Zosua 2

1 Hagi anante Sitimima manine'za Nuni nemofo Josua'a tare afureno ke netre'na oku'a huznanteno, amanage huno zanasami'ne, Kantu kaziga Kenani mopafi vutna Jeriko kumara ome afuretna keso'e hi'o. Higeke vuke mago monko a' agi'a Rehapu'e nehaza a'mofo nompi ana kenagera umase'na'e.

És Józsué, a Nún fia, elkülde Sittimből titkon két férfiút kémekül, mondván: Menjetek el, tekintsétek meg azt a földet és Jérikhót. Azok pedig elmenének, és bemenének egy parázna asszonynak házába, a kinek Ráháb vala neve, és ott hálának.

2 Hianagi mago'a vahe'mo'za vu'za Jeriko kumate kini nera amanage hu'za ome asami'naze, kva huo, meni kenage mago'a Israeli naga'mo'za mopati afure'za kenaku e'naze.

Mikor pedig megjelentették ezt Jérikhó királyának, mondván: Íme, férfiak jöttek ide ez éjszaka az Izráel fiai közül e földnek kémlelésére;

3 Hagi Jeriko kini ne'mo'a anankema nentahino'a, amanage huta Rehapuna ome asamiho huno vahera huzmante'ne. Maka tagri mopama afure'zama kenaku'ma kagritegama e'za nonka'afima emani'naza vahera, zamavare megi'a zamatro.

Akkor külde Jérikhó királya Ráhábhoz, mondván: Hozd ki a férfiakat, a kik bementek hozzád, a kik házadba mentek, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész földet.

4 Hianagi Rehapu'a ana netre'na zanavre franekino amanage huno zamasami'ne, Tamage nagritera e'na'anagi zanagra inantegati e'na'e nagra ontahi'noe.

Az asszony pedig fogá a két férfiút, és elrejté vala őket, és monda: Úgy van! Bejöttek hozzám a férfiak, de azt sem tudom, honnan valók voltak.

5 Hagi kinagama rankumamofo kahama erigi knama koftama nehigeke vu'na'anagi, iga vu'na'e nagra ozanage'noe. Hagi ame huta zanavaririta vanuta, ome zanazerigahaze.

És kimentek e férfiak kapuzáráskor a setétben; nem tudom, hová mentek a férfiak; siessetek gyorsan utánok, mert utólérhetitek őket.

6 Hianagi Rehapu'a ana ne'trena zanavreno noma'amofo agofetu kukenama tro'ma nehaza traza anakino ante'nefi ome frakizanante'ne.

Pedig ő felhágatta őket a házhéjára, és elbujtatta őket a száras len közé, a mely néki a házhéjára volt kirakva.

7 Anagema hige'za ana netrema zanazerinaku zamagare'za Jodani tintega vahe'mo'zama taka'ma nehazarega nevazageno'a, rankumamofo kahana erigi'naze.

És utánok sietének a férfiak a Jordánhoz vivő úton a rév felé; a kaput pedig bezárták, azután, hogy kimenének azok, a kik őket üldözik vala.

8 Hagi ana afure ne'tremoke ko'ma masezanku Rehapu'a nomote marerino,

Ők pedig még le sem feküvének, a mikor felméne ő hozzájok az asszony a házhéjára,

9 amanage huno ome zanasami'ne, Nagra antahi'noe, ama mopa ko Ra Anumzamo tamagri tami'ne. Ana higeta tagra tamagrikura tusi'a koro nehunkeno, maka ama mopafima mani'naza vahe'mo'zanena tamagrikura koro nehu'za tusi'a zamahirahiku nehaze.

És monda a férfiaknak: Tudom, hogy az Úr néktek adta ezt a földet, és hogy megszállt minket a félelem miattatok, és hogy e földnek minden lakosa megolvad előttetek.

10 Na'ankure Isipiti'ma atreta azageno Ra Anumzamo'ma tamagri tamavufima koranke hagerima erineraneno, mopama eri hagagema higetama e'naza zana, tagra ko antahi'none. Hagi Jodani timofo kantu zage hanati kaziga Amori vahe'mokizmi kini netre zanagi'a Sihonine Oginema zanahe fri'naza zanku'enena ko antahi'none.

Mert hallottuk, hogy megszárította az Úr a Veres tenger vizét előttetek, a mikor kijöttetek Égyiptomból, és hogy mit cselekedtetek az Emoreusok két királyával, a kik túl voltak a Jordánon, Szíhonnal és Óggal, a kiket megöltetek.

11 Tagrama ana kema nentahita, tamagrikura tusi koro hu'none. Na'ankure Ra Anumzana tamagri Anumzamo'a monane mopanema tro'ma hu'nea Anumza mani'ne.

És a mint hallottuk, megolvadott a mi szívünk, és nem támadt többé bátorság senkiben sem miattatok. Bizony az Úr, a ti Istenetek az Isten fenn az égben és alant a földön!

12 E'ina hu'negu menina muse huranantoanki, Ra Anumzamofo avufi huvempa hutna, nagrama so'e navu'nava'ma huranantoankna hutna, nagri naga'ma so'ema huzmantesu'ema hanuta'a, mago avame'za nami'o.

Most azért esküdjetek meg kérlek, nékem az Úrra, hogy a mint én irgalmasságot cselekedtem veletek, ti is irgalmasságot cselekesztek majd az én atyámnak házával, és igaz jelt adtok nékem,

13 Hagi nenfa'ma nenarera'ma nasarehe'ima nanunknahe'ine naga zami'nena, zamaza hinke'za, Israeli vahe'mo'za tahe ofriho.

