Psalmorum 138

1 Ipsi David. [Confitebor tibi, Domine, in toto corde meo, quoniam audisti verba oris mei. In conspectu angelorum psallam tibi;

Dávidtól. Magasztallak egész szívemmel, szemben az istenekkel, zengek neked.

2 adorabo ad templum sanctum tuum, et confitebor nomini tuo: super misericordia tua et veritate tua; quoniam magnificasti super omne, nomen sanctum tuum.

Leborulok szent templomod felé és magasztalom nevedet szeretetedért és hüségedért, mert, nagygyá tetted minden neved fölött a szavadat.

3 In quacumque die invocavero te, exaudi me; multiplicabis in anima mea virtutem.

A mely napon hivtalak, meghallgattál; büszkévé teszel, lelkemben erő van.

4 Confiteantur tibi, Domine, omnes reges terræ, quia audierunt omnia verba oris tui.

Magasztaljanak téged, Örökkévaló, mind a föld királyai, mert hallották szájad szavait,

5 Et cantent in viis Domini, quoniam magna est gloria Domini;

és énekeljék meg az Örökkévaló útjait, mert nagy az Örökkévaló dicsősége.

6 quoniam excelsus Dominus, et humilia respicit, et alta a longe cognoscit.

Mert magas az Örökkévaló, de látja az alacsonyt s a fenhéjázót messziről ismeri.

7 Si ambulavero in medio tribulationis, vivificabis me; et super iram inimicorum meorum extendisti manum tuam, et salvum me fecit dextera tua.

Ha járok szorongatás közepette, életben tartasz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, s megsegít engem a te jobbod.

8 Dominus retribuet pro me. Domine, misericordia tua in sæculum; opera manuum tuarum ne despicias.]

Az Örökkévaló végez érettem; Örökkévaló, kegyelmed örökké tart, kezeid műveit ne hagyd cserben!