Ecclesiastes 7
1 Melius est nomen bonum, quam unguenta pretiosa: et dies mortis die nativitatis.
Jobb a név a jó olajnál és a halál napja a születés napjánál.
2 Melius est ire ad domum luctus, quam ad domum convivii: in illa enim finis cunctorum admonetur hominum, et vivens cogitat quid futurum sit.
Jobb menni a gyásznak házába, mint menni a lakomának házába, mivelhogy az minden embernek a vége s az élő szívére veszi.
3 Melior est ira risu: quia per tristitiam vultus, corrigitur animus delinquentis.
Jobb a bánat a nevetésnél, mert szomorú arcz mellett felvidúl a sziv.
4 Cor sapientium ubi tristitia est, et cor stultorum ubi lætitia.
A bölcsek szíve a gyász házában van, a balgák szíve pedig az öröm házában.
5 Melius est a sapiente corripi, quam stultorum adulatione decipi.
Jobb hallgatni a bölcsnek dorgálását, mint hogy valaki hallgatja a balgák énekét;
6 Quia sicut sonitus spinarum ardentium sub olla, sic risus stulti: sed et hoc vanitas.
mert a milyen a tövisek ropogása a fazék alatt, olyan a balgának nevetése. S ez is hiúság! -
7 Calumnia conturbat sapientem, et perdet robur cordis illius.
Mert az elnyomás megtébolyítja a bölcset s a szívet elveszíti az ajándék.
8 Melior est finis orationis, quam principium. Melior est patiens arrogante.
Jobb a dolog vége mint kezdete; jobb a türelmes lelkű a büszke lelkűnél.
9 Ne sis velox ad irascendum: quia ira in sinu stulti requiescit.
Ne hírtelenkedj lelkedben boszankodásra, mert a boszúság a balgák ölében nyugszik.
10 Ne dicas: Quid putas causæ est quod priora tempora meliora fuere quam nunc sunt? Stulta enim est huiuscemodi interrogatio.
Ne mondd: hogy van az, hogy az előbbi napok jobbak voltak emezeknél? Mert nem bölcseségből kérdezted ezt!
11 Utilior est sapientia cum divitiis, et magis prodest videntibus solem.
Jó a bölcseség a birtokkal és nyereség a napot látóknak.
12 Sicut enim protegit sapientia, sic protegit pecunia. Hoc autem plus habet eruditio et sapientia, quod vitam tribuunt possessori suo.
Mert árnyékúl van a bölcseség, árnyékúl az ezüst, de a tudás elsőbbsége: a bölcseség életben tartja gazdáját.
13 Considera opera Dei, quod nemo possit corrigere quem ille despexerit.
Nézd az Isten művét; mert ki egyenesítheti ki azt, a mit ő meggörbített?
14 In die bona fruere bonis, et malam diem præcave. Sicut enim hanc, sic et illam fecit Deus, ut non inveniat homo contra eum iustas querimonias.
A jónak napján légy jóban és a bajnak napján lásd: emezt is megfelelően amannak alkotta Isten, annak okából, hogy az ember nem talál maga után semmit.
15 Hæc quoque vidi in diebus vanitatis meæ: Iustus perit in iustitia sua, et impius multo vivit tempore in malitia sua.
Mindet láttam hiúságom napjaiban; van igaz, a ki elvész igazságában, és van gonosz, ki sokáig él gonoszságában.
16 Noli esse iustus multum: neque plus sapias quam necesse est, ne obstupescas.
Ne légy szerfölött igaz, s ne mutatkozzál bölcsnek túlságosan; minek pusztúlnál el?
17 Ne impie agas multum: et noli esse stultus, ne moriaris in tempore non tuo.
Ne légy szerfölött gonosz s ne légy balga; miért halnál meg időd előtt?
18 Bonum est te sustentare iustum, sed et ab illo ne subtrahas manum tuam: quia qui timet Deum, nihil negligit.
Jó, hogy megragadod ezt is és amattól sem vonod meg kezedet; mert az Istenfélő mindannyitól szabadúl.
19 Sapientia confortavit sapientem super decem principes civitatis.
A bölcseség erejévé válik a bölcsnek, inkább mint tíz hatalmas, kik a városban vannak.
20 Non est enim homo iustus in terra, qui faciat bonum, et non peccet.
Mert ember nincs igaz a földön, ki jót cselekszik és nem vétkezik.
21 Sed et cunctis sermonibus, qui dicuntur, ne accomodes cor tuum: ne forte audias servum tuum maledicentem tibi.
Mindazon beszédekre, melyeket beszélnek, ne add szívedet, nehogy halljad szolgádat, a mint átkoz tégedet.
22 Scit enim conscientia tua, quia et tu crebro maledixisti aliis.
Mert bizony sok ízben úgy tudja szíved, hogy te is átkoztál másokat.
23 Cuncta tentavi in sapientia. Dixi: Sapiens efficiar: et ipsa longius recessit a me
Mindezeket megkisérlettem bölcseséggel; mondtam hadd leszek bölcs, de ő távol van én tőlem!
24 multo magis quam erat: et alta profunditas, quis inveniet eam?
Távol van az, a mi van, s mély, mély: ki találhatja meg?
25 Lustravi universa animo meo, ut scirem, et considerarem, et quærerem sapientiam, et rationem: et ut cognoscerem impietatem stulti, et errorem imprudentium:
Fordúltam én és arra volt szívem, hogy tudjak és vizsgálódjam, keressek bölcseséget meg számítást és tudjam, hogy a gonoszság balgaság, a balgatagság pedig eszelősség.
26 et inveni amariorem morte mulierem, quæ laqueus venatorum est, et sagena cor eius, vincula sunt manus illius. Qui placet Deo, effugiet illam: qui autem peccator est, capietur ab illa.
És találtam én a halálnál keserűbbnek az asszonyt, a ki olyan, hogy csupa tőr, és háló a szíve és bilincsek a kezei; a ki Isten előtt jó, megmenekül tőle, de a vétkes megfogatik általa.
27 Ecce hoc inveni, dixit Ecclesiastes, unum et alterum, ut invenirem rationem,
Lásd, ezt találtam, mondja Kóhélet, egyet egyhez adván hogy megtaláljam a számítást.
28 quam adhuc quærit anima mea, et non inveni. Virum de mille unum reperi, mulierem ex omnibus non inveni.
Amit lelkem még keresett, de nem találtam: férfit egyet találtam ezer közt, de asszonyt mindezek közt nem találtam.
29 Solummodo hoc inveni, quod fecerit Deus hominem rectum, et ipse se infinitis miscuerit quæstionibus. Quis talis ut sapiens est? Et quis cognovit solutionem verbi?
Csupán, lásd, ezt találtam: hogy Isten az embert egyenesnek alkotta, de ők sokféle mesterkedést kerestek.
