Mattheum 24
1 Et egressus Jesus de templo, ibat. Et accesserunt discipuli ejus, ut ostenderent ei ædificationes templi.
Amikor kijött Jézus a templomból, és továbbment, odamentek hozzá tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit.
2 Ipse autem respondens dixit illis: Videtis hæc omnia? amen dico vobis, non relinquetur hic lapis super lapidem, qui non destruatur.
Jézus pedig ezt mondta nekik: „Nem látjátok mindezeket? Bizony mondom néktek: nem marad itt kő kövön, amelyet le nem lerombolnak.“
3 Sedente autem eo super montem Oliveti, accesserunt ad eum discipuli secreto, dicentes: Dic nobis, quando hæc erunt? et quod signum adventus tui, et consummationis sæculi? (aiōn g165)
Amikor pedig az Olajfák hegyén ült, tanítványai odamentek hozzá, és ezt kérdezték: „Mondd meg nekünk, mikor fognak ezek történni? És mi lesz a jele te eljövetelednek és a világ végének?“ (aiōn g165)
4 Et respondens Jesus, dixit eis: Videte ne quis vos seducat:
Jézus így felelt nekik: „Figyeljetek, hogy valaki meg ne tévesszen titeket.
5 multi enim venient in nomine meo, dicentes: Ego sum Christus: et multos seducent.
Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat megtévesztenek.
6 Audituri enim estis prælia, et opiniones præliorum. Videte ne turbemini: oportet enim hæc fieri, sed nondum est finis:
Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről, figyeljetek, hogy meg ne rémüljetek, mert mindezeknek meg kell lenniük, de ez még nem a vég.
7 consurget enim gens in gentem, et regnum in regnum, et erunt pestilentiæ, et fames, et terræmotus per loca:
Mert nemzet nemzet ellen támad, ország ország ellen, éhínség és ragály lesz, és földrengések lesznek mindenfele.
8 hæc autem omnia initia sunt dolorum.
Mindez pedig a sok nyomorúságnak a kezdete.
9 Tunc tradent vos in tribulationem, et occident vos: et eritis odio omnibus gentibus propter nomen meum.
Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, megölnek titeket, és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10 Et tunc scandalizabuntur multi, et invicem tradent, et odio habebunt invicem.
Akkor sokan megbotránkoznak, elárulják és meggyűlölik egymást.
11 Et multi pseudoprophetæ surgent, et seducent multos.
Sok hamis próféta támad, akik sokakat megtévesztenek.
12 Et quoniam abundavit iniquitas, refrigescet caritas multorum:
Mivel pedig a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13 qui autem perseveraverit usque in finem, hic salvus erit.
De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.
14 Et prædicabitur hoc Evangelium regni in universo orbe, in testimonium omnibus gentibus: et tunc veniet consummatio.
És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
15 Cum ergo videritis abominationem desolationis, quæ dicta est a Daniele propheta, stantem in loco sancto, qui legit, intelligat:
Mikor pedig látjátok majd, hogy »az a pusztító utálatosság«, amelyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen – aki olvassa, értse meg! –,
16 tunc qui in Judæa sunt, fugiant ad montes:
akkor akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre,
17 et qui in tecto, non descendat tollere aliquid de domo sua:
aki a ház tetején van, ne szálljon le, hogy házából valamit kivigyen,
18 et qui in agro, non revertatur tollere tunicam suam.
és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy ruháját elvigye.
19 Væ autem prægnantibus et nutrientibus in illis diebus!
Jaj a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon!
20 Orate autem ut non fiat fuga vestra in hieme, vel sabbato:
Imádkozzatok pedig, hogy a futástok ne télen legyen, sem szombatnapon.
21 erit enim tunc tribulatio magna, qualis non fuit ab initio mundi usque modo, neque fiet.
Mert akkor olyan nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
22 Et nisi breviati fuissent dies illi, non fieret salva omnis caro: sed propter electos breviabuntur dies illi.
Ha azok a napok nem rövidülnének meg, egyetlen ember sem menekülhetne meg, de a választottakért megrövidülnek majd azok a napok.
23 Tunc si quis vobis dixerit: Ecce hic est Christus, aut illic: nolite credere.
„Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Íme, itt a Krisztus, vagy amott: ne higgyétek el.
24 Surgent enim pseudochristi, et pseudoprophetæ: et dabunt signa magna, et prodigia, ita ut in errorem inducantur (si fieri potest) etiam electi.
Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy megtévesszék – ha lehet – a választottakat is.
25 Ecce prædixi vobis.
Íme, előre megmondattam nektek!
