I Paralipomenon 19
1 Accidit autem ut moreretur Naas rex filiorum Ammon, et regnaret filius eius pro eo.
Történt ezután, meghalt Náchás, Ammón fiainak királya, és király lett helyette a fia.
2 Dixitque David: Faciam misericordiam cum Hanon filio Naas: præstitit enim mihi pater eius gratiam. Misitque David nuncios ad consolandum eum super morte patris sui. Qui cum pervenissent in terram filiorum Ammon, ut consolarentur Hanon,
Mondta Dávid: Hadd tegyek szeretetet Chánúnnal, Náchás fiával, mert atyja velem tett szeretetet. És oda küldött Dávid követeket, hogy vigasztalja atyja felől, és elérkeztek Dávid szolgái Ammón fiainak országába, Chánúnhoz, hogy őt vigasztalják.
3 dixerunt principes filiorum Ammon ad Hanon: Tu forsitan putas, quod David honoris causa in patrem tuum miserit qui consolentur te? Nec animadvertis quod ut explorent, et investigent, et scrutentur terram tuam, venerint ad te servi eius?
És szóltak Ammón fiainak nagyjai Chánúnhoz: Vajon tisztelni akarja-e Dávid atyádat a szemeidben, hogy vigasztalókat küldött neked? Nemde azért, hogy kikutassák és földúlják és kikémleljék az országot, jöttek az ő szolgái tehozzád?
4 Igitur Hanon pueros David decalvavit, et rasit, et præcidit tunicas eorum a natibus usque ad pedes, et dimisit eos.
Ekkor vette Chánún Dávid szolgáit, lenyíratta őket és felében levágatta ruháikat egészen az alfélig és elbocsátotta őket.
5 Qui cum abiissent, et hoc mandassent David, misit in occursum eorum (grandem enim contumeliam sustinuerant) et præcepit ut manerent in Iericho, donec cresceret barba eorum, et tunc reverterentur.
Elmentek és tudomást adtak Dávidnak a férfiakról; és elébük küldött, mert nagyon meg voltak szégyenülve a férfiak, és mondta a király: Maradjatok Jeríchóban, míg megnő szakállatok, akkor térjetek vissza.
6 Videntes autem filii Ammon, quod iniuriam fecissent David, tam Hanon, quam reliquus populus, miserunt mille talenta argenti, ut conducerent sibi de Mesopotamia, et de Syria Maacha, et de Soba currus et equites.
És látták Ammón fiai, hogy rossz hírbe keveredtek Dávidnál, akkor küldött Chanún meg Ammón fiai ezer kikkár ezüstöt, hogy bérbefogadjanak maguknak Arám-Naharájimból és Arám-Máakhából és Cóbából szekérhadat és lovasokat.
7 Conduxeruntque triginta duo millia curruum, et regem Maacha cum populo eius. Qui cum venissent, castrametati sunt e regione Medaba. Filii quoque Ammon congregati de urbibus suis, venerunt ad bellum.
És bérbe fogadtak maguknak harminckétezer szekeret, meg Máakha királyát és népét és eljöttek és táboroztak Médeba előtt. Ammón fiai pedig gyülekeztek városaikból és eljöttek a harcba.
8 Quod cum audisset David, misit Ioab, et omnem exercitum virorum fortium:
Midőn meghallotta Dávid, elküldte Jóábot és az egész sereget, a vitézeket.
9 egressique filii Ammon, direxerunt aciem iuxta portam civitatis: reges autem, qui ad auxilium eius venerant, separatim in agro steterunt.
Kivonultak Ammón fiai és harcra sorakoztak a város bejárata felé, a királyok pedig, akik érkeztek, egymagukban voltak a mezőn.
10 Igitur Ioab intelligens bellum ex adverso, et post tergum contra se fieri, elegit viros fortissimos de universo Israel, et perrexit contra Syrum.
Mikor látta Jóáb, hogy ellene fordul a harcnak éle előlről és hátulról is, választott minden válogatott közül Izraelben és sorakozott Arám ellen.
11 Reliquam autem partem populi dedit sub manu Abisai fratris sui; et perrexerunt contra filios Ammon.
A többi népet pedig testvérének, Absájnak kezébe adta, és sorakoztak Ammón fiai ellen.
12 Dixitque: Si vicerit me Syrus, auxilio eris mihi: si autem superaverint te filii Ammon, ero tibi in præsidium.
Mondta; Ha erősebb lesz Arám nálam, akkor te legyél nekem segítségül, ha pedig Ammón fiai erősebbek lesznek nálad, akkor én segítlek meg téged.
13 Confortare, et agamus viriliter pro populo nostro, et pro urbibus Dei nostri: Dominus autem quod in conspectu suo bonum est, faciet.
Legyél erős és erősödjünk népünkért és Istenünk városaiért; az Örökkévaló pedig majd azt teszi, ami jónak tetszik szemeiben.
14 Perrexit ergo Ioab, et populus qui cum eo erat, contra Syrum ad prælium: et fugavit eos.
És kiállt Jóáb meg a vele levő nép harcra Arám elejébe, és megfutamodtak előle.
15 Porro filii Ammon videntes quod fugisset Syrus, ipsi quoque fugerunt Abisai fratrem eius, et ingressi sunt civitatem: reversusque est etiam Ioab in Ierusalem.
Ammón fiai pedig látták, hogy megfutamodott Arám, akkor megfutamodtak ők is testvére, Absáj elől és bementek a városba. És Jóáb elment Jeruzsálembe.
16 Videns autem Syrus quod cecidisset coram Israel, misit nuncios, et adduxit Syrum, qui erat trans fluvium: Sophach autem princeps militiæ Adarezer, erat dux eorum.
Midőn látta Arám, hogy vereséget szenvedtek Izrael előtt, követeket küldtek és elindították a folyamon túl levő Arámot, Sófákh pedig, Hadádézer hadvezére, az élükön.
17 Quod cum nunciatum esset David, congregavit universum Israel, et transivit Iordanem, irruitque in eos, et direxit ex adverso aciem, illis contra pugnantibus.
Midőn tudtára adták Dávidnak, összegyűjtötte egész Izraelt, átkelt a Jordánon, eljutott hozzájuk és sorakozott ellenük; harcra sorakozott Dávid Arám ellen, és harcoltak vele.
18 Fugit autem Syrus Israel: et interfecit David de Syris septem millia curruum, et quadraginta millia peditum, et Sophach exercitus principem.
S megfutamodott Arám Izrael elől, és megölt Dávid Arámból hétezer szekérharcost és negyvenezer gyalogos embert, Sófákhot a hadvezért pedig megölte.
19 Videntes autem servi Adarezer se ab Israel esse superatos, transfugerunt ad David, et servierunt ei: noluitque ultra Syria auxilium præbere filiis Ammon.
Midőn látták Hadádézer szolgái, hogy vereséget szenvedtek Izrael előtt, békét kötöttek Dáviddal és szolgáivá lettek. És nem akarta többé segíteni Arám Ammón fiait.
