Mark 9
1 Ac el fahk pac nu selos, “Pwayena nga fahk nu suwos, oas rkutu selos inge su ac fah tiana misa nwe ke elos liye Tokosrai lun God tuku ke ku.”
Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.
2 Tukun len onkosr Jesus el eisal Peter, James ac John, ac el usaltalak nu fin soko eol fulat yen ma elos muku we. Ke eltal ngetang liyal, Jesus el ekla,
És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük;
3 ac nuknuk lal ekla saromrom, arulana fasrfasr liki na ma kutena mwet faclu ku in akfasrfasrye.
És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet.
4 Ac mwet tumal lutlut tolu ah liyal Elijah ac Moses ke eltal sramsram nu sin Jesus.
És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal.
5 Na Peter el fahk nu sin Jesus, “Mwet Luti, seyal wo ke kut muta inge uh! Kut ac orala tolu iwen aktuktuk — sie nu sum, sie nu sel Moses, ac sie nu sel Elijah.”
Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
6 El ac mwet wial uh arulana sangeng, pwanang el nikanla lah mea el ac fahk.
De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének.
7 Na sie pukunyeng sikyak ac sonolosi, ac sie pusra tuku in pukunyeng uh me ac fahk, “El inge el Wen kulo nutik — kowos lohngol!”
És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok.
8 Ac ke eltal sa na in lohang nu kac, eltal tia liyauk kutena mwet, a Jesus mukena oasr yoroltal.
És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust.
9 Ac ke elos oatui liki fineol uh, Jesus el wili nu seltal ac fahk, “Nimet komtal fahkak nu sin kutena mwet ke ma komtal tuh liye, nwe ke na pacl se Wen nutin Mwet el sifil moulyak liki misa.”
Mikor pedig a hegyről leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad.
10 Elos akos fahk lal, tusruktu elos mutawauk in asiyuki inmasrlolos sifacna ac fahk, “Mea kalmen ‘sifil moulyak liki misa’ se inge?”
És ezt a szót megtarták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni?
11 Ac elos siyuk sin Jesus, “Efu ku mwet luti Ma Sap uh elos fahk mu Elijah el ac tuku meet?”
És megkérdezék őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?
12 Ac el topuk nu selos, “Pwayena lah Elijah el ac tuku meet tuh elan aksuwosye ma nukewa. Na fuka tuh Ma Simusla uh fahk mu Wen nutin Mwet el ac fah keok ke ma puspis ac pilesreyuk?
Ő pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan előbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie?
13 A nga fahk nu suwos lah Elijah el tuku tari, ac mwet uh oru nu sel kutena ma elos lungse oru nu sel, oana ke Ma Simusla fahkak kacl.”
De mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van írva ő felőle.
14 Ke elos foloko nu yurin mwet tumal lutlut wialos, elos liye u lulap se raunelosla, ac mwet luti Ma Sap elos akukuin yorolos.
És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala.
15 Ac ke mwet uh liyal Jesus elos arulana lut, ac kasrusr nu yorol ac paingul.
És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté őt.
16 Na Jesus el siyuk sin mwet tumal lutlut, “Mea kowos akukuin nu selos kac uh?”
Ő pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel?
17 Ac sie sin mwet in u sac topuk nu sel ac fahk, “Mwet Luti, nga use nu yurum wen nutik ke sripen oasr ngun fohkfok yorol ac el tia ku in kaskas.
És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van.
18 Pacl nukewa ngun fohkfok ac aklokoalokyal uh el ac kipakinilya nu infohk uh, ac atinfilak fahsr inwalul, ac el ngalseni inwihsel, ac kekela manol nufon. Nga siyuk sin mwet tomom lutlut elos in sisla ngun sac, a elos koflana.”
És a hol csak előfogja, szaggatja őt; ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták.
19 Ac Jesus el fahk nu selos, “Fuka lupan selulalfongi lowos uh! Nga ac muta yuruwos putaka? Nga ac muteng kowos nwe ngac? Usalu nu yuruk!”
Ő pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám.
20 Ac elos usalla nu yorol Jesus. Ke pacl se na ngun fohkfok sac liyalak Jesus, el sisya tulik sac ac tuyang musal, ac el putatla nu infohk uh ac tipirpir, ac atinfilak tuku inwalul me.
És hozzá vivék azt; és mihelyt ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala.
21 Ac Jesus el siyuk sin papa tumal, “Mas se inge oan yorol putaka?” Ac el topuk ac fahk, “Ke el tulik ah me.
És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta.
22 Pacl puspis ngun fohkfok uh srike in unilya ke el ac siselang nu in e, ku nu in kof uh. Pakomutasr ac kasrekut, kom fin ku!”
És gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.
23 Ac Jesus el fahk nu sel, “Aok, kom sifacna fin ku! Ma nukewa ku nu sel su lulalfongi.”
Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek.
24 In pacl sacna papa sac wowoyak ac fahk nu sel, “Nga lulalfongi, tuh soenna fal. Kasreyu akyokye lulalfongi luk uh!”
A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.
