Marcum 5
1 Et venerunt trans fretum maris in regionem Gerasenorum.
És elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére.
2 Et exeunti ei de navi, statim occurrit de monumentis homo in spiritu immundo,
És amint a hajóból kiszállt, azonnal elébe ment egy ember a sírboltokból, akiben tisztátalan lélek volt,
3 qui domicilium habebat in monumentis, et neque catenis jam quisquam poterat eum ligare:
akinek lakása a sírboltokban volt, és már láncokkal sem bírta őt senki megkötözni.
4 quoniam sæpe compedibus et catenis vinctus, dirupisset catenas, et compedes comminuisset, et nemo poterat eum domare:
Mert már sokszor megkötözték őt béklyókkal és láncokkal, de ő a láncokat szétszaggatta, és a béklyókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.
5 et semper die ac nocte in monumentis, et in montibus erat, clamans, et concidens se lapidibus.
Éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozott, és magát kövekkel vagdosta.
6 Videns autem Jesum a longe, cucurrit, et adoravit eum:
Mikor pedig Jézust távolról meglátta, odafutott, és elébe borult,
7 et clamans voce magna dixit: Quid mihi et tibi, Jesu Fili Dei altissimi? adjuro te per Deum, ne me torqueas.
és fennhangon kiáltva mondta: „Mi közöm nekem hozzád, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.“
8 Dicebat enim illi: Exi spiritus immunde ab homine.
(Ugyanis Jézus ezt mondta neki: „Eredj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből.“)
9 Et interrogabat eum: Quod tibi nomen est? Et dicit ei: Legio mihi nomen est, quia multi sumus.
És ezt kérdezte tőle: „Mi a neved?“Az így felelt: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.“
10 Et deprecabatur eum multum, ne se expelleret extra regionem.
És igen kérte őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
11 Erat autem ibi circa montem grex porcorum magnus, pascens.
Ott a hegynél pedig volt egy nagy disznónyáj, amely legelt.
12 Et deprecabantur eum spiritus, dicentes: Mitte nos in porcos ut in eos introëamus.
És az ördögök kérték őt mindnyájan, ezt mondva: „Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.“
13 Et concessit eis statim Jesus. Et exeuntes spiritus immundi introierunt in porcos: et magno impetu grex præcipitatus est in mare ad duo millia, et suffocati sunt in mari.
És Jézus azonnal megengedte nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijöttek, bementek a disznókba, és a nyáj a meredekről, mintegy kétezren, a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.
14 Qui autem pascebant eos, fugerunt, et nuntiaverunt in civitatem et in agros. Et egressi sunt videre quid esset factum:
Akik pedig őrizték a disznókat, elfutottak, és hírt vittek a városba és a falvakba. Erre kimentek az emberek, hogy lássák, mi az, ami történt.
15 et veniunt ad Jesum: et vident illum qui a dæmonio vexabatur, sedentem, vestitum, et sanæ mentis, et timuerunt.
És odamentek Jézushoz, és látták, hogy az ördöngös, akiben a légió volt, ott ül, fel van öltözködve, és eszénél van, és félelem fogta el őket.
16 Et narraverunt illis, qui viderant, qualiter factum esset ei qui dæmonium habuerat, et de porcis.
Akik pedig látták, elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal.
17 Et rogare cœperunt eum ut discederet de finibus eorum.
És kezdték kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.
18 Cumque ascenderet navim, cœpit illum deprecari, qui a dæmonio vexatus fuerat, ut esset cum illo,
Mikor pedig a hajóba beszállott, a volt ördöngös kérte őt, hogy vele maradhasson.
19 et non admisit eum, sed ait illi: Vade in domum tuam ad tuos, et annuntia illis quanta tibi Dominus fecerit, et misertus sit tui.
De Jézus nem engedte meg neki, hanem ezt mondta: „Eredj haza a tieidhez, és vidd hírül nékik, mily nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.“
20 Et abiit, et cœpit prædicare in Decapoli, quanta sibi fecisset Jesus: et omnes mirabantur.
El is ment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, mily nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan csodálkoztak.
21 Et cum transcendisset Jesus in navi rursum trans fretum, convenit turba multa ad eum, et erat circa mare.
Amikor Jézus ismét átkelt a hajón a túlsó partra, nagy sokaság gyűlt hozzá; és ő a tenger mellett maradt.
22 Et venit quidam de archisynagogis nomine Jairus, et videns eum procidit ad pedes ejus,
Íme, eljött a zsinagógai elöljárók egyike, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lábai elé borult,
23 et deprecabatur eum multum, dicens: Quoniam filia mea in extremis est, veni, impone manum super eam, ut salva sit, et vivat.
