< Jenesis 34 >

1 Daina'a Jekopune, Liagizni mofakino mago kna a'ne zamagenaku Sekemu kumate vu'ne.
Kiméne pedig Dína, Leának leánya, kit Jákóbnak szűlt vala, hogy meglátogassa annak a földnek leányait.
2 Ana higeno Hivi vahe kva ne' Hamori nemofo Sekemu'a negeno monko'za huntenaku hankavetino avazu huno kefo avu'avaza hunte'ne.
És meglátá őt Sekhem, a Khivveus Khámornak, az ország fejedelmének fia, és elragadá őt, és vele hála és erőszakot tesz vala rajta.
3 Sekemu'a Jekopu mofa Daina avesinenteno, akoheno masave kefinti kea humi'ne.
És ragaszkodék az ő lelke Dínához a Jákób leányához, és megszereté a leányt és szívéhez szól vala a leánynak.
4 Sekemu'a amanage huno nefa Hamorina asmi'ne, Ama mofara a' erinaku nehuanki avre namio.
Szóla pedig Sekhem Khámornak az ő atyjának, mondván: Vedd nékem feleségűl ezt a leányt.
5 Jekopu'a mofa'amofo Dainama kefo avu'avazama hunte'nea ke nentahino, akoheno ke osu mani'nege'za, mofavre'amo'za afu kva nehazaregati e'naze.
És meghallá Jákób, hogy megszeplősítette Dínát, az ő leányát, fiai pedig a mezőn valának a barommal, azért veszteg marada Jákób, míg azok megjövének.
6 Sekemu nefa Hamori'a Jekopuntega ana hazenke'mofo keaga hunaku vu'ne.
És kiméne Khámor, Sekhem atyja Jákóbhoz, hogy szóljon vele.
7 Jekopu amohe'za sipisipi afu kegava hu'za mani'ne'za ana hazenke zamofo kema nentahi'za, kumate ehanatizageno zamagu'amo'a kna nehigeno tusi zamasi vazi'ne. Na'ankure e'inahu kefo avu'ava zana Israeli vahepina osuga'za, Jekopu mofara hunte'naze.
Mikor Jákób fiai megjövének a mezőről és meghallák a dolgot, elkeseredének s nagyon megharaguvának azok az emberek, azért hogy ocsmányságot cselekedett Izráelben, Jákób leányával hálván, a minek nem kellett volna történni.
8 Hianagi Hamori'a amanage huno zamasmi'ne. Sekemu'a agu'areti huno mofatamia avesinenteno, e'i ana avu'ava zana hu'negu, muse hurmantoanki aminkeno a' erinteno.
És szóla nékik Khámor, mondván: Az én fiam Sekhem, lelkéből szereti a ti leányotokat, kérlek, adjátok azt néki feleségűl.
9 Mofane omi ami hugahunanki, atrenke'za namohe'za mofaneka'a a' erisageno, kamohe'za mofa'nenia a' erigahaze.
És szerezzetek velünk sógorságot: a ti leányaitokat adjátok nékünk, és a mi leányainkat vegyétek magatoknak,
10 Tamagra, tagrane mani'neta mopatifina tamevesite vano nehutma, nazanoma tro'ma hunaku'ma hanutma amne tro nehutma mopane nonena miza hugahaze.
És lakjatok velünk; a föld előttetek van, lakjátok, s kereskedjetek rajta és bírjátok azt.
11 Hagi Sekemu'a Daina nefa Jekopune asarahehe'gizmia amanage huno zamasami'ne. Tamagrama knarere hanage'na, inankna zanku tamavesisia zana nagra tamamigahue.
Sekhem is monda a Dína atyjának és az ő bátyjainak: Hadd találjak kedvet előttetek, és valamit mondotok nékem, megadom.
12 Mofa tamimofonte zago fenonku'ma agima ahenantesazana, kema hanaza kante antena tamigahue. Hagi mofa tamia naminke'na a' eri'neno.
Akármily nagy jegyadományt és ajándékot kivántok, megadom a mint mondjátok nékem, csak adjátok nékem a leányt feleségűl.
13 Jekopu amohe'za Sekemune nefa Hamorigizni reznavatga hu'naze, na'ankure nezmasaro Daina azeri haviza hu'negu zamagesa nentahi'za, kea hufatgo osu'za havige hu'naze.
A Jákób fiai pedig álnokul felelének Sekhemnek és Khámornak az ő atyjának, és szólának, mivelhogy megszeplősítette Dínát az ő húgokat,
14 Zamagra amanage huza hu'naze, Oku avufga taga osu vahe'mo'ma nerasaroma a' erisigeno'a, tagaze hugahiankita tagra e'inahuzana osugahune.
És mondának nékik: Nem mívelhetjük e dolgot, hogy a mi húgunkat körűlmetélkedetlen férfiúnak adjuk; mert ez nékünk gyalázat volna.
15 Hianagi mago'zana oku kvufama taga osu'nana kazigati nehunanki, tagrama hu'nonankna hu'za, kagri naga'mo'za oku'a zamufga mika'moza taga hutesageta, hu izo hugahune.
Veletek csak úgy egyezünk, ha hasonlókká lesztek hozzánk, hogy minden férfiú körűlmetélkedjék ti köztetek.
16 Ana hanunketa tamagra tagri mofane ara erisageta, tagra tamagri mofane ara enerita magoke vahe trohuta manigahune.
Így a mi leányainkat néktek adjuk, és a ti leányaitokat magunknak vesszük, veletek lakozunk, és egy néppé leszünk;
17 Hianagi tamagrama ketima antahita oku tamufga taga osnageta, nerasarona avreta ama kumara atreta vugahune.
Hogyha pedig nem hallgattok reánk, hogy körűlmetélkedjetek: felveszszük a mi leányunkat és elmegyünk.
