Ecclesiastes 6
1 Est et aliud malum, quod vidi sub sole, et quidem frequens apud homines:
Van egy baj, melyet láttam a nap alatt, és sokszor nehezedik az emberre:
2 Vir, cui dedit Deus divitias, et substantiam, et honorem, et nihil deest animæ suæ ex omnibus, quæ desiderat: nec tribuit ei potestatem Deus ut comedat ex eo, sed homo extraneus vorabit illud. Hoc vanitas, et miseria magna est.
Valaki, kinek Isten ád gazdagságot és javakat és dicsőséget, és nincs híjával a maga számára semminek mind abból, a mit kiván, de Isten nem teszi úrává annak, hogy élvezzen belőle, hanem idegen ember fogja élvezni: ez is hiúság és gonosz betegség!
3 Si genuerit quispiam centum liberos, et vixerit multos annos, et plures dies ætatis habuerit, et anima illius non utatur bonis substantiæ suæ, sepulturaque careat: de hoc ergo pronuncio quod melior illo sit abortivus.
Ha százat is nemzene valaki és sok esztendőt élne és legyenek bármily számosak életének évei, de lelke nem lakik jó1 a jóból és még temetése sem volt neki: azt mondom, jobb nálánál az idétlen!
4 Frustra enim venit, et pergit ad tenebras, et oblivione delebitur nomen eius.
Mert hiúsággal jött és sötétségben megy, és sötétségbe boríttatik a neve;
5 Non vidit solem, neque cognovit distantiam boni et mali:
a napot sem látta s nem ismerte: nyugalma ennek inkább van, mint amannak.
6 etiam si duobus millibus annis vixerit, et non fuerit perfruitus bonis: nonne ad unum locum properant omnia?
S habár ezer esztendőt él kétszer, de jót nem lát: nemde egy helyre megy el minden?
7 Omnis labor hominis in ore eius: sed anima eius non implebitur.
Az embernek minden fáradsága a szájáért van, de a lélek még sem telik meg.
8 Quid habet amplius sapiens a stulto? Et quid pauper nisi ut pergat illuc, ubi est vita?
Mert mi elsőbbsége van a bölcsnek a balga fölött, mi a szegénynek, ki tud járni az élők előtt?
9 Melius est videre quod cupias, quam desiderare quod nescias. Sed et hoc vanitas est, et præsumptio spiritus.
Jobb a szemnek látása, mint a lélek barangolása. Ez is hiúság és szélnek hajhászása.
10 Qui futurus est, iam vocatum est nomen eius: et scitur quod homo sit, et non possit contra fortiorem se in iudicio contendere.
Minden, a mi van, rég neveztetett annak neve, s tudva van, hogy az ember micsoda, és nem tud pörölni azzal, ki nálánál hatalmasabb.
11 Verba sunt plurima, multamque in disputando habentia vanitatem.
Noha van sok beszéd, mely hiúságot sokasít: mi nyeresége van az embernek?
12 Quid necesse est homini maiora se quærere, cum ignoret quid conducat sibi in vita sua numero dierum peregrinationis suæ, et tempore, quod velut umbra præterit? Aut quis ei poterit indicare quod post eum futurum sub sole sit?
Mert ki tudja, mi jó az embernek az életben, hívságos élete napjainak tartamára, melyeket eltölt mint az árnyék? Ugyanis ki mondja meg az embernek, hogy mi lesz ő utána a nap alatt?
