욥기 17
1 나의 기운이 쇠하였으며 나의 날이 다하였고 무덤이 나를 위하여 예비되었구나
Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
2 나를 조롱하는 자들이 오히려 나와 함께 있으므로 내 눈이 그들의 격동함을 항상 보는구나
Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
3 청컨대 보증물을 주시고 친히 나의 보주가 되옵소서! 주 외에 나로 더불어 손을 칠 자가 누구리이까?
Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
4 주께서 그들의 마음을 가리워 깨닫지 못하게 하셨사오니 그들을 높이지 아니 하시리이다
Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
5 친구를 지적하여 해를 받게 한 자의 자식들은 눈이 멀지니라
Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
6 하나님이 나로 백성의 이야기거리가 되게 하시니 그들이 내 얼굴에 침을 뱉는구나
Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
7 내 눈은 근심으로 하여 어두워지고 나의 온 지체는 그림자 같구나
Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
8 정직자는 이를 인하여 놀라고 무죄자는 사곡한 자를 인하여 분을 내나니
Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
9 그러므로 의인은 그 길을 독실히 행하고 손이 깨끗한 자는 점점 힘을 얻느니라!
és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
10 너희는 다 다시 올지니라 내가 너희 중에서 지혜자를 찾을 수 없느니라
Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
11 나의 날이 지나갔고 내 경영 내 마음의 사모하는 바가 다 끊어졌구나
Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
12 그들은 밤으로 낮을 삼고 빛이 어두운데 가깝다 하는구나
Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
Ha az alvilágot házamul reméltem, a sötétségben megterítette mágyamat, (Sheol h7585)
14 무덤더러 너는 내 아비라 구더기더러 너는 내 어미, 내 자매라 할진대
a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
15 나의 소망이 어디 있으며 나의 소망을 누가 보겠느냐?
hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
