< 욥기 30 >
1 그러나 이제는 나보다 젊은 자들이 나를 기롱하는구나 그들의 아비들은 나의 보기에 나의 양떼 지키는 개 중에도 둘만하지 못한 자니라
És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.
2 그들은 장년의 기력이 쇠한 자니 그 손의 힘이 내게 무엇이 유익하랴
Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,
3 그들은 곧 궁핍과 기근으로 파리하매 캄캄하고 거친 들에서 마른 흙을 씹으며
szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;
4 떨기나무 가운데서 짠 나물도 꺾으며 대싸리 뿌리로 식물을 삼느니라
a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.
5 무리는 도적을 외침 같이 그들에게 소리지름으로 그들은 사람 가운데서 쫓겨나서
Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.
6 침침한 골짜기와 구덩이와 바위 구멍에서 살며
Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.
7 떨기나무 가운데서 나귀처럼 부르짖으며 가시나무 아래 모여 있느니라
Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.
8 그들은 본래 미련한 자의 자식이요 비천한 자의 자식으로서 고토에서 쫓겨난 자니라
Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.
9 이제는 내가 그들의 노래가 되며 그들의 조롱거리가 되었고
De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.
10 그들은 나를 미워하여 멀리하고 내 얼굴에 침 뱉기를 주저하지 아니하나니
Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.
11 이는 하나님이 내 줄을 늘어지게 하시고 나를 곤고케 하시매 무리가 내 앞에서 굴레를 벗었음이니라
Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.
12 그 낮은 무리가 내 우편에서 일어나 내 발을 밀뜨리고 나를 대적하여 멸망시킬 길을 쌓으며
Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.
13 도울 자 없는 그들이 내 길을 헐고 내 재앙을 재촉하는구나
Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.
14 성을 크게 파괴하고 그 파괴한 가운데로 몰려 들어 오는것 같이 그들이 내게로 달려드니
Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.
15 놀람이 내게 임하는구나 그들이 내 영광을 바람 같이 모니 내 복록이 구름 같이 지나갔구나
Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.
16 이제는 내 마음이 내 속에서 녹으니 환난날이 나를 잡음이라
És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.
17 밤이 되면 내 뼈가 쑤시니 나의 몸에 아픔이 쉬지 아니하는구나
Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.
18 하나님의 큰 능력으로 하여 옷이 추하여져서 옷깃처럼 내몸에 붙었구나
Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.
19 하나님이 나를 진흙 가운데 던지셨고 나로 티끌과 재같게 하셨구나
Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.
20 내가 주께 부르짖으오나 주께서 대답지 아니하시오며 내가 섰사오나 주께서 굽어보시기만 하시나이다
Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;
21 주께서 돌이켜 내게 잔혹히 하시고 완력으로 나를 핍박하시오며
kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.
22 나를 바람 위에 들어 얹어 불려가게 하시며 대풍 중에 소멸케 하시나이다
Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.
23 내가 아나이다 주께서 나를 죽게 하사 모든 생물을 위하여 정한 집으로 끌어 가시리이다
Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.
24 그러나 사람이 넘어질 때에 어찌 손을 펴지 아니하며 재앙을 당할때에 어찌 도움을 부르짖지 아니하겠는가
Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!
25 고생의 날 보내는 자를 위하여 내가 울지 아니하였는가 빈궁한 자를 위하여 내 마음에 근심하지 아니하였는가
Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?
26 내가 복을 바랐더니 화가 왔고 광명을 기다렸더니 흑암이 왔구나
Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.
27 내 마음이 어지러워서 쉬지 못하는구나 환난 날이 내게 임하였구나
Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.
28 나는 햇볕에 쬐지 않고 검어진 살을 가지고 걸으며 공회 중에 서서 도움을 부르짖고 있느니라
Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.
Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.
30 내 가죽은 검어져서 떨어졌고 내 뼈는 열기로 하여 탔구나
Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.
31 내 수금은 애곡성이 되고 내 피리는 애통성이 되었구나
Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.