Hivru 12
1 Hagi e'i ana hu'negu korapama Anumzamofontema zamentintima hu'naza vahe'mo'za, hamponkna hu'za regagirantenazagu, tazeri knama nehia zane, kumimo'enema rugagino tazeneria zana netreta, Anumzamo'ma tagima hu'nea agamareno tragi zokagopina tagareta kazigazi huta vanune.
Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.
2 Tagra tavuraga Jisasinte kentesune, tamentintima azeri knarema huzamofo agafa'a mani'ne. Na'ankure Agranena musezamo avega'antenegeno, agazegura osuno kazigazi huno knazana erino keka zafarera vuteno, menina Anumzamofo azantamaga kaziga mareri agaterenea tratera mani'ne.
Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.
3 Hagi kumi vahe'mo'zama e'inahukna knazama Jisasima amizageno kazigazi huno erino vu'neazanku, nentahita tamagu'a kragogo onkita tamentintia otreho.
Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.
4 Kumi'ma agaterenaku'ma hama hutama e'nafina, korana oraginaze.
Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen.
5 Hagi tamagra tamagekaninazo, Anumzamo'ma tamazeri hanaveti nanekema mofavre naga'agna huno tavumaroma anteneana anage hu'ne, Mofavrenimoka Anumzamo'ma tamavumaroma antesia zankura amnezane huta antahi oza osiho, tamazeri fatgoma hunaku'ma hanave kema nehanigeno'a tamagu'amo'a kragogo onkino.
És elfeledkeztetek-é az intésről, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged;
6 Na'ankure Anumzamo'a avesinte'nemofona, azeri fatgo nehie. Na'ankure Nagri mofavre huno himofona, kano amino azeri fatgo nehie hu'ne. (Prov-Knr 3:11, 12)
Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad.
7 Anumzamo'a Agri mofavregna hu'nageno knazana neramie hutma nentahita kazigazi huta knazana erita viho. Na'ankure ina mofavremofo nefa'a avumrora nonte huta hugahune.
Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa?
8 Anumzamo'a ana miko mofavre zaga'a zamazeri fatgo nehie. Hagi kagrima kazeri fatgoma osanigenka, kagra nerera'ene nefa omani mofavregna hugahane.
Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.
9 Hagi ama mopafi nerafaza tazeri fatgoma hazageta antahinezamune. Hagi tagrama avamupi, Nerafa agorga anteramita manisunana manivava osugahuno?
Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk!
10 Na'ankure ama mopafi nerafaza antahi'naza avamente onasia kafufima manisunku tazeri fatgo nehaze. Hianagi Anumzamoma tazeri fatgoma nehia zamo'a knare'zantfa hu'negu, Agri ruotage zampina manigahune.
Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk.
11 Avumroma antezana musezana omane'neanki atafi ufregahie. Hianagi e'inahukna kantema maninesuno'a, henka mizana arimpa fru erino manigahie.
Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.
12 E'ina hu'negu hanave'a omanea kazane kahirahima nerea krena erinte fatgo huo.
Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl,
13 Hagi kagamoma vania kana erintefatgo nehugeno, hanavezmi nomanegeno zamagamo haviza hu'nesia vahe'mo'za, oti hanavenetiza trakara osu'za kavaririza viho.
És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.
14 Miko vahe'enena hanavetinka karimpa fru hunka nemaninka, mani ruotage nehunka, agru hunka manio. Na'ankure mani ruotage osunesimo'a Ramofona onkegahie.
Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat:
15 Anumzamofo asunkuzampintima evuramizankura ogava agava hiho. Atrenkeno tamarimpa hezamo'a, tamagu'afina akara heno hazenkezana avreno omena, anazantetira miko vahe'mo'za havizana osiho.
Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek.
16 Atrenkeno kefo avu'avazamo'a tamazeri traka nosina, koma Isoma Anumzamofo amagena hunenteno, ese mofavremo eri asomuma atreneakna osiho.
Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta első szülöttségi jogát.
17 Henkama ana asomuma erinakura agu'areti zavineteno, agu'a rukrahe huno asunkura hu'neanagi agra e'orine. (Jen-Agf 27:30-40.)
Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást.
18 Tamagra ama mopafi Sainai agonare teve anefa nehigeno, haninenkigeno, hanave zahoko netigeno, Israeli vahe'mo'za hu'nazankna agonare ome'naze.
Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez,
19 Ufeneregeno, mago vahe'mo kezatino nehige'za, Israeli vahe'mo'za zamagogogu nehu'za, Mosesena asamiza hugeno taganeno hu'naze.
És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó;
20 Na'ankure Anumzamo'ma zamasimia nanekegura koro hu'naze. Zagakafamo'enema ana agonarema erava'o hanigenka havenu ahefriho hune. (Eks-Ati 19:13)
Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le;
21 Ana zama fore'ma hige'za ke'naza zankura tusi koro nehazageno, Mosese enena tusiza huno koro nehuno, Nagranena nahirahi neregena koro nehue huno hu'ne. (Eks-Ati 19:12-22, 20:18-21.)
És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek:
22 Hu'neanagi kagra ko Saioni agonare, kasefa huno mani'nea Anumzamofo kumapi monafinka Jerusalemi kumate, hampriga osu'nea ankero kevumo'za muse hu'za mani'nafi ehanatinane.
Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,
23 Hagi kagra Anumzamofo zage mofavremokizmi zamagi'a monafinka krentenege'za atru hu'nafi e'nane. Kagra Anumzamofonte mika vahe refko nehia Nete e'nane. Miza sezamantege'za fatgo huza agru huza mani'naza vahe'mofo avamuzmimo mani'nea kumate kagra e'nane.
Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,
24 Jisasi'ma amuno ne'mo'ma kasefa hagerafi huvempa kema huno kora tagitre'nea koramo'a, Ebeli korana agaterenea Nete e'enane.
És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.
25 Hagi kema neramasamia Anumzamofo kema rutregezankura kava hiho. Na'ankure Israeli vahe'mo'za Sainai agonareti kema zamasamige'za rutagre'nazana Agrira agate'orenazanki, tagra ina'kna huta monafinti kema rutragesunana Agrira agateregahune?
Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon,
26 Agrama Sainai agonare'ma kema nehigeno'a, agerumo'a ama mopa azeri tore hu'ne. Hianagi Agra huvempa huno, Nagra mago'anena mopagera eritore osugahuanki, monane eritore hugahue hu'ne. (Hag 2:6)
Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.
27 E'inahu kema hu'neana, Anumzamo'ma ana miko tro'ma hunte'nea zantamimo'a tagosi hanigeno, tagosi'ma osania zantamimo'a mevava hugahie.
Az a „még egyszer” pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.
28 E'ina hu'negu tagrama e'neruna kumara eri tagosi osu hanavenentake kuma e'nerune. Hu'negu Anumzamofona muse hunenteta, tagu'a anteramita Agri'ma avesinigeno muse hania mono huntesune.
Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.
29 Na'ankure tagri Anumzamo'a srasra huno teno erivagare tevegna hu'ne.
Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.
