Job 12
1 Respondens autem Iob, dixit:
Felélt Jób és mondta:
2 Ergo vos estis soli homines, et vobiscum morietur sapientia?
Valóban, ti vagytok ám a nép, s veletek kihal a bölcsesség!
3 Et mihi est cor sicut et vobis, nec inferior vestri sum: quis enim hæc, quæ nostis, ignorat?
Nekem is van szívem mint nektek, nem esem messze tőletek, hisz kinél nem volnának effélék?
4 Qui deridetur ab amico suo sicut ego, invocabit Deum, et exaudiet eum: deridetur enim iusti simplicitas.
Nevetségéül vagyok barátnak, ki Istent szólította s ő meghallgatta; nevetségül az igaz, a gáncstalan!
5 Lampas contempta apud cogitationes divitum, parata ad tempus statutum.
A balvégzetnek megvetés, a gondtalannak vélekedése szerint, készen áll, a tántorgó lábúaknak.
6 Abundant tabernacula prædonum, et audacter provocant Deum, cum ipse dederit omnia in manus eorum.
Boldogságban vannak a rablók sátrai és biztosság azoké, kik Istent haragítják, azé, ki istenét kezében hordja.
7 Nimirum interroga iumenta, et docebunt te: et volatilia cæli, et indicabunt tibi.
Azonban kérdezd csak meg a barmot, majd tanít téged, s az ég madarát, majd megjelenti neked;
8 Loquere terræ, et respondebit tibi: et narrabunt pisces maris.
vagy szólj a földnek, majd tanít téged, és elbeszélik neked a tenger halai.
9 Quis ignorat quod omnia hæc manus Domini fecerit?
Ki ne tudná mindezekből, hogy az Örökkévaló keze cselekedte ezt;
10 In cuius manu anima omnis viventis, et spiritus universæ carnis hominis.
kinek kezében van minden élőnek a lelke, s minden ember testének a szelleme.
11 Nonne auris verba diiudicat, et fauces comedentis, saporem?
Nemde a fül vizsgálja a szavakat s az íny az ételt ízleli meg?
12 In antiquis est sapientia, et in multo tempore prudentia.
Aggastyánokban van bölcsesség, s hosszú élet: értelmesség.
13 Apud ipsum est sapientia et fortitudo, ipse habet consilium et intelligentiam.
Ő nála van bölcsesség és erő, övé tanács és értelmesség!
14 Si destruxerit, nemo est qui ædificet: si incluserit hominem, nullus est qui aperiat.
Lám, lerombol s nem építtetik föl, rázár valakire s nem nyittatik ki neki.
15 Si continuerit aquas, omnia siccabuntur: et si emiserit eas, subvertent terram.
Im elrekeszt vizeket s kiszáradnak – megereszti őket s feldúlják a földet.
16 Apud ipsum est fortitudo et sapientia: ipse novit et decipientem, et eum qui decipitur.
Ő nála van hatalom és üdvösség, övé a tévelygő és a megtévesztő.
17 Adducit consiliarios in stultum finem, et iudices in stuporem.
Járatja a tanácsosokat megfosztottan s a bírákat megtébolyítja;
18 Balteum regum dissolvit, et præcingit fune renes eorum.
a királyok kötelékét föloldotta és reákötött övet az ő derekukra;
19 Ducit sacerdotes inglorios, et optimates supplantat:
járatja a papokat megfosztottan s a szilárdakat elferdíti;
20 Commutans labium veracium, et doctrinam senum auferens.
megvonja a biztosszavúak beszédjét s a véneknek eszét elveszi;
21 Effundit despectionem super principes, eos, qui oppressi fuerant, relevans.
csúfot önt a nemesekre s a hatalmasoknak kötését meglazítja.
22 Qui revelat profunda de tenebris, et producit in lucem umbram mortis.
Feltár mély dolgokat a sötétségből s kihozza világosságra a vakhomályt.
23 Qui multiplicat gentes et perdit eas, et subversas in integrum restituit.
Nagyra növeszti a nemzeteket s elveszíti, kiterjeszti a nemzeteket és elviszi.
24 Qui immutat cor principum populi terræ, et decipit eos ut frustra incedant per invium:
Szívét veszi az ország népe fejeinek s eltévelyíti úttalan pusztaságban;
25 Palpabunt quasi in tenebris, et non in luce, et errare eos faciet quasi ebrios.
tapogatóznak sötétségben világosság nélkül, s eltévelyíti őket mint a részeget.
