Corinthios Ii 3
1 Incipimus iterum nosmetipsos commendare? aut numquid egemus (sicut quidam) commendatitiis epistolis ad vos, aut ex vobis?
Elkezdjük-e ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánlólevelekre hozzátok vagy tőletek?
2 Epistola nostra vos estis, scripta in cordibus nostris, quæ scitur, et legitur ab omnibus hominibus:
A mi levelünk ti vagytok, szívünkbe írva, amelyet ismer és olvas minden ember.
3 manifestati quod epistola estis Christi, ministrata a nobis, et scripta non atramento, sed Spiritu Dei vivi: non in tabulis lapideis, sed in tabulis cordis carnalibus.
Mert nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva, nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.
4 Fiduciam autem talem habemus per Christum ad Deum:
Ilyen bizodalmunk Krisztus által van Isten iránt.
5 non quod sufficientes simus cogitare aliquid a nobis, quasi ex nobis: sed sufficientia nostra ex Deo est:
Nem mintha önmagunktól volnánk alkalmasak, magunknak tulajdonítva valamit, ellenkezőleg a mi alkalmas voltunk Istentől van,
6 qui et idoneos nos fecit ministros novi testamenti: non littera, sed Spiritu: littera enim occidit, Spiritus autem vivificat.
aki alkalmassá tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.
7 Quod si ministratio mortis litteris deformata in lapidibus fuit in gloria, ita ut non possent intendere filii Israël in faciem Moysi propter gloriam vultus ejus, quæ evacuatur:
Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy Izrael fiai nem is nézhettek Mózes arcára, arcának mulandó dicsősége miatt,
8 quomodo non magis ministratio Spiritus erit in gloria?
hogyne volna még inkább dicsőséges a Lélek szolgálata?
9 Nam si ministratio damnationis gloria est: multo magis abundat ministerium justitiæ in gloria.
Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?
10 Nam nec glorificatum est, quod claruit in hac parte, propter excellentem gloriam.
Sőt az egykor dicsőített, már nem is dicsőséges, az őt felülmúló dicsőség miatt.
11 Si enim quod evacuatur, per gloriam est: multo magis quod manet, in gloria est.
Mert ha dicsőséges a mulandó, sokkal inkább dicsőséges a maradandó.
12 Habentes igitur talem spem, multa fiducia utimur:
Mivel tehát ilyen reménységünk van, nagy nyíltsággal szólunk.
13 et non sicut Moyses ponebat velamen super faciem suam, ut non intenderent filii Israël in faciem ejus, quod evacuatur,
És nem úgy, mint Mózes, aki leplet borított arcára, hogy ne lássák Izrael fiai mulandó dicsőségének végét.
14 sed obtusi sunt sensus eorum. Usque in hodiernum enim diem, idipsum velamen in lectione veteris testamenti manet non revelatum (quoniam in Christo evacuatur),
De értelmük eltompult. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van felfedetlenül az Ószövetség olvasásánál, mert az csak Krisztusban tűnik el.
15 sed usque in hodiernum diem, cum legitur Moyses, velamen positum est super cor eorum.
Sőt mindmáig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul szívükre,
16 Cum autem conversus fuerit ad Dominum, auferetur velamen.
de ha majd megtérnek az Úrhoz, akkor lehull a lepel.
17 Dominus autem Spiritus est: ubi autem Spiritus Domini, ibi libertas.
Az Úr pedig Lélek, és ahol az Úr Lelke van, ott a szabadság.
18 Nos vero omnes, revelata facie gloriam Domini speculantes, in eamdem imaginem transformamur a claritate in claritatem, tamquam a Domini Spiritu.
Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemléljük, az Úr Lelke által ugyanarra a képre formálódunk, dicsőségről dicsőségre.
