Job 15
1 Respondens autem Eliphaz Themanites, dixit:
Felelt a Témánbeli Elífáz s mondta:
2 Numquid sapiens respondebit quasi ventum loquens, et implebit ardore stomachum suum?
Vajon bölcs felel-e szeles tudással s megtölti-e keleti széllel belsejét –
3 Arguis verbis eum, qui non est æqualis tibi, et loqueris quod tibi non expedit.
bizonyítgatva mitsem érő beszéddel és szavakkal, melyekkel nem használ.
4 Quantum in te est evacuasti timorem, et tulisti preces coram Deo.
Te az Isten félelmét is megbontod, csökkented az imaszót Isten előtt.
5 Docuit enim iniquitas tua os tuum, et imitaris linguam blasphemantium.
Mert bűnöd tanítja szájadat s a ravaszok nyelvét választod.
6 Condemnabit te os tuum, et non ego: et labia tua respondebunt tibi.
Szájad ítél el téged s nem én, s ajkaid vallanak ellened.
7 Numquid primus homo tu natus es, et ante colles formatus?
Elsőnek születtél-e az emberek közt a a halmoknál előbb létesültél?
8 Numquid consilium Dei audisti, et inferior te erit eius sapientia?
Isten tanácsában hallottál-e valamit és csentél magadnak bölcsességet?
9 Quid nosti quod ignoremus? quid intelligis quod nesciamus?
Mit tudsz te, mit mi nem tudunk, mit értesz, a mi nem volna mi nálunk?
10 Et senes, et antiqui sunt in nobis multo vetustiores quam patres tui.
Vén is, aggastyán is van közöttünk, napokra apádnál korosabb.
11 Numquid grande est ut consoletur te Deus? sed verba tua prava hoc prohibent.
Kevés-e neked Isten vigasztalása s az ige, mely csínján bánt veled?
12 Quid te elevat cor tuum, et quasi magna cogitans, attonitos habes oculos?
Mit ragad el téged szíved, és mit integetnek szemeid,
13 Quid tumet contra Deum spiritus tuus, ut proferas de ore tuo huiuscemodi sermones?
hogy Isten ellen fordítod indulatodat és szájadból kibocsátasz szavakat?
14 Quid est homo, ut immaculatus sit, et ut iustus appareat natus de muliere?
Mi a halandó, hogy tiszta legyen, s hogy igaz legyen asszony szülöttje?
15 Ecce inter sanctos eius nemo immutabilis, et cæli non sunt mundi in conspectu eius.
Lám, szentjeiben nem hisz, az egek sem tiszták szemeiben;
16 Quanto magis abominabilis et inutilis homo, qui bibit quasi aquam iniquitatem?
hát még az utálatos és megromlott, az ember, ki mint vizet issza a jogtalanságot.
17 Ostendam tibi, audi me: quod vidi narrabo tibi.
Hadd oktatlak, hallgass reám, s a mit láttam, hadd beszélem el;
18 Sapientes confitentur, et non abscondunt patres suos.
a mit hirdetnek bölcsek, és nem titkolták el őseik részéről –
19 Quibus solis data est terra, et non transivit alienus per eos.
nekik egyedül adatott az ország, s idegen nem járt közöttük:
20 Cunctis diebus suis impius superbit, et numerus annorum incertus est tyrannidis eius.
A gonosznak minden napjaiban kínlódik ő, s az évek száma alatt, melyek fentartvák az erőszakosnak.
21 Sonitus terroris semper in auribus illius: et cum pax sit, ille semper insidias suspicatur.
Rettegések hangja a fülében: békében jön reá pusztító.
22 Non credit quod reverti possit de tenebris ad lucem, circumspectans undique gladium.
Nem hiszi, hogy visszatér a sötétségből, ki van szemelve a kard számára.
23 Cum se moverit ad quærendum panem, novit quod paratus sit in manu eius tenebrarum dies.
Bolyong ő kenyér után, hol van; tudja, hogy készen áll oldalán a sötétség napja.
24 Terrebit eum tribulatio, et angustia vallabit eum, sicut regem, qui præparatur ad prælium.
Ijesztik őt szükség és szorongás, megragadja őt mint csatára kész király.
25 Tetendit enim adversus Deum manum suam, et contra Omnipotentem roboratus est.
Mert Isten ellen nyújtotta ki kezét a Mindenható ellen hősködik;
26 Cucurrit adversus eum erecto collo, et pingui cervice armatus est.
nyakkal szalad ellene, pajzsainak vastag dudoraival.
27 Operuit faciem eius crassitudo, et de lateribus eius arvina dependet.
Mert arczát befödte zsírjával s hájat szerzett ágyékára.
28 Habitavit in civitatibus desolatis, et in domibus desertis, quæ in tumulos sunt redactæ.
Letelepült megsemmisített városokban, házakban, melyeket nem laknak, melyek rendelve vannak kőhalmoknak.
29 Non ditabitur, nec perseverabit substantia eius, nec mittet in terra radicem suam.
Nem gazdagszik meg, nem áll fönn a vagyona, nem hajlik a földre szerzeménye;
30 Non recedet de tenebris: ramos eius arefaciet flamma, et auferetur spiritu oris sui.
nem térhet ki a sötétség elől, csemetéjét láng szárítja el s eltűnik – az ő szája leheletétől.
31 Non credet frustra errore deceptus, quod aliquo pretio redimendus sit.
Ne higyjen a semmiségben, a ki megtévedett, mert semmiség lesz, a mit cserébe kap.
32 Antequam dies eius impleantur, peribit: et manus eius arescent.
Mielőtt itt volna a napja, beteljesedik, s pálmaága nem zöldellő.
33 Lædetur quasi vinea in primo flore botrus eius, et quasi oliva proiiciens florem suum.
Mint szőlőtő elvetéli egresét, s mint olajfa hullatja el virágát.
34 Congregatio enim hypocritæ sterilis, et ignis devorabit tabernacula eorum, qui munera libenter accipiunt.
Mert az istentelennek községe meddő, és tűz emészti a megvesztegetés sátrait:
35 Concepit dolorem, et peperit iniquitatem, et uterus eius præparat dolos.
bajt fogannak és jogtalanságot szülnek, és belsejük csalárdságot készít.