25 Ac Jesus el liye lah mwet uh kilukeni nu yorolos, na el kai ngun fohkfok sac ac fahk nu sel, “Kom ngun se su sulohng ac sukas, nga sap kom in fahla liki tulik sacn, ac tia sifil ilyak nu in el!”
Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj!
26 Ngun sac wowoyak ac sisya tulik sac nu infohk uh, na el illa lukel. Tulik sac oan oana elan misa, ac mwet uh fahk, “El misa!”
És kiáltás és erős szaggatás között kiméne; az pedig olyan lőn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt.
27 A Jesus el sruokya paol ac tulokunulak, ac el tuyak.
Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele.
28 Tukun Jesus el utyak nu in lohm ah, mwet tumal lutlut elos siyuk sel in lukma ac fahk, “Efu ku kut kofla in sisla ngun fohkfok sac?”
Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék őt külön: Mi miért nem űzhettük ki azt?
29 Ac Jesus el topuk ac fahk, “Wangin ma ku in sisla ngun ouinge uh sayen pre mukena.”
Ő pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és bőjtöléssel.
30 Jesus ac mwet tumal lutlut som liki acn sac ac fahsr sasla Galilee. Jesus el tia lungse mwet uh in etu acn el oasr we,
És onnét kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja.
31 mweyen el luti nu sin mwet tumal lutlut ac fahk nu selos, “Wen nutin Mwet el ac fah itukyang nu inpoun mwet su ac fah unilya. Tusruktu tukun len tolu el ac fah sifil moulyak.”
Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt; de ha megölték, harmadnapra föltámad.
32 A elos tia etu kalmen ma el luti inge, ac elos sangeng in siyuk sel.
De ők nem értik vala e mondást, és féltek őt megkérdezni.
33 Elos tuku nu Capernaum, ac ke elos ilyak nu in lohm uh, Jesus el siyuk selos, “Mea kowos asiyuki kac inkanek uh?”
És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé őket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton?
34 A elos tiana topkol, mweyen elos akukuin inmasrlolos sifacna lah su kac ac fulat emeet selos uh.
De ők hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb?
35 Na Jesus el muta ac pangonma mwet tumal lutlut singoul luo ac fahk nu selos, “Kutena mwet fin lungse tuh elan meet, el fah oru tuh elan tok liki nukewa, ac elan mwet kulansap nu sin mwet nukewa.”
És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája.
36 Na el eis sie tulik srisrik ac sap elan tuyak ye mutalos nukewa, na el kaosulma ac fahk,
És előfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik:
37 “Kutena mwet su eis sie sin tulik srisrik ouinge inek, el eisyu; ac el su eisyu el tia eisyu mukena, a el eisal pac su supweyume.”
A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott.
38 John el fahk nu sel, “Mwet Luti, kut tuh liye mwet se sisla demon uh inem; a kut kutongilya mweyen el tia ma in u lasr uh.”
János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket űz, a ki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket.
39 Ac Jesus el fahk nu selos, “Nik kowos srike in kutongilya, mweyen wangin sie mwet su oru ma sakirik ke inek fah ku in fahk ma koluk keik tukun el oru ma inge.
Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem.
40 Tuh kutena mwet su tia lain kut, el wi kut.
Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.
41 Pwayena nga fahk nu suwos, kutena mwet su sot nu suwos sie cup in kof nimowos ke sripen kowos mwet luk, fah eis lacnen orekma wo lal.
Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát.
42 “Fin oasr kutena mwet su aktukulkulye sie sin tulik srisrik inge in tila lulalfongiyu, fal nu sin mwet sacn in sripsripi sie tapweng eot inkwawal ac sisila el nu in meoa uh.
A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik.
43 La poum fin aktukulkulye kom, pakela! Ac wo nu sum kom in utyak nu in moul wi la na poum, liki in oasr po luo lom ac kom som nu in hell, nu in e se koflana kunla. [ (Geenna g1067)
És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. (Geenna g1067)
44 “Yen wet ma kang manolos tiana misa, ac e uh tiana kunla.]
A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
45 Ac la niom fin aktukulkulye kom, pakela! Wo kom in ilyak nu in moul ke lac ne liki in oasr niom kewa ac sisila kom nu in hell. [ (Geenna g1067)
És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. (Geenna g1067)
46 Yen wet ma kang manolos tiana misa, ac e uh tiana kunla.]
A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
47 Ac la motom fin aktukulkulye kom, tipalla! Wo kom in lac atronmuta na ilyak nu in Tokosrai lun God, liki in fas atronmotom kewa ac sisila kom nu in hell. (Geenna g1067)
És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára. (Geenna g1067)
48 ‘Yen wet ma kang manolos tiana misa, ac e uh tiana kunla.’
A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
49 “Mwet nukewa ac fah aknasnasyeyuk ke e, oana ke mwe kisa uh aknasnasyeyuk ke sohl uh.
Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg.
50 Sohl uh wo, tuh fin wangin eman sohl kac, ac fuka oreya in sifil oasr emah? “Lela sohl lun insese in oasr inmasrlowos, ac kowos in moul in misla yurin sie sin sie.”
Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással.
