Job 19
1 Respondens autem Job, dixit:
Felele pedig Jób, és monda:
2 [Usquequo affligitis animam meam, et atteritis me sermonibus?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 En decies confunditis me, et non erubescitis opprimentes me.
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 Nempe etsi ignoravi, mecum erit ignorantia mea.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 At vos contra me erigimini, et arguitis me opprobriis meis.
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 Saltem nunc intelligite quia Deus non æquo judicio afflixerit me, et flagellis suis me cinxerit.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 Ecce clamabo, vim patiens, et nemo audiet; vociferabor, et non est qui judicet.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 Semitam meam circumsepsit, et transire non possum: et in calle meo tenebras posuit.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 Spoliavit me gloria mea, et abstulit coronam de capite meo.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 Destruxit me undique, et pereo: et quasi evulsæ arbori abstulit spem meam.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 Iratus est contra me furor ejus, et sic me habuit quasi hostem suum.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 Simul venerunt latrones ejus, et fecerunt sibi viam per me, et obsederunt in gyro tabernaculum meum.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 Fratres meos longe fecit a me, et noti mei quasi alieni recesserunt a me.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 Dereliquerunt me propinqui mei, et qui me noverant obliti sunt mei.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 Inquilini domus meæ et ancillæ meæ sicut alienum habuerunt me, et quasi peregrinus fui in oculis eorum.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 Servum meum vocavi, et non respondit: ore proprio deprecabar illum.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 Halitum meum exhorruit uxor mea, et orabam filios uteri mei.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Stulti quoque despiciebant me: et cum ab eis recessissem, detrahebant mihi.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 Abominati sunt me quondam consiliarii mei, et quem maxime diligebam, aversatus est me.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 Pelli meæ, consumptis carnibus, adhæsit os meum, et derelicta sunt tantummodo labia circa dentes meos.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Miseremini mei, miseremini mei saltem vos, amici mei, quia manus Domini tetigit me.
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Quare persequimini me sicut Deus, et carnibus meis saturamini?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 Quis mihi tribuat ut scribantur sermones mei? quis mihi det ut exarentur in libro
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 stylo ferreo et plumbi lamina, vel celte sculpantur in silice?
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 Scio enim quod redemptor meus vivit, et in novissimo die de terra surrecturus sum:
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 et rursum circumdabor pelle mea, et in carne mea videbo Deum meum:
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 quem visurus sum ego ipse, et oculi mei conspecturi sunt, et non alius: reposita est hæc spes mea in sinu meo.
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 Quare ergo nunc dicitis: Persequamur eum, et radicem verbi inveniamus contra eum?
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 Fugite ergo a facie gladii, quoniam ultor iniquitatum gladius est: et scitote esse judicium.]
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
