Iohannem 12
1 Jesus ergo ante sex dies Paschæ venit Bethaniam, ubi Lazarus fuerat mortuus, quem suscitavit Jesus.
Jézus azért hat nappal a húsvét előtt elment Betániába, ahol a meghalt Lázár volt, akit feltámasztott a halálból.
2 Fecerunt autem ei cœnam ibi, et Martha ministrabat, Lazarus vero unus erat ex discumbentibus cum eo.
Vacsorát készítettek ott neki, Márta szolgált fel, Lázár pedig egy volt azok közül, akik együtt ültek ővele.
3 Maria ergo accepit libram unguenti nardi pistici pretiosi, et unxit pedes Jesu, et extersit pedes ejus capillis suis: et domus impleta est ex odore unguenti.
Mária ekkor elővett egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkente Jézus lábait, és megtörölte saját hajával, a ház pedig megtelt a kenet illatával.
4 Dixit ergo unus ex discipulis ejus, Judas Iscariotes, qui erat eum traditurus:
Egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, aki őt majd elárulja, ezt mondta:
5 Quare hoc unguentum non veniit trecentis denariis, et datum est egenis?
„Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem adták a szegényeknek?“
6 Dixit autem hoc, non quia de egenis pertinebat ad eum, sed quia fur erat, et loculos habens, ea quæ mittebantur, portabat.
Ezt pedig nem azért mondta, mintha neki a szegényekre volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, nála volt az erszény, és amit abba tettek, elcsente.
7 Dixit ergo Jesus: Sinite illam ut in diem sepulturæ meæ servet illud.
Jézus erre ezt mondta: „Hagyj békét neki, az én temetésem idejére tartogatta ezt.
8 Pauperes enim semper habetis vobiscum: me autem non semper habetis.
Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.“
9 Cognovit ergo turba multa ex Judæis quia illic est, et venerunt, non propter Jesum tantum, sed ut Lazarum viderent, quem suscitavit a mortuis.
A zsidók közül nagy sokaság értesült arról, hogy ő ott van, és odamentek, nemcsak Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból.
10 Cogitaverunt autem principes sacerdotum ut et Lazarum interficerent:
A papi fejedelmek pedig tanácskoztak, hogy Lázárt is megöljék,
11 quia multi propter illum abibant ex Judæis, et credebant in Jesum.
mivel a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban.
12 In crastinum autem, turba multa quæ venerat ad diem festum, cum audissent quia venit Jesus Jerosolymam,
Másnap a nagy sokaság, amely az ünnepre jött, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,
13 acceperunt ramos palmarum, et processerunt obviam ei, et clamabant: Hosanna, benedictus qui venit in nomine Domini, rex Israël.
pálmaágakat vett, kiment elé, és így kiáltott: „Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében, az Izraelnek Királya!“
14 Et invenit Jesus asellum, et sedit super eum, sicut scriptum est:
Jézus pedig talált egy szamarat, felült rá, amint meg van írva:
15 Noli timere, filia Sion: ecce rex tuus venit sedens super pullum asinæ.
„Ne félj, Sionnak leánya! Íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.“
16 Hæc non cognoverunt discipuli ejus primum: sed quando glorificatus est Jesus, tunc recordati sunt quia hæc erant scripta de eo, et hæc fecerunt ei.
Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem amikor Jézus megdicsőült, akkor emlékeztek vissza, hogy azokat művelték vele, amik róla meg vannak írva.
17 Testimonium ergo perhibebat turba, quæ erat cum eo quando Lazarum vocavit de monumento, et suscitavit eum a mortuis.
A sokaság pedig, amely vele volt, amikor kihívta Lázárt a koporsóból, és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tett.
18 Propterea et obviam venit ei turba: quia audierunt fecisse hoc signum.
Azért is ment elébe a sokaság, mivel hallotta, hogy ezt a csodát művelte.
19 Pharisæi ergo dixerunt ad semetipsos: Videtis quia nihil proficimus? ecce mundus totus post eum abiit.
A farizeusok egymás között ezt mondták: „Látjátok-e, hogy semmit sem értek? Íme, a világ őutána megy.“
20 Erant autem quidam gentiles, ex his qui ascenderant ut adorarent in die festo.
Néhány görög is volt azok között, akik felmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen.
21 Hi ergo accesserunt ad Philippum, qui erat a Bethsaida Galilææ, et rogabant eum, dicentes: Domine, volumus Jesum videre.
Ezek a galileai Bétsaidából való Fülöphöz mentek, és kérték őt, ezt mondván: „Uram, látni akarjuk Jézust.“
22 Venit Philippus, et dicit Andreæ; Andreas rursum et Philippus dixerunt Jesu.
Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp pedig szólt Jézusnak.
23 Jesus autem respondit eis, dicens: Venit hora, ut clarificetur Filius hominis.
Jézus pedig ezt felelte nekik: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia.
24 Amen, amen dico vobis, nisi granum frumenti cadens in terram, mortuum fuerit, ipsum solum manet: si autem mortuum fuerit, multum fructum affert.
