I Samuelis 8
1 Factum est autem cum senuisset Samuel, posuit filios suos iudices Israel.
És volt, midőn öreg lett Sámuel, megtette fiait bírákul Izrael számára. Volt egy ember Benjáminból, neve Kis, Abíél fia, Czerór fia, Bekhórat fia, Afíach fia, egy Benjáminbeli ember fia, derék vitéz.
2 Fuitque nomen filii eius primogeniti Ioel: et nomen secundi Abia, iudicum in Bersabee.
S volt elsőszülött fiának neve Jóél, másodszülöttjének neve pedig Abíja, – bírák Beér-Sébában.
3 Et non ambulaverunt filii illius in viis eius: sed declinaverunt post avaritiam, acceperuntque munera, et perverterunt iudicium.
De nem jártak fiai az ő útjain, hanem hajoltak a haszonlesés felé, elfogadtak vesztegetést és hajlították a jogot.
4 Congregati ergo universi maiores natu Israel, venerunt ad Samuelem in Ramatha.
Összegyűltek mind az Izrael vénei és odamentek Sámuelhez Rámába.
5 Dixeruntque ei: Ecce tu senuisti, et filii tui non ambulant in viis tuis: constitue nobis regem, ut iudicet nos, sicut et universæ habent nationes.
És szóltak hozzá: Íme, te öreg lettél, fiaid pedig nem járnak az útjaidon; most tegyél fölénk királyt, hogy bíránk legyen, mind a népek módjára.
6 Displicuit sermo in oculis Samuelis, eo quod dixissent: Da nobis regem, ut iudicet nos. Et oravit Samuel ad Dominum.
De rossznak tetszett a dolog Sámuel szemeiben, amidőn mondták: adj nekünk királyt, hogy bíránk legyen. És imádkozott Sámuel az Örökkévalóhoz.
7 Dixit autem Dominus ad Samuelem: Audi vocem populi in omnibus quæ loquuntur tibi. Non enim te abiecerunt, sed me, ne regnem super eos.
És szólt az Örökkévaló Sámuelhez: Hallgass a nép szavára mindenben, amit szólnak hozzád; mert nem téged vetettek meg, hanem engem vetettek meg, hogy ne uralkodjam rajtuk.
8 Iuxta omnia opera sua, quæ fecerunt a die qua eduxi eos de Ægypto usque ad diem hanc: sicut dereliquerunt me, et servierunt diis alienis, sic faciunt etiam tibi.
mind a cselekedetek szerint, melyeket cselekedtek, amióta fölvezettem őket Egyiptomból mind e mai napig, hogy elhagytak engem és szolgáltak más isteneket – akképpen cselekednek ők veled is.
9 Nunc ergo vocem eorum audi: verumtamen contestare eos, et prædic eis ius regis, qui regnaturus est super eos.
S most hallgass szavukra; csakhogy intve intsd őket és add tudtukra a király jogát, aki uralkodni fog rajtuk.
10 Dixit itaque Samuel omnia verba Domini ad populum, qui petierat a se regem,
És elmondta Sámuel mind az Örökkévaló szavait a népnek, mely tőle királyt kért.
11 et ait: Hoc erit ius regis, qui imperaturus est vobis: filios vestros tollet, et ponet in curribus suis, facietque sibi equites et præcursores quadrigarum suarum,
Mondta: Ez lesz a király joga, aki uralkodni fog rajtatok. Fiaitokat elveszi, hogy tegye magának kocsijához és lovaihoz és fussanak a kocsija előtt;
12 et constituet sibi tribunos, et centuriones, et aratores agrorum suorum, et messores segetum, et fabros armorum et curruum suorum.
s hogy tegye magának ezrek tiszteivé és ötvenek tiszteivé, és hogy szántsák szántását és arassák aratását és készítsék hadiszereit és szekérszereit.
13 Filias quoque vestras faciet sibi unguentarias, et focarias, et panificas.
Leányaitokat pedig elveszi kenőcskeverőnőknek, szakácsnőknek és sütőnőknek.
14 Agros quoque vestros, et vineas, et oliveta optima tollet, et dabit servis suis.
És legjobb mezeiteket, szőlőiteket és olajfáitokat elveszi, hogy szolgáinak adja.
15 Sed et segetes vestras, et vinearum reditus addecimabit, ut det eunuchis et famulis suis.
Vetéseitekből és szőlőitekből tizedet vesz, hogy adja udvari tiszteinek és szolgáinak.
16 Servos etiam vestros, et ancillas, et iuvenes optimos, et asinos, auferet, et ponet in opere suo.
Szolgáitokat pedig, szolgálóitokat és legjobb ifjaitokat meg szamaraitokat elveszi, hogy használja munkájára.
17 Greges quoque vestros addecimabit, vosque eritis ei servi.
Juhaitokból tizedet vesz, és ti magatok lesztek neki rabszolgái.
18 Et clamabitis in die illa a facie regis vestri, quem elegistis vobis: et non exaudiet vos Dominus in die illa, quia petistis vobis regem.
És kiáltani fogtok ama napon királytok miatt, akit választottatok magatoknak; de nem fog titeket meghallgatni az Örökkévaló ama napon.
19 Noluit autem populus audire vocem Samuelis, sed dixerunt: Nequaquam: rex enim erit super nos,
De vonakodott a nép hallgatni Sámuel szavára; mondták: Nem, hanem király legyen fölöttünk;
20 et erimus nos quoque sicut omnes Gentes: et iudicabit nos rex noster, et egredietur ante nos, et pugnabit bella nostra pro nobis.
s legyünk mi is, mint mind a népek: bíránk legyen királyunk, vonuljon ki előttünk és harcolja harcainkat.
21 Et audivit Samuel omnia verba populi, et locutus est ea in auribus Domini.
Hallotta Sámuel a népnek minden szavait és elmondta az Örökkévaló fülei hallatára.
22 Dixit autem Dominus ad Samuelem: Audi vocem eorum, et constitue super eos regem. Et ait Samuel ad viros Israel: Vadat unusquisque in civitatem suam.
Ekkor szólt az Örökkévaló Sámuelhez: Hallgass szavukra és rendelj föléjük királyt. És szólt Sámuel Izrael embereihez: Menjetek kiki városába.
