Psalmorum 9
1 In finem, pro occultis filii. Psalmus David. [Confitebor tibi, Domine, in toto corde meo; narrabo omnia mirabilia tua.
A karmesternek, Mút-labbénre. Zsoltár Dávidtól. Hadd magasztalom az Örökkévalót egész szívemmel, hadd beszélem el mind a csodatotteidet!
2 Lætabor et exsultabo in te; psallam nomini tuo, Altissime.
Hadd örvendek és ujjongok benned, hadd zengem nevedet, oh Legfelső!
3 In convertendo inimicum meum retrorsum; infirmabuntur, et peribunt a facie tua.
A mikor hátrafordulnak ellenségeim, megbotlanak s elvesznek színed elől.
4 Quoniam fecisti judicium meum et causam meam; sedisti super thronum, qui judicas justitiam.
Mert te elvégezted ítéletemet és ügyemet, trónra ültél, igazságos biró.
5 Increpasti gentes, et periit impius: nomen eorum delesti in æternum, et in sæculum sæculi.
Megdorgáltál nemzeteket, elveszítotted a gonoszt, eltörölted nevüket mindörökre.
6 Inimici defecerunt frameæ in finem, et civitates eorum destruxisti. Periit memoria eorum cum sonitu;
Az ellenségek eltüntek – romok mindétig; városokat szakítottál ki – elveszett az ő emlékük.
7 et Dominus in æternum permanet. Paravit in judicio thronum suum,
De az Örökkévaló örökké trónol, megszilárdította az ítéletre trónját.
8 et ipse judicabit orbem terræ in æquitate: judicabit populos in justitia.
És ő itéli igazsággal a világot, megbírálja a nemzeteket egyenességgel;
9 Et factus est Dominus refugium pauperi; adjutor in opportunitatibus, in tribulatione.
hogy legyen az Örökkévaló mentsvárúl az elnyomottnak, mentsvárúl az inség idejében.
10 Et sperent in te qui noverunt nomen tuum, quoniam non dereliquisti quærentes te, Domine.
Bíznak tehát benned, a kik nevedet ismerik, mert nem hagytad el a téged keresőket, Örökkévaló.
11 Psallite Domino qui habitat in Sion; annuntiate inter gentes studia ejus:
Zengjetek az Örökkévalónak, ki Cziónban székel, jelentsétek a népek közt cselekedeteit.
12 quoniam requirens sanguinem eorum recordatus est; non est oblitus clamorem pauperum.
Mert a ki az elontott vért követeli, megemlékezett azokról, nem felejtette el az alázatosak kiáltását.
13 Miserere mei, Domine: vide humilitatem meam de inimicis meis,
Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, lásd nyomorgásomat gyülölőimtől, ki fölemelsz engem a halál kapúiból;
14 qui exaltas me de portis mortis, ut annuntiem omnes laudationes tuas in portis filiæ Sion:
azért, hogy elbeszélhessem minden dicséretedet, Czión leányának kapuiban vigadhassak segítségedben.
15 exultabo in salutari tuo. Infixæ sunt gentes in interitu quem fecerunt; in laqueo isto quem absconderunt comprehensus est pes eorum.
Elsülyedtek nemzetek a veremben, melyet készítottek; a hálóban, melyet elrejtettek, megfogatott a lábuk.
16 Cognoscetur Dominus judicia faciens; in operibus manuum suarum comprehensus est peccator.
Megismertette magát az Örökkévaló: ítéletet elvégzett, keze művei által tőrbe esik a gonosz. Higgájón. Széla.
Az alvilágba térnek a gonoszok, mind a nemzetek, az istenfelejtők. (Sheol h7585)
18 Quoniam non in finem oblivio erit pauperis; patientia pauperum non peribit in finem.
Mert nem mindétig felejtetik el a szűkölködő, a szegények reménye nem vész el örökké.
19 Exsurge, Domine; non confortetur homo: judicentur gentes in conspectu tuo.
Kelj föl, Örökkévaló, ne hatalmaskodjék a halandó, itéltessenek a nemzetek a te színed előtt;
20 Constitue, Domine, legislatorem super eos, ut sciant gentes quoniam homines sunt.
szerezz, Örökkévaló, félelmet nekik, tudják meg a nemzetek, hogy halandók ők! Széla.
