Isaiæ 55
1 Omnes sitientes venite ad aquas: et qui non habetis argentum, properate, emite, et comedite: venite, emite absque argento, et absque ulla commutatione vinum et lac.
Oh, mind aki szomjúhozik, jöjjetek a vízre, az is, kinek nincs pénze; jöjjetek, vegyetek gabonát és egyetek, jöjjetek, vegyetek gabonát pénz nélkül, és díj nélkül bort és tejet.
2 Quare appenditis argentum non in panibus, et laborem vestrum non in saturitate? Audite audientes me, et comedite bonum, et delectabitur in crassitudine anima vestra.
Minek mérnétek le ezüstöt nem kenyérért és szerzeményteket azért, amivel nem laktok jól? Hallgatva hallgassatok rám, hogy jót egyetek, és kövérségben gyönyörködjék lelketek.
3 Inclinate aurem vestram, et venite ad me: audite, et vivet anima vestra, et feriam vobiscum pactum sempiternum, misericordias David fideles.
Hajlítsátok fületeket és jöjjetek hozzám, halljátok, hogy föléledjen lelketek, hadd kössek veletek örökké tartó szövetséget, a Dávidnak jutott maradandó kegyeket.
4 Ecce testem populis dedi eum, ducem ac præceptorem gentibus.
Lám, népek tanújává tettem őt, fejedelemmé és népek parancsolójává.
5 Ecce gentem, quam nesciebas, vocabis: et gentes, quæ te non cognoverunt, ad te current propter Dominum Deum tuum, et Sanctum Israel, quia glorificavit te.
Lám, nemzetet, melyet nem ismersz, hívni fogsz és nemzet, mely téged nem ismer, hozzád fog sietni, az Örökkévaló, a te Istened kedvéért és Izrael szentéért, mert megdicsőített téged.
6 Quærite Dominum, dum inveniri potest: invocate eum, dum prope est.
Keressétek az Örökkévalót, midőn megtaláltatja magát, hívjátok, midőn közel van.
7 Derelinquat impius viam suam, et vir iniquus cogitationes suas, et revertatur ad Dominum, et miserebitur eius, et ad Deum nostrum: quoniam multus est ad ignoscendum.
Hagyja el a gonosz az útját és a jogtalanság embere gondolatait; térjen vissza az Örökkévalóhoz, hogy irgalmazzon neki, és Istenünkhöz, mert sokat bocsát meg.
8 Non enim cogitationes meæ, cogitationes vestræ: neque viæ vestræ, viæ meæ, dicit Dominus.
Mert az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és a ti útjaitok nem az én útjaim, úgymond az Örökkévaló.
9 Quia sicut exaltantur cæli a terra, sic exaltatæ sunt viæ meæ a viis vestris, et cogitationes meæ a cogitationibus vestris.
Mert miként magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál és gondolataim a ti gondolataitoknál.
10 Et quomodo descendit imber, et nix de cælo, et illuc ultra non revertitur, sed inebriat terram, et infundit eam, et germinare eam facit, et dat semen serenti, et panem comedenti:
Mert valamint leszáll az eső és a hó az égből és oda vissza nem tér, hanem ha megáztatta a földet és megtermékenyítette és sarjasztóvá tette, és magot ad a magvetőnek és kenyeret az evőnek:
11 Sic erit verbum meum, quod egredietur de ore meo: non revertetur ad me vacuum, sed faciet quæcumque volui, et prosperabitur in his, ad quæ misi illud.
olyan lesz az én igém, mely számból ered, nem tér hozzám vissza üresen, hanem ha megcselekedte amit akartam és sikert ér abban, amire küldtem.
12 Quia in lætitia egrediemini, et in pace deducemini: montes et colles cantabunt coram vobis laudem, et omnia ligna regionis plaudent manu.
Mert örömmel fogtok kivonulni és békében fogtok vezettetni; a hegyek és a dombok ujjongásra fakadnak előttetek, mind a mezőnek fái összecsapják tenyerüket.
13 Pro saliunca ascendet abies, et pro urtica crescet myrtus: et erit Dominus nominatus in signum æternum, quod non auferetur.
A tüskebokor helyett ciprus terem, a csalán helyett mirtus terem; és lesz az Örökkévalónak dicsőségül, örök jelül, mely ki nem írtatik.
