Romanos 1
1 Paulus, servus Jesu Christi, vocatus Apostolus, segregatus in Evangelium Dei,
Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, kiválasztva Isten evangéliumának hirdetésére,
2 quod ante promiserat per prophetas suos in Scripturis sanctis
amelyet eleve megígért az ő prófétái által a szent írásokban,
3 de Filio suo, qui factus est ei ex semine David secundum carnem,
az ő Fia felől, aki Dávid utóda volt test szerint,
4 qui prædestinatus est Filius Dei in virtute secundum spiritum sanctificationis ex resurrectione mortuorum Jesu Christi Domini nostri:
de aki a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadása által, Isten hatalmas Fiának bizonyult, a mi Urunk Jézus Krisztus felől,
5 per quem accepimus gratiam, et apostolatum ad obediendum fidei in omnibus gentibus pro nomine ejus,
aki által kegyelmet és apostolságot kaptunk az ő nevéért, hogy hitre és engedelmességre hívjuk a pogányokat.
6 in quibus estis et vos vocati Jesu Christi:
Ezek közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus elhívottai.
7 omnibus qui sunt Romæ, dilectis Dei, vocatis sanctis. Gratia vobis, et pax a Deo Patre nostro, et Domino Jesu Christo.
Mindenkinek, akik Rómában vagytok, Isten szeretteinek, az elhívott szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
8 Primum quidem gratias ago Deo meo per Jesum Christum pro omnibus vobis: quia fides vestra annuntiatur in universo mundo.
Először is hálát adok az én Istenemnek, a Jézus Krisztus által, mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van,
9 Testis enim mihi est Deus, cui servio in spiritu meo in Evangelio Filii ejus, quod sine intermissione memoriam vestri facio
mert tanúm az Isten, akinek lelkem szerint szolgálok az ő Fiának evangéliumával, hogy imádságomban szüntelenül megemlékezem rólatok,
10 semper in orationibus meis: obsecrans, si quomodo tandem aliquando prosperum iter habeam in voluntate Dei veniendi ad vos.
könyörögve, hogy egyszer, Isten akaratából, jó szerencsés út adódna nekem, hogy hozzátok mehessek.
11 Desidero enim videre vos, ut aliquid impertiar vobis gratiæ spiritualis ad confirmandos vos:
Mert látni kívánlak titeket, hogy valamilyen lelki ajándékot adjak nektek megerősödéstekre,
12 id est, simul consolari in vobis per eam quæ invicem est, fidem vestram atque meam.
hogy megvigasztalódjunk nálatok egymás hite által, a tiétek, meg az enyém által.
13 Nolo autem vos ignorare fratres: quia sæpe proposui venire ad vos (et prohibitus sum usque adhuc) ut aliquem fructum habeam et in vobis, sicut et in ceteris gentibus.
Nem akarom pedig, atyámfiai, hogy ne tudjátok, hogy sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok, (de mindeddig megakadályoztattam), hogy közöttetek is nyerjek valami lelki gyümölcsöt, mint más pogány népek között.
14 Græcis ac barbaris, sapientibus, et insipientibus debitor sum:
Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak adósa vagyok.
15 ita (quod in me) promptum est et vobis, qui Romæ estis, evangelizare.
Azért, ami rajtam áll, kész vagyok nektek is, akik Rómában vagytok, az evangéliumot hirdetni.
16 Non enim erubesco Evangelium. Virtus enim Dei est in salutem omni credenti, Judæo primum, et Græco.
Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma az, minden hívő üdvösségére, első sorban zsidóknak, de görögöknek is.
17 Justitia enim Dei in eo revelatur ex fide in fidem: sicut scriptum est: Justus autem ex fide vivit.
Mert Isten igazsága nyilvánul meg abban hitből hitbe, amiképpen meg van írva: „Az igaz ember hitből él“.
18 Revelatur enim ira Dei de cælo super omnem impietatem, et injustitiam hominum eorum, qui veritatem Dei in injustitia detinent:
Mert Isten kinyilvánítja haragját a mennyből az emberek minden hitetlensége és hamissága ellen, akik az igazságot hamissággal feltartóztatják.
