Osee Propheta 10
1 Vitis frondosa Israel, fructus adæquatus est ei: secundum multitudinem fructus sui multiplicavit altaria, iuxta ubertatem terræ suæ exuberavit simulachris.
Terjeszkedő szőlőtő Izraél, megtermi gyümölcsét; a mint sokasodott gyümölcse, megsokasította az oltárokat, a mily jólétben volt országa, azon jól készített oszlopokat.
2 Divisum est cor eorum, nunc interibunt: ipse confringet simulachra eorum, depopulabitur aras eorum.
Megoszlott a szívök, most bűnhődjenek! Ő majd letöri oltáraikat, elpusztítja oszlopaikat.
3 Quia nunc dicent: Non est rex nobis: non enim timemus Dominum: et rex quid faciet nobis?
Bizony, most mondhatják: nincsen királyunk: mert nem féltük az Örökkévalót, a király pedig, mit tehet érettünk?!
4 Loquimini verba visionis inutilis, et ferietis fœdus: et germinabit quasi amaritudo iudicium super sulcos agri.
Beszéltek beszédeket, hamis eskükkel szövetséget kötve; és kivirít, mint a méregfű, az ítélet a mező barázdáin.
5 Vaccas Bethaven coluerunt habitatores Samariæ: quia luxit super eum populus eius, et æditui eius super eum exultaverunt in gloria eius, quia migravit ab eo.
Bét-Ávennek borjaiért félnek Sómrón lakói; bizony gyászol miatta az ő népe, papjai pedig reszketnek miatta, dicsősége miatt, hogy elköltözött őtőle.
6 Siquidem et ipse in Assur delatus est, munus regi Ultori: confusio Ephraim capiet, et confundetur Israel in voluntate sua.
Őt magát is Assúrba viszik el, ajándokúl Járéb királynak; szégyent vesz Efraim, és megszégyenül Izraél tanácsa miatt.
7 Transire fecit Samaria regem suum quasi spumam super faciem aquæ.
Sómrónnak megsemmisült a királya, mint forgács a víznek színén.
8 Et disperdentur excelsa idoli, peccatum Israel: lappa, et tribulus ascendet super aras eorum: et dicent montibus: Operite nos; et collibus: Cadite super nos.
És elpusztíttatnak a bálványok magaslatai, Izraélnek a vétke, tüske és tövis nő föl az oltáraikon; és majd mondják a hegyeknek: borítsatok el minket, és a halmoknak: omoljatok reánk!
9 Ex diebus Gabaa, peccavit Israel, ibi steterunt: non comprehendet eos in Gabaa prælium super filios iniquitatis.
Gibea napjaitól fogva vétkeztél, Izraél: ott álltak – nem éri el őket Gibeában háború – a gazság fiai mellett.
10 Iuxta desiderium meum corripiam eos: congregabuntur super eos populi, cum corripientur propter duas iniquitates suas.
Kedvem szerint megfenyítem őket, majd összegyűjtetnek ellenük népek – a mikor oda kötöm őket kettős bűnükhöz.
11 Ephraim vitula docta diligere trituram, et ego transivi super pulchritudinem colli eius: ascendam super Ephraim, arabit Iudas, confringet sibi sulcos Iacob.
Efraim pedig betanított üsző, szeret nyomtatni, én meg simogattam nyakának szépségét; majd befogom Efraimot, szántani fog Jehúda, boronálni fog Jákób.
12 Seminate vobis in iustitia, et metite in ore misericordiæ, innovate vobis novale: tempus autem requirendi Dominum, cum venerit qui docebit vos iustitiam.
Vessetek: magatoknak igazság szerint, arassatok szeretethez képest, szántsatok föl magatoknak ugart; hisz ideje keresni az Örökkévalót, míg nem eljön és igazságot tanít nektek.
13 Arastis impietatem, iniquitatem messuistis, comedistis frugem mendacii: quia confisus es in viis tuis, in multitudine fortium tuorum.
Szántottatok gonoszságot, gazságot arattatok, ettétek a hazugság gyümölcsét; mert bíztál utadban, vitézeid sokaságában.
14 Consurget tumultus in populo tuo: et omnes munitiones tuæ vastabuntur, sicut vastatus est Salmana a domo eius qui iudicavit Baal in die prælii, matre super filios allisa.
Majd támad zajongás népeid ellen és mind az erősségeid elpusztíttatnak, a mint elpusztította Salmán Bét-Arbélt, a harcznak napján: szétzúzatott anya gyermekestől.
15 Sic fecit vobis Bethel, a facie malitiæ nequitiarum vestrarum.
Ezenképen bánnak veletek Bét-Élben, gonoszságtok gonoszsága miatt: hajnalban megsemmisülve megsemmisül Izraél királya!