és esedezve kérte: „Az én leánykám halálán van, jöjj, tedd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.“
24 Et abiit cum illo, et sequebatur eum turba multa, et comprimebant eum.
El is ment vele, és nagy sokaság követte őt, és ott tolongott körülötte.
25 Et mulier, quæ erat in profluvio sanguinis annis duodecim,
Egy asszony pedig, aki tizenkét év óta vérfolyásos volt,
26 et fuerat multa perpessa a compluribus medicis: et erogaverat omnia sua, nec quidquam profecerat, sed magis deterius habebat:
és sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett;
27 cum audisset de Jesu, venit in turba retro, et tetigit vestimentum ejus:
amikor Jézus felől hallott, a sokaságban hátulról kerülve, megérintette annak ruháját
28 dicebat enim: Quia si vel vestimentum ejus tetigero, salva ero.
mert ezt mondta: „Ha csak ruháit érinthetem is meg, meggyógyulok.“
29 Et confestim siccatus est fons sanguinis ejus: et sensit corpore quia sanata esset a plaga.
És vérének forrása azonnal kiszáradt, és megérezte testében, hogy kigyógyult bajából.
30 Et statim Jesus in semetipso cognoscens virtutem quæ exierat de illo, conversus ad turbam, aiebat: Quis tetigit vestimenta mea?
Jézus pedig azonnal észrevette magán, hogy isteni erő áradott ki belőle, megfordult a sokaságban, és ezt mondta: „Kicsoda érintette meg az én ruháimat?“
31 Et dicebant ei discipuli sui: Vides turbam comprimentem te, et dicis: Quis me tetigit?
És mondták neki az ő tanítványai: „Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda érintett meg engem?“
32 Et circumspiciebat videre eam, quæ hoc fecerat.
És körülnézett, hogy lássa azt, aki ezt cselekedte.
33 Mulier vero timens et tremens, sciens quod factum esset in se, venit et procidit ante eum, et dixit ei omnem veritatem.
Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve ment oda, és elé borult, és elmondott neki mindent igazán.
34 Ille autem dixit ei: Filia, fides tua te salvam fecit: vade in pace, et esto sana a plaga tua.
Ő pedig ezt mondta neki: „Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.“
35 Adhuc eo loquente, veniunt ab archisynagogo, dicentes: Quia filia tua mortua est: quid ultra vexas magistrum?
Még beszélt Jézus, amikor odajöttek a zsinagóga elöljárójától, ezt mondván: „Leányod meghalt; miért fárasztod tovább a Mestert?“
36 Jesus autem audito verbo quod dicebatur, ait archisynagogo: Noli timere: tantummodo crede.
Jézus pedig, amint hallotta, a beszédet, amit mondtak, azonnal mondta a zsinagógai elöljárónak: „Ne félj, csak higgy!“
37 Et non admisit quemquam se sequi nisi Petrum, et Jacobum, et Joannem fratrem Jacobi.
És senkinek sem engedte, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
38 Et veniunt in domum archisynagogi, et videt tumultum, et flentes, et ejulantes multum.
És odament a zsinagógai elöljáró házához, és látta a zűrzavart, a sok siránkozót és jajgatót,
39 Et ingressus, ait illis: Quid turbamini, et ploratis? puella non est mortua, sed dormit.
és bemenve, ezt mondta nekik: „Miért zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.“
40 Et irridebant eum. Ipse vero ejectis omnibus assumit patrem, et matrem puellæ, et qui secum erant, et ingreditur ubi puella erat jacens.
Erre kinevették őt. Ő pedig mindenkit kiküldve, maga mellé vette a gyermeknek atyját, anyját és a vele levőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt.
41 Et tenens manum puellæ, ait illi: Talitha cumi, quod est interpretatum: Puella (tibi dico), surge.
Majd megfogva a gyermeknek kezét, ezt mondta neki: „Talitha, kúmi!“– ami megmagyarázva azt jelenti: „Leányka, néked mondom, kelj föl!“
42 Et confestim surrexit puella, et ambulabat: erat autem annorum duodecim: et obstupuerunt stupore magno.
És a leányka azonnal fölkelt és járt, mert tizenkét esztendős volt. Azok pedig nagy csodálkozással elámultak.
43 Et præcepit illis vehementer ut nemo id sciret: et dixit dari illi manducare.
Ő pedig erősen megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondta, hogy adjanak enni neki.
