:
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 Quia in diem perditionis servatur malus, et ad diem furoris ducetur.
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 Quis arguet coram eo viam eius? et quæ fecit, quis reddet illi?
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 Ipse ad sepulchra ducetur, et in congerie mortuorum vigilabit.
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 Dulcis fuit glareis Cocyti, et post se omnem hominem trahet, et ante se innumerabiles.
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 Quomodo igitur consolamini me frustra, cum responsio vestra repugnare ostensa sit veritati?
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
