< زەبوورەکان 82 >

زەبوورێکی ئاساف. خودا لە کۆڕی خوداوەندەکان ڕاوەستاوە، لەنێو خوداوەندەکان دادوەری دەکات. 1
Zsoltár Ászáftól. Isten ott áll isteni gyülekezetben, istenek közepette itél:
«هەتا کەی بە ناڕەوایی دادوەری دەکەن، لایەنگری بەدکاران دەکەن؟ 2
Meddig itéltek jogtalanul s a gonoszok személyét tekintitek? Széla.
بەرگری لە لاواز و هەتیوان بکەن، دادی هەژار و کڵۆڵان بدەن. 3
Szerezzetek jogot ügyefogyottnak és árvának, nyomorút és szegényt mentsetek föl;
فریای لاواز و نەداران بکەون، لە دەست بەدکاران دەربازیان بکەن. 4
szabadítsatok meg ügyefogyottat és szűkölködőt, a gonoszok kezéből mentsétek meg!
«نازانن و تێناگەن، لە تاریکیدا دەڕۆن، هەموو بنچینەکانی زەوی دەشڵەژێن. 5
Nem tudnak és nem értenek, sötétségben járnak, meginognak mind a föld alapjai!
«من گوتم:”ئێوە’خوداوەندەکان‘ن، هەمووتان کوڕی خودای هەرەبەرزن.“ 6
Én azt mondtam: istenek vagytok, a Legfelsőnek fiai mindnyájatok.
بەڵام وەک ئادەمیزاد دەمرن، وەک یەکێک لە میرەکان دەکەون.» 7
Ámde mint emberek haltok meg s mint a nagyok egyike estek el.
خودایە، هەستە! دادوەری زەوی بکە، چونکە هەموو نەتەوەکان میراتی تۆن. 8
Kelj föl, Isten, ítéld a földet! Mert te vagy birtokosa mind a nemzeteknek.

< زەبوورەکان 82 >