Bizony, bizony mondom néktek: ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.
25 Qui amat animam suam, perdet eam; et qui odit animam suam in hoc mundo, in vitam æternam custodit eam. (aiōnios g166)
Aki szereti a maga életét, elveszti azt, és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. (aiōnios g166)
26 Si quis mihi ministrat, me sequatur, et ubi sum ego, illic et minister meus erit. Si quis mihi ministraverit, honorificabit eum Pater meus.
Aki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya.
27 Nunc anima mea turbata est. Et quid dicam? Pater, salvifica me ex hac hora. Sed propterea veni in horam hanc:
Most háborog az én lelkem, és mit mondjak: Atyám, ments meg engem ettől az órától? De hiszen éppen ezért jutottam erre az órára.
28 Pater, clarifica nomen tuum. Venit ergo vox de cælo: Et clarificavi, et iterum clarificabo.
Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!“Szózat jött azért az égből: „Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.“
29 Turba ergo, quæ stabat, et audierat, dicebat tonitruum esse factum. Alii dicebant: Angelus ei locutus est.
A sokaság azért, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgött, mások mondták: „Angyal szólt neki.“
30 Respondit Jesus, et dixit: Non propter me hæc vox venit, sed propter vos.
Jézus ezt mondta: „Nem énértem szólt ez a hang, hanem tiértetek.
31 Nunc judicium est mundi: nunc princeps hujus mundi ejicietur foras.
Most van e világ kárhoztatása, most vettetik ki e világ fejedelme:
32 Et ego, si exaltatus fuero a terra, omnia traham ad meipsum.
Én pedig, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.“
33 (Hoc autem dicebat, significans qua morte esset moriturus.)
Ezt pedig azért mondta, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.
34 Respondit ei turba: Nos audivimus ex lege, quia Christus manet in æternum: et quomodo tu dicis: Oportet exaltari Filium hominis? quis est iste Filius hominis? (aiōn g165)
A sokaság ezt felelte neki: „Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondhatod hát te, hogy az Emberfiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az Emberfia?“ (aiōn g165)
35 Dixit ergo eis Jesus: Adhuc modicum, lumen in vobis est. Ambulate dum lucem habetis, ut non vos tenebræ comprehendant; et qui ambulat in tenebris, nescit quo vadat.
Jézus azt mondta nekik: „Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
36 Dum lucem habetis, credite in lucem, ut filii lucis sitis. Hæc locutus est Jesus, et abiit et abscondit se ab eis.
Míg a világosságotok megvan, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.“Ezeket mondta Jézus, és elmenve, elrejtőzködött előlük.
37 Cum autem tanta signa fecisset coram eis, non credebant in eum;
És noha ő ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek őbenne,
38 ut sermo Isaiæ prophetæ impleretur, quem dixit: [Domine, quis credidit auditui nostro? et brachium Domini cui revelatum est?]
hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta beszéde, amelyet mondott: „Uram, ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?“
39 Propterea non poterant credere, quia iterum dixit Isaias:
Azért nem hihettek, mert Ézsaiás ezt is mondta:
40 [Excæcavit oculos eorum, et induravit cor eorum ut non videant oculis, et non intelligant corde, et convertantur, et sanem eos.]
„Megvakította a szemeiket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemeikkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek, meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.“
41 Hæc dixit Isaias, quando vidit gloriam ejus, et locutus est de eo.
Ezeket mondta Ézsaiás, amikor látta az ő dicsőségét, és őróla beszélt.
42 Verumtamen et ex principibus multi crediderunt in eum: sed propter pharisæos non confitebantur, ut e synagoga non ejicerentur.
Mindazáltal a főemberek közül is sokan hittek őbenne, de a farizeusok miatt nem vallották be, hogy ki ne rekesszék őket a gyülekezetből,
43 Dilexerunt enim gloriam hominum magis quam gloriam Dei.
mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét.
44 Jesus autem clamavit, et dixit: Qui credit in me, non credit in me, sed in eum qui misit me.
Jézus pedig kiáltva ezt mondta: „Aki hisz énbennem, nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem;
45 Et qui videt me, videt eum qui misit me.
és aki engem lát, azt látja, aki küldött engem.
46 Ego lux in mundum veni, ut omnis qui credit in me, in tenebris non maneat.
Én világosságul jöttem e világba, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki énbennem hisz.
47 Et si quis audierit verba mea, et non custodierit, ego non judico eum; non enim veni ut judicem mundum, sed ut salvificem mundum.
Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem hisz, én nem kárhoztatom azt; mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.
48 Qui spernit me et non accipit verba mea, habet qui judicet eum. Sermo quem locutus sum, ille judicabit eum in novissimo die.
Aki megvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van, aki őt elítélje: a beszéd, amelyet szólottam, az ítéli el őt az utolsó napon.
49 Quia ego ex meipso non sum locutus, sed qui misit me, Pater, ipse mihi mandatum dedit quid dicam et quid loquar.
Mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek.