18 Anage hazageno Hamori'ene nemofo Sekemuke ana kema nentahike hugnare hu'na'e.
És tetszék azoknak beszéde Khámornak, és Sekhemnek a Khámor fiának.
19 Sekemuna nefa naga'mo'za antahi nemiza nekino, anagema haza kea nentahino, Jekopu mofate agu'a me'negu hantaka huno ana kemofo amage' ante'ne.
Nem is halasztá az ifjú a dolog véghezvitelét, mivelhogy igen szereti vala a Jákób leányát; néki pedig atyja házanépe között mindenkinél nagyobb becsűlete vala.
20 Hamorike nemofo Sekemu'ene ran kumamofo kahante eke atru hu'za kenaneke eri fatgo nehaza kumate ana kea vahe eme zamasmike amanage hu'na'e.
Elméne azért Khámor és Sekhem az ő fia az ő városuk kapujába; és szólának az ő városuk férfiaival, mondván:
21 Hagi knare knampa hurantaze, zamatre sunke'za mopatimo'a ra hu'neaki'za mani'neza, inankna'zana mizante tro nehuta, mofanetia omeri emeri hugahune.
Ezek az emberek békességesek velünk, hadd lakjanak e földön, és kereskedjenek benne, mert ímé e föld elég tágas nékik; az ő leányaikat vegyük magunknak feleségűl, és a mi leányainkat adjuk nékik.
22 Hianagi oku tavufga taga hutesunke'za, ana zanku mago zamarimpa hu'za tagrane, mago vahere hu'za mani'gahaze. E'ina hu'negu zamagrama hazankna huta maka'a vene'nemota oku tavufga taga hugahune.
De csak úgy egyeznek bele e férfiak, hogy velünk lakjanak és egy néppé legyenek velünk, ha minden férfiú körűlmetélkedik közöttünk, a miképen ők is körűl vannak metélkedve.
23 Afu kevuzimine, feno zamimo'a tagri'za segahie. Hanki tagrama zamagri kemofoma avaririta oku tavufga taga hanunke'za, tagri'ene knare hu'za manigahaze.
Nyájaik, jószáguk, és minden barmuk nemde nem miéink lesznek-é? csak egyezzünk meg velök, akkor velünk laknak.
24 Anage nehake'za hakare'a vahe'mo'za rankumamofo kahante atirami'za, Hamori'ene, nemofo Sekemugizni ke nentahi'za, mika rankumapi vene'nemo'za oku zamufgamofo anoma'a taga hu'naze.
És engedének Khámornak, és Sekhemnek az ő fiának mindenek, a kik az ő városa kapuján kijárnak vala, és körűlmetélkedék minden férfiú, a ki az ő városa kapuján kijár vala.
25 Hagi tagufa zage agateregeno anama oku zamufga taga hu'naza vahe'mo'za tusi zamatagu nehu'za mase'nageno, Daina nesaro Simioni ene, Livaikea bainati kazi eri'ne, ana kumapi vu'ne maka'a vahera antri hazaza hu'ne zamahe hana hu'na'e.
És lőn harmadnapon, mikor ezek a seb fájdalmában valának, a Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dínának bátyjai, fegyvert ragadának s bátran a városra ütének és minden férfit megölének.
26 Hamorine nemofo Sekemu'giznia bainati kazinknonu zanahe nefri'ne, Sekemu nompinti neznasaro, Dainana nevre'ne vu'naze.
Khámort, és az ő fiát Sekhemet fegyver élére hányák, és elvivék Dínát a Sekhem házából, és kimenének.
27 Dainama kefo avu'ava'ma hunte'naza zanku, Jekopu mofavre naga'mo'za ana kumapi mareri'za, maka'a knare'zana eri vagare'naze.
A Jákób fiai a megölteknek esének és feldúlák a várost, mivelhogy megszeplősítették vala az ő húgokat.
28 Sipisipi afu kevuma, bulimakaoma, donkima, kuma agu'afi me'nea zama fegi'a me'nea zanena maka eri hana hu'naze.
Azok juhait, barmait, szamarait, és valami a városban, és a mezőn vala, elvivék.
29 Hakare'a razama, onensa zama, a' mofavrene nompinti zane eri hana hu'za vu'naze.
És minden gazdagságukat, minden gyermekeiket és feleségeiket fogva vivék és elrablák, és mindent a mi a házban vala.
30 Jekopu'a amanage huno Simionine, Livaigiznia zanasmi'ne, Kenani vahe'ene, Peresi vahe' amu'nompina knaza erita eme nenamita nagrira nazeri hi'mnava'e. Tagra onensa'a vahe' mani'nonanki'za, atru hu'za ha'ma eme hurantesu'za, nagri'ene maka zani'ane nazeri haviza hugahaze.
És monda Jákób Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, és utálatossá tettetek e föld lakosai előtt, a Kananeusok és Perizeusok előtt; én pedig kevesed magammal vagyok, és ha összegyűlnek ellenem, levágnak, és eltörölnek engem, mind házam népével egybe.
31 Hianagi kenona'a anage hu'na'e, hanki nahigeno nersarona, monko a'nemofoma hunenteankna avu'avara hunte'ne?
Azok pedig mondának: Hát mint tisztátalan személylyel, úgy kellett-é bánni a mi húgunkkal?

< Jenesis 34 >