ಕೀರ್ತನೆಗಳು 104
1 ೧ ನನ್ನ ಮನವೇ, ಯೆಹೋವನನ್ನು ಕೊಂಡಾಡು. ಯೆಹೋವನೇ, ನನ್ನ ದೇವರೇ, ನೀನು ಸರ್ವೋತ್ತಮನು; ಪ್ರಭಾವ ಮತ್ತು ಮಹತ್ವಗಳಿಂದ ಭೂಷಿತನಾಗಿರುವೆ.
Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
3 ೩ ನೀರಿನ ಮೇಲೆ ತೊಳೆಗಳನ್ನು ನಿಲ್ಲಿಸಿ ಉಪ್ಪರಿಗೆಗಳನ್ನು ಕಟ್ಟಿಕೊಂಡು; ಮೋಡಗಳನ್ನು ವಾಹನವಾಗಿ ಮಾಡಿಕೊಂಡಿರುವೆ; ವಾಯುವಿನ ರೆಕ್ಕೆಗಳ ಮೇಲೆ ಸಂಚರಿಸುತ್ತೀ.
Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
13 ೧೩ ನೀನು ನಿನ್ನ ಮೇಲಂತಸ್ತುಗಳಿಂದ ಪರ್ವತಗಳಿಗೆ ನೀರು ಕೊಡುತ್ತೀ; ನಿನ್ನ ಕಾರ್ಯಫಲದಿಂದ ಭೂಮಿಯು ತೃಪ್ತಿಹೊಂದುತ್ತದೆ.
Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
14 ೧೪ ಪಶುಗಳಿಗೋಸ್ಕರ ಹುಲ್ಲನ್ನು ಮೊಳಿಸುತ್ತೀ; ಮನುಷ್ಯರಿಗೋಸ್ಕರ ಪೈರುಗಳನ್ನು ಹುಟ್ಟಿಸುತ್ತೀ. ಅವರು ಭೂವ್ಯವಸಾಯಮಾಡಿ ಆಹಾರವನ್ನು,
Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
15 ೧೫ ಹೃದಯಾನಂದಕರವಾದ ದ್ರಾಕ್ಷಾರಸವನ್ನು, ಮುಖಕ್ಕೆ ಕಾಂತಿಯನ್ನು ಉಂಟುಮಾಡುವ ಎಣ್ಣೆಯನ್ನು, ಪ್ರಾಣಾಧಾರವಾದ ರೊಟ್ಟಿಯನ್ನು ಸಂಪಾದಿಸಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಾರೆ.
és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
24 ೨೪ ಯೆಹೋವನೇ, ನಿನ್ನ ಕೈಕೆಲಸಗಳು ಬಗೆ ಬಗೆಯಾಗಿವೆ. ಅವುಗಳನ್ನೆಲ್ಲಾ ಜ್ಞಾನದಿಂದಲೇ ಮಾಡಿರುವೆ; ಭೂಲೋಕವು ನಿನ್ನ ಆಸ್ತಿಯಿಂದ ತುಂಬಿರುತ್ತದೆ.
Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
29 ೨೯ ನೀನು ವಿಮುಖನಾಗಲು ತಲ್ಲಣಿಸುತ್ತವೆ; ಅವುಗಳ ಶ್ವಾಸವನ್ನು ತೆಗೆದುಬಿಡಲು ಅವು ಸತ್ತು ತಿರುಗಿ ಮಣ್ಣಿಗೆ ಸೇರುತ್ತವೆ.
Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
35 ೩೫ ಪಾಪಾತ್ಮರು ಭೂಲೋಕದಲ್ಲಿ ಮುಗಿದುಹೋಗಲಿ; ದುಷ್ಟರು ನಿರ್ಮೂಲವಾಗಲಿ. ನನ್ನ ಮನವೇ, ಯೆಹೋವನನ್ನು ಕೊಂಡಾಡು; ಯೆಹೋವನಿಗೆ ಸ್ತೋತ್ರ.
Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