26 Si ergo dixerint vobis: Ecce in deserto est, nolite exire; Ecce in penetralibus, nolite credere.
Ezért, ha azt mondják nektek: Íme, a pusztában van, ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban, ne higgyétek!
27 Sicut enim fulgur exit ab oriente, et paret usque in occidentem: ita erit et adventus Filii hominis.
Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad, és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.
28 Ubicumque fuerit corpus, illic congregabuntur et aquilæ.
Mert ahol a dög, oda gyűlnek a keselyűk.
29 Statim autem post tribulationem dierum illorum sol obscurabitur, et luna non dabit lumen suum, et stellæ cadent de cælo, et virtutes cælorum commovebuntur:
Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után »a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, a csillagok az égről lehullanak, és az egek összetartó erői megrendülnek.«
30 et tunc parebit signum Filii hominis in cælo: et tunc plangent omnes tribus terræ: et videbunt Filium hominis venientem in nubibus cæli cum virtute multa et majestate.
És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor sír majd a föld minden nemzetsége, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.
31 Et mittet angelos suos cum tuba, et voce magna: et congregabunt electos ejus a quatuor ventis, a summis cælorum usque ad terminos eorum.
És elküldi az angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik végétől a másik végéig.
32 Ab arbore autem fici discite parabolam: cum jam ramus ejus tener fuerit, et folia nata, scitis quia prope est æstas:
A fügefáról vegyétek a példát: amikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.
33 ita et vos cum videritis hæc omnia, scitote quia prope est, in januis.
Így ti is, amikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van ő, az ajtó előtt.
34 Amen dico vobis, quia non præteribit generatio hæc, donec omnia hæc fiant.
Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzedék, míg mindezek meg nem történnek.
35 Cælum et terra transibunt, verba autem mea non præteribunt.
Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.
36 De die autem illa et hora nemo scit, neque angeli cælorum, nisi solus Pater.
Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.
37 Sicut autem in diebus Noë, ita erit et adventus Filii hominis:
Amiképpen pedig Noé napjaiban volt, akképpen lesz az Emberfiának eljövetele is.
38 sicut enim erant in diebus ante diluvium comedentes et bibentes, nubentes et nuptum tradentes, usque ad eum diem, quo intravit Noë in arcam,
Mert ahogyan az özönvíz előtti napokban ettek és ittak, házasodtak és férjhez mentek mindaddig a napig, amelyen Noé a bárkába ment,
39 et non cognoverunt donec venit diluvium, et tulit omnes: ita erit et adventus Filii hominis.
és nem vettek észre semmit, míg el nem jött az özönvíz, és elragadta őket, akképpen lesz az Emberfiának eljövetele is.
40 Tunc duo erunt in agro: unus assumetur, et unus relinquetur.
Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik,
41 Duæ molentes in mola: una assumetur, et una relinquetur.
két asszony őröl a malomban, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.
42 Vigilate ergo, quia nescitis qua hora Dominus vester venturus sit.
Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mely órában jön el a ti Uratok!
43 Illud autem scitote, quoniam si sciret paterfamilias qua hora fur venturus esset, vigilaret utique, et non sineret perfodi domum suam.
Azt pedig jegyezzétek meg: ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jön el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
44 Ideo et vos estote parati: quia qua nescitis hora Filius hominis venturus est.
Ezért legyetek készen ti is, mert amelyik órában nem gondoljátok, abban jön el az Emberfia!
45 Quis, putas, est fidelis servus, et prudens, quem constituit dominus suus super familiam suam ut det illis cibum in tempore?
„Ki tehát a hű és bölcs szolga, akit az ő ura gondviselővé tett a háza népén, hogy a maga idejében adjon nekik eledelt?
46 Beatus ille servus, quem cum venerit dominus ejus, invenerit sic facientem.
Boldog az a szolga, akit az ő ura hazajőve ily munkában talál.
47 Amen dico vobis, quoniam super omnia bona sua constituet eum.
Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
48 Si autem dixerit malus servus ille in corde suo: Moram fecit dominus meus venire:
Ha pedig ama gonosz szolga így szólna szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt,
49 et cœperit percutere conservos suos, manducet autem et bibat cum ebriosis:
és az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50 veniet dominus servi illius in die qua non sperat, et hora qua ignorat:
megjön annak a szolgának az ura, amelyik napon nem várja, és amelyik napon nem gondolja;
51 et dividet eum, partemque ejus ponet cum hypocritis: illic erit fletus et stridor dentium.
akkor kettévágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz sírás és fogcsikorgatás.“
