< Isaiæ 32 >

1 Ecce in iustitia regnabit rex, et principes in iudicio præerunt.
Íme igazság szerint fog király uralkodni és kormányzók fognak jog szerint kormányozni.
2 Et erit vir sicut qui absconditur a vento, et celat se a tempestate, sicut rivi aquarum in siti, et umbra petræ prominentis in terra deserta.
És mindegyik lesz mint menedék szél elől, mint rejtek zápor ellen, mint vízpatakok a sivatagban, mint nehéz kőszálnak árnyéka bágyadt földön.
3 Non caligabunt oculi videntium, et aures audientium diligenter auscultabunt.
Nem vakulnak meg a látók szemei és a hallók fülei figyelni fognak.
4 Et cor stultorum intelliget scientiam, et lingua balborum velociter loquetur et plane.
Az elhamarkodók szíve értelmes lesz megismerésre és a dadogók nyelve siet tisztán beszélni.
5 Non vocabitur ultra is, qui insipiens est, princeps: neque fraudulentus appellabitur maior:
Nem neveztetik többé az aljas nemesnek és a fösvény nem mondatik előkelőnek.
6 stultus enim fatua loquetur, et cor eius faciet iniquitatem, ut perficiat simulationem, et loquatur ad Dominum fraudulenter, et vacuam faciat animam esurientis, et potum sitienti auferat.
Mert az aljas aljasságot beszél és szíve jogtalanságot cselekszik, istentelenséget cselekedve és tévedést beszélve az Örökkévaló ellen, üresen hagyva az éhezőnek lelkét és a szomjazónak italát elvonva.
7 Fraudulenti vasa pessima sunt: ipse enim cogitationes concinnavit ad perdendos mites in sermone mendaci, cum loqueretur pauper iudicium.
És a fösvénynek fegyverei gonoszak; ő fondorlatokat eszelt ki, hogy megrontsa a szegényeket hazug beszédekkel és mikor a szűkölködő jogosságot beszél.
8 Princeps vero ea, quæ digna sunt principe, cogitabit, et ipse super duces stabit.
De a nemes dolgokat eszelt ki, és ő nemes dolgoknál megmarad.
9 Mulieres opulentæ surgite, et audite vocem meam: filiæ confidentes percipite auribus eloquium meum.
Gondtalan asszonyok, fel, halljátok szavamat, bizakodó leányok, figyeljetek beszédemre.
10 Post dies enim, et annum vos conturbabimini confidentes: consummata est enim vindemia, collectio ultra non veniet.
Esztendőn fölül napok múlva remegni fogtok ti bizakodók, mert elveszett a szüret, gyümölcsszedés nem lesz.
11 Obstupescite opulentæ, conturbamini confidentes: exuite vos, et confundimini, accingite lumbos vestros.
Reszkessetek ti gondtalanok, remegjetek ti bizakodók, vetkőzzetek, meztelenedjetek, gyászt öltsetek az ágyékra!
12 Super ubera plangite, super regione desiderabili, super vinea fertili.
Mellet verdesnek a gyönyörűséges mező miatt, a termékeny szőlő miatt.
13 Super humum populi mei spinæ et vepres ascendent: quanto magis super omnes domos gaudii civitatis exultantis?
Népem földjén tövis és tüske nő ki, bizony mind a vígságos házain az ujjongó városnak.
14 Domus enim dimissa est, multitudo urbis relicta est, tenebræ et palpatio factæ sunt super speluncas usque in æternum. Gaudium onagrorum pascua gregum,
Mert a kastély pusztán maradt, a zajos város elhagyatott, bástya és őrtorony barlangokká váltak örökre, vadszamarak vígságául, nyájak legelőjéül.
15 donec effundatur super nos spiritus de excelso: et erit desertum in charmel, et charmel in saltum reputabitur.
Mígnem kiömlik ránk a szellem a magasból és a puszta termőfölddé lesz és a termőföld erdőnek tekintetik.
16 Et habitabit in solitudine iudicium, et iustitia in charmel sedebit.
És lakozik a pusztában jogosság és igazság a termőföldön lakik.
17 Et erit opus iustitiæ pax, et cultus iustitiæ silentium, et securitas usque in sempiternum.
És lesz az igazságnak műve béke és az igazság munkája békesség és biztonság mindörökre.
18 Et sedebit populus meus in pulchritudine pacis, et in tabernaculis fiduciæ, et in requie opulenta.
És lakni fog népem a béke hajlékában és biztos lakásokban és gondtalan nyugalomban.
19 Grando autem in descensione saltus, et humilitate humiliabitur civitas.
És jégeső lesz, mikor ledől az erdő és alacsonyra alacsonyul a város.
20 Beati, qui seminatis super omnes aquas, immittentes pedem bovis et asini.
Boldogok ti; akik magot szórtok minden víz mellett, kik szabadon bocsátjátok az ökör és szamár lábát.

< Isaiæ 32 >