< Ii Samuelis 22 >

1 Locutus est autem David Domino verba carminis huius, in die qua liberavit eum Dominus de manu omnium inimicorum suorum, et de manu Saul,
Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
2 et ait: Dominus petra mea, et robur meum, et salvator meus.
És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
3 Deus fortis meus sperabo in eum: scutum meum, et cornu salutis meæ: elevator meus, et refugium meum: salvator meus, de iniquitate liberabis me.
Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
4 Laudabilem invocabo Dominum: et ab inimicis meis salvus ero.
Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
5 Quia circumdederunt me contritiones mortis: torrentes Belial terruerunt me.
Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
6 Funes inferni circumdederunt me: prævenerunt me laquei mortis. (Sheol h7585)
A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám. (Sheol h7585)
7 In tribulatione mea invocabo Dominum, et ad Deum meum clamabo: et exaudiet de templo suo vocem meam, et clamor meus venit ad aures eius.
Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
8 Commota est et contremuit terra: fundamenta montium concussa sunt, et conquassata, quoniam iratus est eis.
Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
9 Ascendit fumus de naribus eius, et ignis de ore eius vorabit: carbones succensi sunt ab eo.
Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
10 Inclinavit cælos, et descendit: et caligo sub pedibus eius.
Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
11 Et ascendit super cherubim, et volavit: et lapsus est super pennas venti.
A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
12 Posuit tenebras in circuitu suo latibulum: cribrans aquas de nubibus cælorum.
Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
13 Præ fulgore in conspectu eius, succensi sunt carbones ignis.
Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
14 Tonabit de cælo Dominus: et Excelsus dabit vocem suam.
És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
15 Misit sagittas et dissipavit eos: fulgur, et consumpsit eos.
Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
16 Et apparuerunt effusiones maris, et revelata sunt fundamenta orbis ab increpatione Domini, ab inspiratione spiritus furoris eius.
És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
17 Misit de excelso, et assumpsit me: et extraxit me de aquis multis.
Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
18 Liberavit me ab inimico meo potentissimo, et ab his qui oderant me: quoniam robustiores me erant.
Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
19 Prævenit me in die afflictionis meæ, et factus est Dominus firmamentum meum.
Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
20 Et eduxit me in latitudinem: liberavit me, quia complacui ei.
Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
21 Retribuet mihi Dominus secundum iustitiam meam: et secundum munditiam manuum mearum reddet mihi.
Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
22 Quia custodivi vias Domini, et non egi impie, a Deo meo.
Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
23 Omnia enim iudicia eius in conspectu meo: et præcepta eius non amovi a me.
Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
24 Et ero perfectus cum eo: et custodiam me ab iniquitate mea.
Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
25 Et restituet mihi Dominus secundum iustitiam meam: et secundum munditiam manuum mearum, in conspectu oculorum suorum.
Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
26 Cum sancto sanctus eris: et cum robusto perfectus.
Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
27 Cum electo electus eris: et cum perverso perverteris.
A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
28 Et populum pauperem salvum facies: oculisque tuis excelsos humiliabis.
Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
29 Quia tu lucerna mea Domine: et tu Domine illuminabis tenebras meas.
Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
30 In te enim curram accinctus: in Deo meo transiliam murum.
Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
31 Deus, immaculata via eius, eloquium Domini igne examinatum: scutum est omnium sperantium in se.
Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
32 Quis est Deus præter Dominum: et quis fortis præter Deum nostrum?
Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
33 Deus qui accinxit me fortitudine: et complanavit perfectam viam meam.
Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
34 Coæquans pedes meos cervis, et super excelsa mea statuens me.
Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
35 Docens manus meas ad prælium, et componens quasi arcum æreum brachia mea.
Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
36 Dedisti mihi clypeum salutis tuæ: et mansuetudo tua multiplicavit me.
Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
37 Dilatabis gressus meos subtus me: et non deficient tali mei.
Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
38 Persequar inimicos meos, et conteram: et non convertar donec consumam eos.
Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
39 Consumam eos et confringam, ut non consurgant: cadent sub pedibus meis.
Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
40 Accinxisti me fortitudine ad prælium: incurvasti resistentes mihi subtus me.
Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
41 Inimicos meos dedisti mihi dorsum: odientes me, et disperdam eos.
Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
42 Clamabunt, et non erit qui salvet, ad Dominum, et non exaudiet eos.
Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
43 Delebo eos ut pulverem terræ: quasi lutum platearum comminuam eos atque confringam.
Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
44 Salvabis me a contradictionibus populi mei: custodies me in caput Gentium: populus, quem ignoro, serviet mihi.
Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
45 Filii alieni resistent mihi, auditu auris obedient mihi.
Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
46 Filii alieni defluxerunt, et contrahentur in angustiis suis.
Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
47 Vivit Dominus, et benedictus Deus meus: et exaltabitur Deus fortis salutis meæ.
Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
48 Deus qui das vindictas mihi, et deiicis populos sub me.
Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
49 Qui educis me ab inimicis meis, et a resistentibus mihi elevas me: a viro iniquo liberabis me:
Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
50 Propterea confitebor tibi Domine in gentibus: et nomini tuo cantabo.
Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
51 Magnificans salutes regis sui, et faciens misericordiam Christo suo David, et semini eius in sempiternum.
Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!

< Ii Samuelis 22 >