Actuum Apostolorum 14
1 Factum est autem Iconii, ut simul introirent in synagogam Judæorum, et loquerentur, ita ut crederet Judæorum et Græcorum copiosa multitudo.
Történt pedig Ikóniumban, hogy együtt mentek be a zsidók zsinagógájába, és úgy prédikáltak, hogy mind a zsidókból, mind a görögökből is nagyon sokan lettek hívővé.
2 Qui vero increduli fuerunt Judæi, suscitaverunt et ad iracundiam concitaverunt animas gentium adversus fratres.
Akik azonban a zsidók közül nem hittek, felingerelték, és megharagították a pogányok lelkét az atyafiak ellen.
3 Multo igitur tempore demorati sunt, fiducialiter agentes in Domino, testimonium perhibente verbo gratiæ suæ, dante signa et prodigia fieri per manus eorum.
Mégis sok időt töltöttek ott, bátran prédikálva az Úrban, aki bizonyságot tett az ő kegyelmének beszéde mellett, és megadta, hogy jelek és csodák történjenek a kezeik által.
4 Divisa est autem multitudo civitatis: et quidam quidem erant cum Judæis, quidam vero cum Apostolis.
De a város sokasága meghasonlott, és némelyek a zsidók mellett, mások pedig az apostolok mellett voltak.
5 Cum autem factus esset impetus gentilium et Judæorum cum principibus suis, ut contumeliis afficerent, et lapidarent eos,
Akkor a pogányok és zsidók a főembereikkel együtt támadást indítottak, hogy bosszút álljanak, és megkövezzék őket.
6 intelligentes confugerunt ad civitates Lycaoniæ Lystram et Derben, et universam in circuitu regionem,
Ők ezt megtudták, és elmenekültek Likaóniának városaiba, Lisztrába, Derbébe és a körülötte lévő tartományba,
7 et ibi evangelizantes erant.
és ott hirdették az evangéliumot.
8 Et quidam vir Lystris infirmus pedibus sedebat, claudus ex utero matris suæ, qui numquam ambulaverat.
Lisztrában élt egy béna lábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és soha nem tudott járni.
9 Hic audivit Paulum loquentem. Qui intuitus eum, et videns quia fidem haberet ut salvus fieret,
Ő hallotta Pált beszélni, aki rátekintett, és látta, hogy van hite, hogy meggyógyuljon,
10 dixit magna voce: Surge super pedes tuos rectus. Et exilivit, et ambulabat.
és hangosan ezt mondta neki: „Állj fel lábaidra egyenesen!“És az felszökött, és járt.
11 Turbæ autem cum vidissent quod fecerat Paulus, levaverunt vocem suam lycaonice, dicentes: Dii similes facti hominibus descenderunt ad nos.
A sokaság pedig, amikor látta, amit Pál cselekedett, így kiáltott likaóniai nyelven: „Az istenek jöttek le hozzánk ember képében!“
12 Et vocabant Barnabam Jovem, Paulum vero Mercurium: quoniam ipse erat dux verbi.
Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak mondták, mert ő volt a szóvivő.
13 Sacerdos quoque Jovis, qui erat ante civitatem, tauros et coronas ante januas afferens, cum populis volebat sacrificare.
Jupiter papja pedig, akinek az ő városuk előtt volt temploma, felkoszorúzott bikákat hajtott a kapukhoz, és a sokasággal együtt áldozatot akart bemutatni.
14 Quod ubi audierunt Apostoli, Barnabas et Paulus, conscissis tunicis suis exilierunt in turbas, clamantes
Amikor azonban ezt meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatták, a sokaság közé futottak és ezt kiáltották:
15 et dicentes: Viri, quid hæc facitis? et nos mortales sumus, similes vobis homines, annuntiantes vobis ab his vanis converti ad Deum vivum, qui fecit cælum, et terram, et mare, et omnia quæ in eis sunt:
„Férfiak, miért művelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és azt az örvendetes üzenetet hirdetjük nektek, hogy ezektől a hiábavaló dolgoktól az élő Istenhez térjetek, aki teremtette a mennyet, a földet, a tengert, és mindent, ami azokban van.
16 qui in præteritis generationibus dimisit omnes gentes ingredi vias suas.
Ő az elmúlt időkben hagyta, hogy a pogányok mind a maguk útján haladjanak,
17 Et quidem non sine testimonio semetipsum reliquit benefaciens de cælo, dans pluvias et tempora fructifera, implens cibo et lætitia corda nostra.
bár nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jótevőnk volt, a mennyből esőt és termő időt adott nekünk, és betöltötte eledellel és örömmel a szívünket.“
18 Et hæc dicentes, vix sedaverunt turbas ne sibi immolarent.
Ezeket mondva, nagy nehezen lecsendesítették a sokaságot, hogy nekik ne áldozzanak.
19 Supervenerunt autem quidam ab Antiochia et Iconio Judæi: et persuasis turbis, lapidantesque Paulum, traxerunt extra civitatem, existimantes eum mortuum esse.
Azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók jöttek oda, és a sokaságot úgy fellázították, hogy megkövezték Pált, kivonszolták a városból, és azt gondolták, hogy meghalt.
20 Circumdantibus autem eum discipulis, surgens intravit civitatem, et postera die profectus est cum Barnaba in Derben.
De amikor a tanítványok körülvették őt, felkelt, bement a városba, és másnap Barnabással elment Derbébe.
21 Cumque evangelizassent civitati illi, et docuissent multos, reversi sunt Lystram, et Iconium, et Antiochiam,
Miután annak a városnak hirdették az evangéliumot, sokakat tanítvánnyá tettek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókhiába.
22 confirmantes animas discipulorum, exhortantesque ut permanerent in fide: et quoniam per multas tribulationes oportet nos intrare in regnum Dei.
Erősítették a tanítványok lelkét, intve őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok háborúságon keresztül kell nekünk az Isten országába bemennünk.
23 Et cum constituissent illis per singulas ecclesias presbyteros, et orassent cum jejunationibus, commendaverunt eos Domino, in quem crediderunt.
Miután pedig gyülekezetenként elöljárókat választottak nekik, imádkozva és böjtölve az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek.
24 Transeuntesque Pisidiam, venerunt in Pamphyliam,
És Pizidián átmenve elmentek Pamfiliába,
25 et loquentes verbum Domini in Perge, descenderunt in Attaliam:
majd miután Pergében hirdették az igét, lementek Attáliába.
26 et inde navigaverunt Antiochiam, unde erant traditi gratiæ Dei in opus quod compleverunt.
Onnan elhajóztak Antiókhiába, ahonnan az Isten kegyelmére bízták őket, arra a munkára, melyet el is végeztek.
27 Cum autem venissent, et congregassent ecclesiam, retulerunt quanta fecisset Deus cum illis, et quia aperuisset gentibus ostium fidei.
Amikor pedig megérkeztek, és a gyülekezetet egybehívták, elbeszélték milyen nagy dolgokat cselekedett az Isten ő velük, és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre.
28 Morati sunt autem tempus non modicum cum discipulis.
Ott aztán nem kevés időt töltöttek a tanítványokkal.
