Psalmorum 44
1 In finem. Filiis Core ad intellectum.
A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
2 [Deus, auribus nostris audivimus, patres nostri annuntiaverunt nobis, opus quod operatus es in diebus eorum, et in diebus antiquis.
Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
3 Manus tua gentes disperdidit, et plantasti eos; afflixisti populos, et expulisti eos.
Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
4 Nec enim in gladio suo possederunt terram, et brachium eorum non salvavit eos: sed dextera tua et brachium tuum, et illuminatio vultus tui, quoniam complacuisti in eis.
Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
5 Tu es ipse rex meus et Deus meus, qui mandas salutes Jacob.
Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
6 In te inimicos nostros ventilabimus cornu, et in nomine tuo spernemus insurgentes in nobis.
Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
7 Non enim in arcu meo sperabo, et gladius meus non salvabit me:
hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
8 salvasti enim nos de affligentibus nos, et odientes nos confudisti.
Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
9 In Deo laudabimur tota die, et in nomine tuo confitebimur in sæculum.
Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
10 Nunc autem repulisti et confudisti nos, et non egredieris, Deus, in virtutibus nostris.
hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
11 Avertisti nos retrorsum post inimicos nostros, et qui oderunt nos diripiebant sibi.
Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
12 Dedisti nos tamquam oves escarum, et in gentibus dispersisti nos.
Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
13 Vendidisti populum tuum sine pretio, et non fuit multitudo in commutationibus eorum.
Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
14 Posuisti nos opprobrium vicinis nostris; subsannationem et derisum his qui sunt in circuitu nostro.
Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
15 Posuisti nos in similitudinem gentibus; commotionem capitis in populis.
Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
16 Tota die verecundia mea contra me est, et confusio faciei meæ cooperuit me:
gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
17 a voce exprobrantis et obloquentis, a facie inimici et persequentis.
Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
18 Hæc omnia venerunt super nos; nec obliti sumus te, et inique non egimus in testamento tuo.
Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
19 Et non recessit retro cor nostrum; et declinasti semitas nostras a via tua:
úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
20 quoniam humiliasti nos in loco afflictionis, et cooperuit nos umbra mortis.
Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
21 Si obliti sumus nomen Dei nostri, et si expandimus manus nostras ad deum alienum,
nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
22 nonne Deus requiret ista? ipse enim novit abscondita cordis. Quoniam propter te mortificamur tota die; æstimati sumus sicut oves occisionis.
Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
23 Exsurge; quare obdormis, Domine? exsurge, et ne repellas in finem.
Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
24 Quare faciem tuam avertis? oblivisceris inopiæ nostræ et tribulationis nostræ?
Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
25 Quoniam humiliata est in pulvere anima nostra; conglutinatus est in terra venter noster.
Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
26 Exsurge, Domine, adjuva nos, et redime nos propter nomen tuum.]
Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