Hogy életben hagyjátok az én atyámat és anyámat, férfi és nőtestvéreimet, és mindent, a mi az övék, és megmentitek a mi lelkünket a haláltól.

14 Anante ana ne'tremokea Rehapuna amanage huke asami'na'e, Na'a agafare tagra amafina e'no'e, kagra vahe'ma ozamasamisanana, henkama Ra Anumzamo'ma ama mopama tamisia zupa antahigamigahune. Tagra huvempa hu'ankino anama osanukeno'a, Ra Anumzamo'a tazeri haviza hugahie.

És mondának néki a férfiak: A mi lelkünket érje helyettetek a halál, ha meg nem jelentitek ezt a mi dolgunkat. És ha nékünk adja az Úr ezt a földet, irgalmasságot és igazságot cselekszünk veled.

15 Anante Rehapua nomofona zaho eri kampinti nofite zanatregeke kuma keginamofo megi'a urami'na'e. Na'ankure noma'amo'a kumamofo keginare rehe'negu anara hu'ne.

Alábocsátá azért őket kötélen az ablakon (mert az ő háza a kőkerítés falán vala, és ő a kőkerítésen lakik vala).

16 Ana nehuno amanage huno zanasami'ne, Tanagriku'ma nehakaza vahe'mo'za tutagiha huznantegahazanki agonarega freta vuta tagufa kna umani'neke'za etesageta, ete e'natega vi'o.

És monda nékik: A hegyre menjetek, hogy rátok ne találjanak az üldözők, és ott rejtőzködjetek három napig, a míg visszatérnek az üldözők; azután pedig menjetek a magatok útján.

17 Higeke ana netremokea Rehapuna amanage huke asami'na'e, hanki kagrama hanketa huvempa hugante'noa kea tagrama kasamu'a kema amage'ma antesanketa'a, ana huvempa keti'a eri otregahu'e.

A férfiak pedig mondának néki: Ártatlanok leszünk ezen te esketésedtől, a melylyel te megeskettél minket!

18 Hanki menina antahio, ama zasi'ma eri kama atiramu'a kantera, kagra ama koranke nofira anakinte'nenka, negafama negrerama kasarehe'ima maka nagaka'anena zamavaretru hunka nonka'afi mani'nenketa tagra Israeli vahe'enena ama mopafina egahune.

Ha bejövünk mi erre a földre, kösd e veres fonalú zsinórt ahhoz az ablakhoz, a melyen alábocsátottál minket; atyádat, anyádat és atyádfiait pedig, és atyádnak egész háznépét gyűjtsd be magadhoz a házba.

19 Hagi naga'kafinti'ma magomo'ma kagri noma atreno, megi'a kumamofo kampima vano nehanige'zama ahe frisageno'a, e'i tagri hazenkeompage agri'a hazenke. Hianagi magomo'ma kagri nompi mani'nenige'za eme ahe frisageno'a, e'i tagri knaza megahie.

És akkor, ha akárki kijön a te házadnak ajtain, annak vére az ő fején lesz, mi pedig ártatlanok leszünk; mindannak vére pedig, a ki te veled lesz a házban, a mi fejünkön legyen, ha valakinek keze lenne azon.

20 Hianagi tagrama e'no'a eri'zamofo nanekema vahe'ma zamasamisankeno'a, kagrama hanketama huvempama hu'no'a kemofo nona'a tagra hazenkea e'origahu'e.

Ha pedig megjelented ezt a mi dolgunkat, akkor mi fel leszünk oldva az eskü alól, a melylyel te megeskettél minket.

21 Hanki Rehapua ke zanirera amanage hu'ne, Mago narimpa huanki kema ha'a kante anteno anazana fore hino, nehuno huzanantegekema nevakeno'a ana koranke nofira noma'amofo zaho'ma eri kahante anakinte'ne.

Monda pedig amaz: A mint szólottatok, úgy legyen! Ekkor elbocsátá őket, és elmenének; a veres zsinórt pedig reáköté az ablakra.

22 Hagi ana netremokea atreke agonarega vuke tagufa zagegna fraki'nake'za, zanagenema re'naza vahe'mo'za karanka hake vagare'za vu'nazanagi ozanage'za, ete rukrahe hu'za Jeriko e'naze.

És elmenének és eljutának a hegyre, és ott maradának három nap, mígnem visszatérének az üldözők. Keresék ugyanis őket az üldözők minden úton, de nem találták vala.

23 Ana agonafintira ana netremokea uramike Jodani tina ome takaheke vuke ana maka'zama zanagrite'ma fore'ma hu'nea zana, Nuni nemofo Josuana ome asami vagare'na'e.

Akkor a két férfiú visszatére, és leszállának a hegyről, és átmenének a Jordánon, és eljutának Józsuéhoz, a Nún fiához, és elbeszélének néki mindent, a mi történt vala velök.

24 Anage nehuke Josuana asamike, tamagerafa huno Ra Anumzamo'a ana maka mopa tagri tazampi ante'ne. Na'ankure ana mopafima mani'naza veamo'za tagriku'ma nehu'za, zamahirahi nerege'za tusi koro nehaze.

És mondának Józsuénak: Bizony kezünkbe adta az Úr azt az egész földet; meg is olvadt már a földnek minden lakosa miattunk.