Job 21
1 Respondens autem Iob, dixit:
Felelt Jób és mondta:
2 Audite quæso sermones meos, et agite pœnitentiam.
Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
3 Sustinete me, et ego loquar, et post mea, si videbitur, verba ridete.
Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
4 Numquid contra hominem disputatio mea est, ut merito non debeam contristari?
Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
5 Attendite me, et obstupescite, et superponite digitum ori vestro:
Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
6 Et ego quando recordatus fuero, pertimesco, et concutit carnem meam tremor.
Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
7 Quare ergo impii vivunt, sublevati sunt, confortatique divitiis?
Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
8 Semen eorum permanet coram eis, propinquorum turba, et nepotum in conspectu eorum.
Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
9 Domus eorum securæ sunt et pacatæ, et non est virga Dei super illos.
Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
10 Bos eorum concepit, et non abortivit: vacca peperit, et non est privata fœtu suo.
Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
11 Egrediuntur quasi greges parvuli eorum, et infantes eorum exultant lusibus.
Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
12 Tenent tympanum, et citharam, et gaudent ad sonitum organi.
Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
Jóban végzik el napjaikat a egy pillanat alatt az alvilágba szállanak alá. (Sheol h7585)
14 Qui dixerunt Deo: Recede a nobis, et scientiam viarum tuarum nolumus.
Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
15 Quis est Omnipotens, ut serviamus ei? et quid nobis prodest si oraverimus illum?
mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
16 Verumtamen quia non sunt in manu eorum bona sua, consilium impiorum longe sit a me.
Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Quoties lucerna impiorum extinguetur, et superveniet eis inundatio, et dolores dividet furoris sui?
Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
18 Erunt sicut paleæ ante faciem venti, et sicut favilla quam turbo dispergit.
Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
19 Deus servabit filiis illius dolorem patris: et cum reddiderit, tunc sciet.
Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
20 Videbunt oculi eius interfectionem suam, et de furore Omnipotentis bibet.
saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
21 Quid enim ad eum pertinet de domo sua post se? et si numerus mensium eius dimidietur?
Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
22 Numquid Deus docebit quis piam scientiam, qui excelsos iudicat?
Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
23 Iste moritur robustus et sanus, dives et felix.
Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
24 Viscera eius plena sunt adipe, et medullis ossa illius irrigantur:
sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
25 Alius vero moritur in amaritudine animæ absque ullis opibus:
Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
26 Et tamen simul in pulvere dormient, et vermes operient eos.
Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
27 Certe novi cogitationes vestras, et sententias contra me iniquas.
Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
28 Dicitis enim: Ubi est domus principis? et ubi tabernacula impiorum?
Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
29 Interrogate quem libet de viatoribus, et hæc eadem illum intelligere cognoscetis:
– nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
30 Quia in diem perditionis servatur malus, et ad diem furoris ducetur.
hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
31 Quis arguet coram eo viam eius? et quæ fecit, quis reddet illi?
Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
32 Ipse ad sepulchra ducetur, et in congerie mortuorum vigilabit.
Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
33 Dulcis fuit glareis Cocyti, et post se omnem hominem trahet, et ante se innumerabiles.
édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
34 Quomodo igitur consolamini me frustra, cum responsio vestra repugnare ostensa sit veritati?
Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
