욥기 30
1 그러나 이제는 나보다 젊은 자들이 나를 기롱하는구나 그들의 아비들은 나의 보기에 나의 양떼 지키는 개 중에도 둘만하지 못한 자니라
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2 그들은 장년의 기력이 쇠한 자니 그 손의 힘이 내게 무엇이 유익하랴
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3 그들은 곧 궁핍과 기근으로 파리하매 캄캄하고 거친 들에서 마른 흙을 씹으며
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4 떨기나무 가운데서 짠 나물도 꺾으며 대싸리 뿌리로 식물을 삼느니라
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5 무리는 도적을 외침 같이 그들에게 소리지름으로 그들은 사람 가운데서 쫓겨나서
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
6 침침한 골짜기와 구덩이와 바위 구멍에서 살며
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7 떨기나무 가운데서 나귀처럼 부르짖으며 가시나무 아래 모여 있느니라
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 그들은 본래 미련한 자의 자식이요 비천한 자의 자식으로서 고토에서 쫓겨난 자니라
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9 이제는 내가 그들의 노래가 되며 그들의 조롱거리가 되었고
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10 그들은 나를 미워하여 멀리하고 내 얼굴에 침 뱉기를 주저하지 아니하나니
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
11 이는 하나님이 내 줄을 늘어지게 하시고 나를 곤고케 하시매 무리가 내 앞에서 굴레를 벗었음이니라
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
12 그 낮은 무리가 내 우편에서 일어나 내 발을 밀뜨리고 나를 대적하여 멸망시킬 길을 쌓으며
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13 도울 자 없는 그들이 내 길을 헐고 내 재앙을 재촉하는구나
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14 성을 크게 파괴하고 그 파괴한 가운데로 몰려 들어 오는것 같이 그들이 내게로 달려드니
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
15 놀람이 내게 임하는구나 그들이 내 영광을 바람 같이 모니 내 복록이 구름 같이 지나갔구나
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
16 이제는 내 마음이 내 속에서 녹으니 환난날이 나를 잡음이라
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17 밤이 되면 내 뼈가 쑤시니 나의 몸에 아픔이 쉬지 아니하는구나
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18 하나님의 큰 능력으로 하여 옷이 추하여져서 옷깃처럼 내몸에 붙었구나
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19 하나님이 나를 진흙 가운데 던지셨고 나로 티끌과 재같게 하셨구나
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20 내가 주께 부르짖으오나 주께서 대답지 아니하시오며 내가 섰사오나 주께서 굽어보시기만 하시나이다
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
21 주께서 돌이켜 내게 잔혹히 하시고 완력으로 나를 핍박하시오며
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
22 나를 바람 위에 들어 얹어 불려가게 하시며 대풍 중에 소멸케 하시나이다
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23 내가 아나이다 주께서 나를 죽게 하사 모든 생물을 위하여 정한 집으로 끌어 가시리이다
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
24 그러나 사람이 넘어질 때에 어찌 손을 펴지 아니하며 재앙을 당할때에 어찌 도움을 부르짖지 아니하겠는가
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
25 고생의 날 보내는 자를 위하여 내가 울지 아니하였는가 빈궁한 자를 위하여 내 마음에 근심하지 아니하였는가
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26 내가 복을 바랐더니 화가 왔고 광명을 기다렸더니 흑암이 왔구나
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27 내 마음이 어지러워서 쉬지 못하는구나 환난 날이 내게 임하였구나
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28 나는 햇볕에 쬐지 않고 검어진 살을 가지고 걸으며 공회 중에 서서 도움을 부르짖고 있느니라
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
29 나는 이리의 형제요 타조의 벗이로구나
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
30 내 가죽은 검어져서 떨어졌고 내 뼈는 열기로 하여 탔구나
Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
31 내 수금은 애곡성이 되고 내 피리는 애통성이 되었구나
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
