Joni 2
1 Hagi tare knamofo amefi knazupa, arave hunaku Kana kumate Galili kaziga nehazageno, Jisasi nerera'a anante mani'ne.
A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja.
2 Ana hige'za Jisasine Agri amagenentaza disaipol naga'anena, aravema huku'ma hazarega zamagi hazage'za vu'naze.
Jézust is meghívták az ő tanítványaival együtt a menyegzőre.
3 Wainima vagaregeno'a, Jisasi nerera'a asmino, waini tina hagovagare'ne huno Agrira asmi'ne.
Mikor elfogyott a bor, Jézus anyja ezt mondta neki: „Nincs boruk.“
4 Higeno Jisasi'a nererana amanage huno asmi'ne, Ama a' moke, Nagra naza ama zampina huku hugenka nehane? Nagri kna zahufa efore osu'ne.
Jézus ezt mondta neki: „Mi közöm nekem hozzád, ó, asszony? Nem jött még el az én órám.“
5 Jisasina nerera'a eri'za vaheku anage huno zamasmi'ne, Agrama inankna kema tamagri'ma tamasminia'zana hiho.
Az anyja a szolgáknak ezt mondta: „Bármit mond néktek, tegyétek meg.“
6 Higeno keana 6si'a havereti tro hunte ti afi kavo Juda vahe'mokizmi avu'avapina kavofinti ankehi'za tina fre'za avu sese nehazane, tina mago 100 lita azeritere huga tin kavorami me'ne.
Volt pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egyenként két-három métréta fért.
7 Jisasi'a eri'za vahe huzmanteno Ana kavo zagafi ti ome afi viteho hige'za tina ome afi vite'naze.
Jézus ezt mondta nekik: „Töltsétek meg a vedreket vízzel.“És megtöltötték azokat színültig.
8 Higeno Jisasi'a anage hu'ne, Anampinti mago'a afita ne'zante kva hu'nea nera ome amiho, hige'za afi'za ome ami'naze.
Azután mondta nekik: „Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak.“És vittek.
9 Ana ne'mo tima neno keana waini ti fore higeno, igati efore hu'neo antahino keno osu'ne, (hagi tima omefi'naza vahe'mo'za antahiza ke'za hu'naze), kavete kva hu'nea ne'mo aravema hia ne' asmino,
Amint pedig megízlelte a násznagy a borrá lett vizet, nem tudta, honnan van (de a szolgák tudták, akik a vizet merítették), szólította a násznagy a vőlegényt,
10 maka vahe'mo'za pusante knare wainia tagi zamige'za kema hazage'za, aza vahe'mo'za netageno, anante evurami'nea wainia tagi zamige'za nenaze. Nehazanagi kagra knare wainia ante'nanteti menina eri fore hane!
és mondta neki: „Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.“
11 Ama kaguvazana Agra'a ese erigafa huno Jisasi'a Galili kaziga Kana kumate nehuno, Agri'a hihamu masa zama'a eri ama hige'za, Agri amage nentaza disaipol naga'mo'za Agrite zamentinti hu'naze.
Ezt az első jelt a galileai Kánában tette Jézus, megmutatta az ő dicsőségét, és hittek benne a tanítványai.
12 Anama huteno Jisasi'a Kapaneamu urami'ne, Agrane nerera ene afuhe'zane amagema nentaza disaipol naga'anena ana kumate vu'za mago'a zagegna umani'naze.
Azután lement Kapernaumba, anyjával, testvéreivel és tanítványaival együtt, és ott maradtak néhány napig.
13 Hagi Jiu vahe'ma kinafinti zamare'nea (Pasova) ne'za'ne knamo kofta higeno Jisasi'a Jerusalemi kumate mareri'ne.
Közel volt a zsidók húsvétja, felment Jézus Jeruzsálembe.
14 Vuno ra mono nompi omege'neana vahe'mo'a bulimakaoma, sipisipi'ma, maho namane, zago rezahe nehaza vahe'mo'za tra omente emente hu'za maketi nehazageno ome zamage'ne.
Ott találta a templomban az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat, amint ott ültek.
15 Ome zamageteno nofite kano tro hiazamo ra mono nompintira sipisipi'ne bulimakaone vahe'ene zamahenati'netreno zagoma rezahe'ma nehaza naga'mokizmi zagoa ruherafi netreno, ita zamia eriruvahe huherfi'ne.
Ekkor kötélből ostort csinálva, kiűzte mindnyájukat a templomból, az ökröket is a juhokat is, és a pénzváltók pénzét kiöntötte, az asztalokat pedig feldöntötte,
16 Hagi maho namama maketima nehaza vaheku, Ama nama avreta viho. Nafa'nimofo nona maketi kumara eri tro osiho, huno zamasmi'ne.
a galambárusoknak pedig ezt mondta: „Hordjátok el ezeket innen, ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.“
17 Agri amage nentaza disaipol naga'mo'za, kasnampa vahe'mo'za avontafepi kre'nea kegu zamagesa antahi'naze. Amanage huno kre'ne Kagri noma kegava hu'na mani'navesizamo'a nagu'afina tusiza huno navenesie. (Sam-Zga 69:9)
Tanítványai pedig emlékeztek, hogy meg van írva: „A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.“
18 Jiu vahe'mo'za Agriku anage hu'naze, Kagra inankna avame'za tagrira huraverisanketa negeta ama nera mrerisa nere huta hugahune?
A zsidók ezt felelték és mondták neki: „Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?“
19 Hazageno Jisasi'a ana kemofo nona'a amanage hu'ne, Ama ra mono nona tgana vazitma eri haviza hinkeno tagufa zagegna manite'na azeri oti'neno, huno hige'za,
Jézus ezt felelte és mondta nekik: „Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.“
20 anante Jiu vahe'mo'za anage hu'naze, 46'a zagegafu eri fri'za ama mono nona ki'naze. Hagi Kagra inankna hunka tagufa zage knafina kigahane?
A zsidók erre ezt mondták: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?“
21 Hianagi ra mono nonku'ma kema hu'neana, Agra avufagu hunteno hu'ne.
Ő pedig az ő testének templomáról szólt.
22 Anagema hu'nere, fri'nefinti'ma otige'za, Agri amage nentaza disaipol naga'mo'za e'inahu zanku hu'ne hu'za zamagesa antahi'naze. Nentahi'za avon tafemo hu'nea kere ene, Jisasi'ma hu'nea nanekere zamagesa nentahi'za zamentinti hu'naze.
Mikor pedig feltámadt a halálból, emlékeztek a tanítványai, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.
23 Hagi kinafinti zamavare'nea kna antahimiza (Pasova) muse ne'zama ne'knare Jerusalemi mani'nege'za, hakaremo'za kaguvazama Agrama hiazana nege'za ke'naze Agri agire zamentinti hu'naze.
Amikor pedig Jeruzsálemben volt húsvétkor az ünnepen, sokan hittek az ő nevében, látva azokat a jeleket, amelyeket cselekedett.
24 Hu'nazanagi, Jisasi'a Agra kazigatira antahi ozami'ne. Na'ankure miko vahera Agra zamantahino zamage'ne.
Jézus azonban nem bízta magát reájuk, mert ismerte mindnyájukat,
25 Na'ankure, Agra antahiantahi zankura upara osu'neankino magomo'a hugesa osugahie. Na'ankure Agra vahe'mofo agu'afina na'a me'neo, ko antahino keno hu'ne.
és nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről, mert magától is tudta, mi lakik az emberben.
