Corinthios Ii 6
1 Adjuvantes autem exhortamur ne in vacuum gratiam Dei recipiatis.
Mint Istennel együtt munkálkodók, intünk is titeket, hogy ne vegyétek hiába az Isten kegyelmét.
2 Ait enim: Tempore accepto exaudivi te, et in die salutis adjuvi te. Ecce nunc tempus acceptabile, ecce nunc dies salutis.
Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, itt van a kegyelem ideje, íme itt van az üdvösség napja!“
3 Nemini dantes ullam offensionem, ut non vituperetur ministerium nostrum:
Senkinek sem adunk alkalmat a megütközésre, hogy szolgálatunkat ne szidalmazzák,
4 sed in omnibus exhibeamus nosmetipsos sicut Dei ministros in multa patientia, in tribulationibus, in necessitatibus, in angustiis,
hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái, sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban,
5 in plagis, in carceribus, in seditionibus, in laboribus, in vigiliis, in jejuniis,
vereségben, tömlöcben, háborúságban, küszködésben, virrasztásban, böjtölésben,
6 in castitate, in scientia, in longanimitate, in suavitate, in Spiritu Sancto, in caritate non ficta,
tisztaságban, ismeretben, hosszútűrésben, szívességben, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben,
7 in verbo veritatis, in virtute Dei, per arma justitiæ a dextris et a sinistris,
igazmondásban, Isten erejében, az igazságnak támadó és védő fegyverzetében,
8 per gloriam, et ignobilitatem, per infamiam, et bonam famam: ut seductores, et veraces, sicut qui ignoti, et cogniti:
dicsőségben és gyalázatban, rágalmazásban és dicséretben, mint ámítók, és mégis igazak,
9 quasi morientes, et ecce vivimus: ut castigati, et non mortificati:
mint ismeretlenek, és mégis jól ismertek, mint megholtak és mégis élők, mint ostorozottak, de meg nem öltek,
10 quasi tristes, semper autem gaudentes: sicut egentes, multos autem locupletantes: tamquam nihil habentes, et omnia possidentes.
mint bánkódók, noha mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint szűkölködők, de mindennel bírók.
11 Os nostrum patet ad vos, o Corinthii; cor nostrum dilatatum est.
Szánk megnyílt, szívünk kitárult előttetek, korinthusiak.
12 Non angustiamini in nobis: angustiamini autem in visceribus vestris:
Nem mi vagyunk szűkkeblűek irántatok, hanem ti irántunk!
13 eamdem autem habentes remunerationem, tamquam filiis dico, dilatamini et vos.
Viszonzásul – mint gyermekeimhez szólok – tárjátok ki ti is szíveteket!
14 Nolite jugum ducere cum infidelibus. Quæ enim participatio justitiæ cum iniquitate? aut quæ societas luci ad tenebras?
Ne húzzatok közös igát a hitetlenekkel, mert mi köze van az igazságnak a gonoszsághoz, vagy mi köze van a sötétségnek a világossághoz?
15 quæ autem conventio Christi ad Belial? aut quæ pars fideli cum infideli?
Hogyan egyezhetne meg Krisztus a Béliállal? Vagy mi köze van a hívőnek a hitetlenhez?
16 qui autem consensus templo Dei cum idolis? vos enim estis templum Dei vivi, sicut dicit Deus: [Quoniam inhabitabo in illis, et inambulabo inter eos, et ero illorum Deus, et ipsi erunt mihi populus.
Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert ti az élő Isten temploma vagytok, amint Isten mondta: „Bennük lakom és közöttük járok, és Istenük leszek, és ők népem lesznek!“
17 Propter quod exite de medio eorum, et separamini, dicit Dominus, et immundum ne tetigeritis:
Ezért tehát menjetek ki közülük és szakadjatok el tőlük, ezt mondja az Úr, és tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket.
18 et ego recipiam vos: et ero vobis in patrem, et vos eritis mihi in filios et filias, dicit Dominus omnipotens.]
És én Atyátok leszek, ti pedig fiaim és leányaim, – ezt mondja a mindenható Úr.
