Philippenses 2
1 Si qua ergo consolatio in Christo, si quod solatium caritatis, si qua societas spiritus, si qua viscera miserationis:
Ha tehát helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vigasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek,
2 implete gaudium meum ut idem sapiatis, eamdem caritatem habentes, unanimes, idipsum sentientes,
akkor teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyetértésben, ugyanazon szeretettel viseltetvén egymás iránt, egy érzésben, ugyanazon akarattal törekedjetek.
3 nihil per contentionem, neque per inanem gloriam: sed in humilitate superiores sibi invicem arbitrantes,
Semmit nem cselekedjetek versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan tartsátok egymást különbnek magatoknál.
4 non quæ sua sunt singuli considerantes, sed ea quæ aliorum.
Ne nézze senki csak a maga hasznát, hanem a másokét is.
5 Hoc enim sentite in vobis, quod et in Christo Jesu:
Ezért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,
6 qui cum in forma Dei esset, non rapinam arbitratus est esse se æqualem Deo:
aki mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,
7 sed semetipsum exinanivit, formam servi accipiens, in similitudinem hominum factus, et habitu inventus ut homo.
hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett föl, emberekhez hasonlóvá lett.
8 Humiliavit semetipsum factus obediens usque ad mortem, mortem autem crucis.
És mikor olyan lett, mint egy ember, megalázta magát, engedelmes volt a halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.
9 Propter quod et Deus exaltavit illum, et donavit illi nomen, quod est super omne nomen:
Ezért az Isten is felmagasztalta őt, és oly nevet ajándékozott neki, amely minden név fölött való;
10 ut in nomine Jesu omne genu flectatur cælestium, terrestrium et infernorum,
hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
11 et omnis lingua confiteatur, quia Dominus Jesus Christus in gloria est Dei Patris.
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
12 Itaque carissimi mei (sicut semper obedistis), non ut in præsentia mei tantum, sed multo magis nunc in absentia mea, cum metu et tremore vestram salutem operamini.
Ezért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nemcsak az én jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, a távollétemben, félelemmel és rettegéssel munkálkodjatok üdvösségeteken;
13 Deus est enim, qui operatur in vobis et velle, et perficere pro bona voluntate.
mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a tetteket jó kedvéből.
14 Omnia autem facite sine murmurationibus et hæsitationibus:
Mindent zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek,
15 ut sitis sine querela, et simplices filii Dei, sine reprehensione in medio nationis pravæ et perversæ: inter quos lucetis sicut luminaria in mundo,
hogy feddhetetlenek és tiszták legyetek, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, akik között fényletek, mint csillagok e világon.
16 verbum vitæ continentes ad gloriam meam in die Christi, quia non in vacuum cucurri, neque in vacuum laboravi.
Életnek beszédét mutassátok nékik; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába.
17 Sed et si immolor supra sacrificium, et obsequium fidei vestræ, gaudeo, et congratulor omnibus vobis.
De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papi szolgálatánál, mégis örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal.
18 Idipsum autem et vos gaudete, et congratulamini mihi.
Azonképpen ti is örüljetek, és örüljetek együtt velem.
19 Spero autem in Domino Jesu, Timotheum me cito mittere ad vos: ut et ego bono animo sim, cognitis quæ circa vos sunt.
Reménykedem pedig az Úr Jézusban, hogy Timóteust rövidesen elküldöm hozzátok, hogy én is felviduljak, meghallva a dolgaitokat.
20 Neminem enim habeo tam unanimem, qui sincera affectione pro vobis sollicitus sit.
Mert nincsen velem senki más, aki olyan lelkületű volna, mint ő, aki igazán szívén viselné dolgaitokat.
21 Omnes enim quæ sua sunt quærunt, non quæ sunt Jesu Christi.
Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét.
22 Experimentum autem ejus cognoscite, quia sicut patri filius, mecum servivit in Evangelio.
Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképpen atyjával a gyermek, úgy szolgálta ő velem együtt az evangélium ügyét.
23 Hunc igitur spero me mittere ad vos, mox ut videro quæ circa me sunt.
Ezért remélem, hogy elküldöm őt tüstént, mihelyst meglátom saját dolgaim állását,
24 Confido autem in Domino quoniam et ipse veniam ad vos cito.
és bízom az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni.
25 Necessarium autem existimavi Epaphroditum fratrem, et cooperatorem, et commilitonem meum, vestrum autem apostolum, et ministrum necessitatis meæ, mittere ad vos:
De azért szükségesnek tartom, hogy Epafroditoszt, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, aki nektek követetek és szükségemben áldozatot hozó szolgátok, hazaküldjem hozzátok,
26 quoniam quidem omnes vos desiderabat: et mœstus erat, propterea quod audieratis illum infirmatum.
mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrődött amiatt, hogy meghallottátok, hogy ő beteg volt.
27 Nam et infirmatus est usque ad mortem: sed Deus misertus est ejus: non solum autem ejus, verum etiam et mei, ne tristitiam super tristitiam haberem.
Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten megkönyörült rajta, nemcsak őrajta, hanem rajtam is, hogy szomorúság ne jöjjön szomorúságomra.
28 Festinantius ergo misi illum, ut viso eo iterum gaudeatis, et ego sine tristitia sim.
Ezért hamarabb küldtem őt haza, hogy ha majd meglátjátok őt, ismét örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom.
29 Excipite itaque illum cum omni gaudio in Domino, et ejusmodi cum honore habetote;
Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek:
30 quoniam propter opus Christi usque ad mortem accessit, tradens animam suam ut impleret id quod ex vobis deerat erga meum obsequium.
mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, kockára tette életét, hogy kárpótoljon engem azért, hogy ti nem lehettetek szolgálatomra.
