Job 20
1 Respondens autem Sophar Naamathites, dixit:
Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:
2 Idcirco cogitationes meæ variæ succedunt sibi, et mens in diversa rapitur.
Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.
3 Doctrinam, qua me arguis, audiam, et spiritus intelligentiæ meæ respondebit mihi.
Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.
4 Hoc scio a principio, ex quo positus est homo super terram:
Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyheztette,
5 Quod laus impiorum brevis sit, et gaudium hypocritæ ad instar puncti.
Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?
6 Si ascenderit usque ad cælum superbia eius, et caput eius nubes tetigerit:
Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével:
7 Quasi sterquilinium in fine perdetur: et qui eum viderant, dicent: Ubi est?
Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van ő?
8 Velut somnium avolans non invenietur, transiet sicut visio nocturna.
Mint az álom, úgy elrepül és nem találják őt; eltünik, mint az éjjeli látomás.
9 Oculus, qui eum viderat, non videbit, neque ultra intuebitur eum locus suus.
A szem, a mely rá ragyogott, nem látja többé, és az ő helye sem törődik már vele.
10 Filii eius atterentur egestate, et manus illius reddent ei dolorem suum.
Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az ő rablott vagyonát.
11 Ossa eius implebuntur vitiis adolescentiæ eius, et cum eo in pulvere dormient.
Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a porba.
12 Cum enim dulce fuerit in ore eius malum, abscondet illud sub lingua sua.
Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá;
13 Parcet illi, et non derelinquet illud, et celabit in gutture suo.
És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:
14 Panis eius in utero illius vertetur in fel aspidum intrinsecus.
Az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.
15 Divitias, quas devoravit, evomet, et de ventre illius extrahet eas Deus.
Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten.
16 Caput aspidum suget, et occidet eum lingua viperæ.
A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg őt,
17 (Non videat rivulos fluminis, torrentes mellis, et butyri.)
Hogy ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.
18 Luet quæ fecit omnia, nec tamen consumetur: iuxta multitudinem adinventionum suarum, sic et sustinebit.
A mit másoktól szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az ő cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.
19 Quoniam confringens nudavit pauperes: domum rapuit, et non ædificavit eam.
Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.
20 Nec est satiatus venter eius: et cum habuerit quæ concupierat, possidere non poterit.
Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.
21 Non remansit de cibo eius, et propterea nihil permanebit de bonis eius.
Az ő falánksága elől semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az ő jóléte.
22 Cum satiatus fuerit, arctabitur, æstuabit, et omnis dolor irruet super eum.
Mikor teljes az ő bősége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.
23 Utinam impleatur venter eius, ut emittat in eum iram furoris sui, et pluat super illum bellum suum.
Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.
24 Fugiet arma ferrea, et irruet in arcum æreum:
Mikor vasból csinált fegyver elől fut, aczélból csinált íj veri át.
25 Eductus, et egrediens de vagina sua, et fulgurans in amaritudine sua: vadent, et venient super eum horribiles.
Kihúzza és az kijön a testéből és kivillan az epéjéből; rettegés támad felette.
26 Omnes tenebræ absconditæ sunt in occultis eius: devorabit eum ignis, qui non succenditur, affligetur relictus in tabernaculo suo.
Mindenféle titkos sötétség van az ő vagyonán; fúvás nélkül való tűz emészti meg őt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.
27 Revelabunt cæli iniquitatem eius, et terra consurget adversus eum.
Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.
28 Apertum erit germen domus illius, detrahetur in die furoris Dei.
Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az ő haragjának napján.
29 Hæc est pars hominis impii a Deo, et hereditas verborum eius a Domino.
Ez a gonosz ember fizetése Istentől, és az ő beszédének jutalma a Mindenhatótól.