19 quia quod notum est Dei, manifestum est in illis. Deus enim illis manifestavit.
Mert ami Isten felől tudható, az nyilvánvaló előttük, mert Isten nyilvánvalóvá tette számukra.
20 Invisibilia enim ipsius, a creatura mundi, per ea quæ facta sunt, intellecta, conspiciuntur: sempiterna quoque ejus virtus, et divinitas: ita ut sint inexcusabiles. (aïdios g126)
Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökkévaló hatalma és istensége, a világ teremtése óta alkotásaiból megérthető és látható. Ezért menthetetlenek. (aïdios g126)
21 Quia cum cognovissent Deum, non sicut Deum glorificaverunt, aut gratias egerunt: sed evanuerunt in cogitationibus suis, et obscuratum est insipiens cor eorum:
Mert bár Istent megismerték, mégsem mint Istent dicsőítették, hálát sem adtak neki, hanem okoskodásaikban hiábavalóságokra jutottak, és balgatag szívük elsötétedett.
22 dicentes enim se esse sapientes, stulti facti sunt.
Magukat bölcsnek vallva, balgává lettek.
23 Et mutaverunt gloriam incorruptibilis Dei in similitudinem imaginis corruptibilis hominis, et volucrum, et quadrupedum, et serpentium.
Az örökkévaló Isten dicsőségét felcserélték mulandó embereknek, madaraknak, négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.
24 Propter quod tradidit illos Deus in desideria cordis eorum, in immunditiam, ut contumeliis afficiant corpora sua in semetipsis:
Ezért Isten kiszolgáltatta őket szívük kívánságai szerint a tisztátalanságnak, hogy egymás testét megbecstelenítsék.
25 qui commutaverunt veritatem Dei in mendacium: et coluerunt, et servierunt creaturæ potius quam Creatori, qui est benedictus in sæcula. Amen. (aiōn g165)
Mint akik Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a Teremtő helyett, aki mindörökké áldott! Ámen. (aiōn g165)
26 Propterea tradidit illos Deus in passiones ignominiæ: nam feminæ eorum immutaverunt naturalem usum in eum usum qui est contra naturam.
Ezért Isten kiszolgáltatta őket tisztátalan indulatoknak. Asszonyaik a természet rendjét természetellenesre cserélték fel.
27 Similiter autem et masculi, relicto naturali usu feminæ, exarserunt in desideriis suis in invicem, masculi in masculos turpitudinem operantes, et mercedem, quam oportuit, erroris sui in semetipsis recipientes.
Hasonlóképen a férfiak is elhagyták az asszonyokkal való természetes érintkezést, egymás iránt gerjedtek fel bujaságukban, férfiak férfiakkal fajtalankodtak. El is vették önmagukban tévelygésük méltó büntetését.
28 Et sicut non probaverunt Deum habere in notitia, tradidit illos Deus in reprobum sensum, ut faciant ea quæ non conveniunt,
Ahogyan Istent nem méltatták arra, hogy ismeretükben megtartsák, úgy Isten is kiszolgáltatta őket romlott gondolkodásuknak, hogy alávaló dolgokat cselekedjenek.
29 repletos omni iniquitate, malitia, fornicatione, avaritia, nequitia, plenos invidia, homicidio, contentione, dolo, malignitate: susurrones,
Ezért tele is vannak mindenféle hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal, irigységgel, gyilkos indulattal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölccsel.
30 detractores, Deo odibiles, contumeliosos, superbos, elatos, inventores malorum, parentibus non obedientes,
Besúgók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, dicsekedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek,
31 insipientes, incompositos, sine affectione, absque fœdere, sine misericordia.
balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok.
32 Qui cum justitiam Dei cognovissent, non intellexerunt quoniam qui talia agunt, digni sunt morte: et non solum qui ea faciunt, sed etiam qui consentiunt facientibus.
Noha ismerik Isten végzését, hogy akik ilyeneket cselekesznek méltók a halálra, mégis megteszik mindezt, sőt egyet is értenek azokkal, akik ugyancsak így cselekszenek.
