Job 13
1 Ecce omnia hæc vidit oculus meus, et audivit auris mea, et intellexi singula.
Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
2 Secundum scientiam vestram et ego novi: nec inferior vestri sum.
Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.
3 Sed tamen ad Omnipotentem loquar, et disputare cum Deo cupio:
Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.
4 Prius vos ostendens fabricatores mendacii, et cultores perversorum dogmatum.
Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.
5 Atque utinam taceretis, ut putaremini esse sapientes.
Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!
6 Audite ergo correptionem meam, et iudicium labiorum meorum attendite.
Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.
7 Numquid Deus indiget vestro mendacio, ut pro illo loquamini dolos?
Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?
8 Numquid faciem eius accipitis, et pro Deo iudicare nitimini?
Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?
9 Aut placebit ei quem celare nihil potest? aut decipietur ut homo, vestris fraudulentiis?
Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?
10 Ipse vos arguet, quoniam in abscondito faciem eius accipitis.
Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.
11 Statim ut se commoverit, turbabit vos, et terror eius irruet super vos.
Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?
12 Memoria vestra comparabitur cineri, et redigentur in lutum cervices vestræ.
Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.
13 Tacete paulisper ut loquar quodcumque mihi mens suggesserit.
Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!
14 Quare lacero carnes meas dentibus meis, et animam meam porto in manibus meis?
Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.
15 Etiam si occiderit me, in ipso sperabo: verumtamen vias meas in conspectu eius arguam.
Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.
16 Et ipse erit salvator meus: non enim veniet in conspectu eius omnis hypocrita.
Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.
17 Audite sermonem meum, et ænigmata percipite auribus vestris.
Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.
18 Si fuero iudicatus, scio quod iustus inveniar.
Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
19 Quis est qui iudicetur mecum? veniat: quare tacens consumor?
Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.
20 Duo tantum ne facias mihi, et tunc a facie tua non abscondar:
Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:
21 Manum tuam longe fac a me, et formido tua non me terreat.
Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;
22 Voca me, et ego respondebo tibi: aut certe loquar, et tu responde mihi.
aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.
23 Quantas habeo iniquitates et peccata, scelera mea et delicta ostende mihi.
Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!
24 Cur faciem tuam abscondis, et arbitraris me inimicum tuum?
Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?
25 Contra folium, quod vento rapitur, ostendis potentiam tuam, et stipulam siccam persequeris:
Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?
26 Scribis enim contra me amaritudines, et consumere me vis peccatis adolescentiæ meæ.
Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;
27 Posuisti in nervo pedem meum, et observasti omnes semitas meas, et vestigia pedum meorum considerasti:
és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.
28 Qui quasi putredo consumendus sum, et quasi vestimentum quod comeditur a tinea.
És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett:
