Hebræos 8
1 Capitulum autem super ea quæ dicuntur: Talem habemus pontificem, qui consedit in dextera sedis magnitudinis in cælis,
A legfontosabb azokra nézve, amiket mondunk az, hogy olyan főpapunk van, aki a mennyei Felség királyi székének jobbjára ült,
2 sanctorum minister, et tabernaculi veri, quod fixit Dominus, et non homo.
mint a szent helynek és az igazi sátornak szolgája, amelyet az Úr és nem ember épített.
3 Omnis enim pontifex ad offerendum munera, et hostias constituitur: unde necesse est et hunc habere aliquid, quod offerat.
Mert minden főpapot ajándékok és áldozatok bemutatására rendelnek, ezért szükséges, hogy legyen valamije, amit áldozatul vigyen.
4 Si ergo esset super terram, nec esset sacerdos: cum essent qui offerent secundum legem munera,
Ha tehát a földön volna, még csak pap sem lehetne, mert már vannak papok, akik a törvény szerint áldozati ajándékokat mutatnak be,
5 qui exemplari, et umbræ deserviunt cælestium. Sicut responsum est Moysi, cum consummaret tabernaculum: Vide (inquit) omnia facito secundum exemplar, quod tibi ostensum est in monte.
Ezek a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten mondta Mózesnek, amikor fel akarta állítani a sátort: „Meglásd – így szólt –, hogy mindent arra a mintára készíts, amelyet a hegyen láttál.“
6 Nunc autem melius sortitus est ministerium, quanto et melioris testamenti mediator est, quod in melioribus repromissionibus sancitum est.
Most azonban a mi főpapunk annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett.
7 Nam si illud prius culpa vacasset, non utique secundi locus inquireretur.
Mert ha az első kifogástalan lett volna, nem került volna sor a másodikra.
8 Vituperans enim eos dicit: Ecce dies venient, dicit Dominus: et consummabo super domum Israël, et super domum Juda, testamentum novum,
Mert megdorgálva őket így szól: „Íme, napok jönnek, ezt mondja az Úr, és Izrael házával és Júda házával új szövetséget kötök.
9 non secundum testamentum quod feci patribus eorum in die qua apprehendi manum eorum ut educerem illos de terra Ægypti: quoniam ipsi non permanserunt in testamento meo: et ego neglexi eos, dicit Dominus.
Nem olyan szövetséget, amelyet kötöttem az ő atyáikkal azon a napon, amikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem Egyiptomból. Mivel ők nem maradtak meg az én szövetségemben, azért én sem, törődtem velük“– ezt mondja az Úr.
10 Quia hoc est testamentum quod disponam domui Israël post dies illos, dicit Dominus: dando leges meas in mentem eorum, et in corde eorum superscribam eas: et ero eis in Deum, et ipsi erunt mihi in populum:
„Ez lesz az a szövetség, amelyet kötök Izrael házával ama napok múltán – így szól az Úr –, törvényemet adom elméjükbe, és az ő szívükbe írom be azokat, és Istenük leszek, ők pedig népem.
11 et non docebit unusquisque proximum suum, et unusquisque fratrem suum, dicens: Cognosce Dominum: quoniam omnes scient me a minore usque ad majorem eorum:
Akkor senki sem tanítja az ő felebarátját és atyjafiát ezt mondva: Ismerd meg az Urat! Mert mindnyájan megismernek engem, kicsik és nagyok egyaránt.
12 quia propitius ero iniquitatibus eorum, et peccatorum eorum jam non memorabor.
Mert megkegyelmezek álnokságuknak, és bűneikről és gonoszságukról nem emlékezem meg.“
13 Dicendo autem novum: veteravit prius. Quod autem antiquatur, et senescit, prope interitum est.
Amikor az újról beszél, óvá tette az elsőt, ami pedig elavult, közel van az enyészethez.
