Romanos 4
1 Quid ergo dicemus invenisse Abraham patrem nostrum secundum carnem?
Mit mondjunk tehát, hogy Ábrahám, a mi atyánk nyert volna valamit, test szerint?
2 Si enim Abraham ex operibus justificatus est, habet gloriam, sed non apud Deum.
Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt.
3 Quid enim dicit Scriptura? Credidit Abraham Deo, et reputatam est illi ad justitiam.
Mert mit mond az Írás? Ábrahám hitt Istennek, és ez tulajdoníttaték neki igazságul.
4 Ei autem qui operatur, merces non imputatur secundum gratiam, sed secundum debitum.
Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint.
5 Ei vero qui non operatur, credenti autem in eum, qui justificat impium, reputatur fides ejus ad justitiam secundum propositum gratiæ Dei.
Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul.
6 Sicut et David dicit beatitudinem hominis, cui Deus accepto fert justitiam sine operibus:
Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek Isten cselekedetek nélkül tulajdonít igazságot.
7 [Beati, quorum remissæ sunt iniquitates, et quorum tecta sunt peccata.
„Boldogok, akiknek hamissága megbocsáttatott, és akiknek vétke elfedeztetett.
8 Beatus vir, cui non imputavit Dominus peccatum.]
Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít.“
9 Beatitudo ergo hæc in circumcisione tantum manet, an etiam in præputio? Dicimus enim quia reputata est Abrahæ fides ad justitiam.
Vajon ez a boldogság csak a zsidóké, vagy a pogányoké is? Hiszen azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdonítatott igazságul.
10 Quomodo ergo reputata est? in circumcisione, an in præputio? Non in circumcisione, sed in præputio.
Tehát miképpen tulajdoníttatott? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában.
11 Et signum accepit circumcisionis, signaculum justitiæ fidei, quæ est in præputio: ut sit pater omnium credentium per præputium, ut reputetur et illis ad justitiam:
És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanúsított hite igazságának pecsétjéül nyerte, hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létükre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék igazság.
12 et sit pater circumcisionis non iis tantum, qui sunt ex circumcisione, sed et iis qui sectantur vestigia fidei, quæ est in præputio patris nostri Abrahæ.
És atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak is, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hite nyomdokait.
13 Non enim per legem promissio Abrahæ, aut semini ejus ut hæres esset mundi: sed per justitiam fidei.
Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak vagy az ő utódának, hogy a világ örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által.
14 Si enim qui ex lege, hæredes sunt: exinanita est fides, abolita est promissio.
Mert ha azok az örökösök, akik a törvényből valók, akkor hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret.
15 Lex enim iram operatur. Ubi enim non est lex, nec prævaricatio.
Mert a törvény haragot szül. Ahol azonban nincs törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincs.
16 Ideo ex fide, ut secundum gratiam firma sit promissio omni semini, non ei qui ex lege est solum, sed et ei qui ex fide est Abrahæ, qui pater est omnium nostrum
Azért, hitből, hogy kegyelemből legyen, és bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utódjának. Nemcsak a törvényből valóknak, hanem Ábrahám hitéből valóknak is, aki mindnyájunknak atyja,
17 (sicut scriptum est: Quia patrem multarum gentium posui te) ante Deum, cui credidit, qui vivificat mortuos, et vocat ea quæ non sunt, tamquam ea quæ sunt:
(Amint meg van írva: „Sok nép atyjává tettelek téged“) az előtt az Isten előtt, akiben hitt, aki a halottakat megeleveníti, és létre hívja a nem létezőket.
18 qui contra spem in spem credidit, ut fieret pater multarum gentium secundum quod dictum est ei: Sic erit semen tuum.
Aki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: Ennyi utódod lesz!
19 Et non infirmatus est fide, nec consideravit corpus suum emortuum, cum jam fere centum esset annorum, et emortuam vulvam Saræ.
És hitében erős volt, nem gondolt életerejét elvesztett testére, pedig már száz esztendős volt, sem Sárának elhalt méhére,
20 In repromissione etiam Dei non hæsitavit diffidentia, sed confortatus est fide, dans gloriam Deo:
az Isten ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben dicsőséget adva Istennek,
21 plenissime sciens, quia quæcumque promisit, potens est et facere.
teljesen elhitte, hogy amit ő megígért, azt meg is cselekedheti.
22 Ideo et reputatum est illi ad justitiam.
Ezért is tulajdoníttatott ez neki igazságul.
23 Non est autem scriptum tantum propter ipsum quia reputatum est illi ad justitiam:
De nemcsak őérette íratott meg, hogy „tulajdoníttatott neki igazságul“,
24 sed et propter nos, quibus reputabitur credentibus in eum, qui suscitavit Jesum Christum Dominum nostrum a mortuis,
hanem miértünk is, akiknek majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik, akik hisznek abban, aki feltámasztotta a mi Urunkat, Jézust a halálból,
25 qui traditus est propter delicta nostra, et resurrexit propter justificationem nostram.
aki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért.
