< Job 17 >
1 Spiritus meus attenuabitur, dies mei breviabuntur, et solum mihi superest sepulchrum.
Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
2 Non peccavi, et in amaritudinibus moratur oculus meus.
Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
3 Libera me Dominue, et pone me iuxta te, et cuiusvis manus pugnet contra me.
Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
4 Cor eorum longe fecisti a disciplina, propterea non exaltabuntur.
Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
5 Prædam pollicetur sociis, et oculi filiorum eius deficient.
Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
6 Posuit me quasi in proverbium vulgi, et exemplum sum coram eis.
Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
7 Caligavit ab indignatione oculus meus, et membra mea quasi in nihilum redacta sunt.
Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
8 Stupebunt iusti super hoc, et innocens contra hypocritam suscitabitur.
Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
9 Et tenebit iustus viam suam, et mundis manibus addet fortitudinem.
és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
10 Igitur omnes vos convertimini, et venite, et non inveniam in vobis ullum sapientem.
Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
11 Dies mei transierunt, cogitationes meæ dissipatæ sunt, torquentes cor meum:
Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
12 Noctem verterunt in diem, et rursum post tenebras spero lucem.
Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
13 Si sustinuero, infernus domus mea est, et in tenebris stravi lectulum meum. (Sheol )
Ha az alvilágot házamul reméltem, a sötétségben megterítette mágyamat, (Sheol )
14 Putredini dixi: Pater meus es, mater mea, et soror mea, vermibus.
a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
15 Ubi est ergo nunc præstolatio mea, et patientiam meam quis considerat?
hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
16 In profundissimum infernum descendent omnia mea: putasne saltem ibi erit requies mihi? (Sheol )
Az alvilág reteszeihez szállanak le, ha egyaránt porban lesz nyugalom. (Sheol )