Job 12
1 Respondens autem Iob, dixit:
Felele erre Jób, és monda:
2 Ergo vos estis soli homines, et vobiscum morietur sapientia?
Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!
3 Et mihi est cor sicut et vobis, nec inferior vestri sum: quis enim hæc, quæ nostis, ignorat?
Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?
4 Qui deridetur ab amico suo sicut ego, invocabit Deum, et exaudiet eum: deridetur enim iusti simplicitas.
Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!
5 Lampas contempta apud cogitationes divitum, parata ad tempus statutum.
A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.
6 Abundant tabernacula prædonum, et audacter provocant Deum, cum ipse dederit omnia in manus eorum.
A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.
7 Nimirum interroga iumenta, et docebunt te: et volatilia cæli, et indicabunt tibi.
Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.
8 Loquere terræ, et respondebit tibi: et narrabunt pisces maris.
Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.
9 Quis ignorat quod omnia hæc manus Domini fecerit?
Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
10 In cuius manu anima omnis viventis, et spiritus universæ carnis hominis.
A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.
11 Nonne auris verba diiudicat, et fauces comedentis, saporem?
Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?
12 In antiquis est sapientia, et in multo tempore prudentia.
A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?
13 Apud ipsum est sapientia et fortitudo, ipse habet consilium et intelligentiam.
Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
14 Si destruxerit, nemo est qui ædificet: si incluserit hominem, nullus est qui aperiat.
Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az.
15 Si continuerit aquas, omnia siccabuntur: et si emiserit eas, subvertent terram.
Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.
16 Apud ipsum est fortitudo et sapientia: ipse novit et decipientem, et eum qui decipitur.
Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.
17 Adducit consiliarios in stultum finem, et iudices in stuporem.
A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.
18 Balteum regum dissolvit, et præcingit fune renes eorum.
A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.
19 Ducit sacerdotes inglorios, et optimates supplantat:
A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.
20 Commutans labium veracium, et doctrinam senum auferens.
Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.
21 Effundit despectionem super principes, eos, qui oppressi fuerant, relevans.
Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.
22 Qui revelat profunda de tenebris, et producit in lucem umbram mortis.
Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
23 Qui multiplicat gentes et perdit eas, et subversas in integrum restituit.
Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.
24 Qui immutat cor principum populi terræ, et decipit eos ut frustra incedant per invium:
Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.
25 Palpabunt quasi in tenebris, et non in luce, et errare eos faciet quasi ebrios.
És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.
