Psalmorum 73
1 Psalmus Asaph. [Quam bonus Israël Deus, his qui recto sunt corde!
Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.
2 Mei autem pene moti sunt pedes, pene effusi sunt gressus mei:
Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.
3 quia zelavi super iniquos, pacem peccatorum videns.
Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.
4 Quia non est respectus morti eorum, et firmamentum in plaga eorum.
Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.
5 In labore hominum non sunt, et cum hominibus non flagellabuntur.
Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.
6 Ideo tenuit eos superbia; operti sunt iniquitate et impietate sua.
Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.
7 Prodiit quasi ex adipe iniquitas eorum; transierunt in affectum cordis.
Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.
8 Cogitaverunt et locuti sunt nequitiam; iniquitatem in excelso locuti sunt.
Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:
9 Posuerunt in cælum os suum, et lingua eorum transivit in terra.
az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.
10 Ideo convertetur populus meus hic, et dies pleni invenientur in eis.
Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;
11 Et dixerunt: Quomodo scit Deus, et si est scientia in excelso?
és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?
12 Ecce ipsi peccatores, et abundantes in sæculo obtinuerunt divitias.
Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.
13 Et dixi: Ergo sine causa justificavi cor meum, et lavi inter innocentes manus meas,
Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 et fui flagellatus tota die, et castigatio mea in matutinis.
de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.
15 Si dicebam: Narrabo sic; ecce nationem filiorum tuorum reprobavi.
Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.
16 Existimabam ut cognoscerem hoc; labor est ante me:
Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben
17 donec intrem in sanctuarium Dei, et intelligam in novissimis eorum.
míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.
18 Verumtamen propter dolos posuisti eis; dejecisti eos dum allevarentur.
Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.
19 Quomodo facti sunt in desolationem? subito defecerunt: perierunt propter iniquitatem suam.
Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.
20 Velut somnium surgentium, Domine, in civitate tua imaginem ipsorum ad nihilum rediges.
Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.
21 Quia inflammatum est cor meum, et renes mei commutati sunt;
Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:
22 et ego ad nihilum redactus sum, et nescivi:
oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.
23 ut jumentum factus sum apud te, et ego semper tecum.
De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;
24 Tenuisti manum dexteram meam, et in voluntate tua deduxisti me, et cum gloria suscepisti me.
tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.
25 Quid enim mihi est in cælo? et a te quid volui super terram?
Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.
26 Defecit caro mea et cor meum; Deus cordis mei, et pars mea, Deus in æternum.
Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.
27 Quia ecce qui elongant se a te peribunt; perdidisti omnes qui fornicantur abs te.
Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.
28 Mihi autem adhærere Deo bonum est; ponere in Domino Deo spem meam: ut annuntiem omnes prædicationes tuas in portis filiæ Sion.]
Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.
