Jenesis 24
1 Abrahamuna tusiza huno hakare'a zama'afina Ra Anumzamo'a asomu hunentegeno manino vuno ozafare'ne.
Ábrahám pedig vén élemedett ember vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot.
2 Korapa eri'za ne'a, maka'a fenonte'ene nonte kegava kri'nea ne'ku, Abrahamu'a amanage huno asami'ne, Muse (plis) hugantoanki kazana namo'mofo fenka antenenka,
Monda azért Ábrahám az ő háza öregebb szolgájának, a ki őnéki mindenében gazda vala: Tedd a kezed tomporom alá!
3 monane mopanema tro'ma hu'nea Anumzante kagra huvempa hunantenka, Kenani mopafintira ara ne'nimofona avre omigahue hunka huo.
Hogy megeskesselek téged az Úrra, a mennynek Istenére, és a földnek Istenére, hogy nem vészesz feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai közűl, a kik között lakom.
4 Hagi vunka mopa agafa'niare vahe'niafinti a' uvrenka Aisakina eme amio.
Hanem elmégysz az én hazámba, és az én rokonságim közé és onnan vészesz feleséget az én fiamnak Izsáknak.
5 Higeno eri'za ne'amo'a Abrahamuna asamino, Hagi ana a'mo'ma navaririno'ma ama mopare omena, ete negamofona avre'na mopakare ome atregahufi?
Monda pedig őnéki a szolga: Hátha az a leányzó nem akar velem eljőni e földre, ugyan vissza vigyem-é a te fiadat arra a földre, a honnan kijöttél vala?
6 Higeno Abrahamu'a eri'za ne'a asamino, I'o hue! Ne'nimofona avrenka ovutfa hugahane.
Felele néki Ábrahám: Vigyázz, az én fiamat oda vissza ne vidd.
7 Hagi monafinkati Ra Anumzamo'ma nenfa vahepinti'ene fore hu'noa mopareti'ma nagima huteno, navareno eme nante'nea Anumzamo'a amanage huno huvempa huno nasmi'ne, ama mopa nagakamofo zamigahue huno hu'neankino, Anumzamo'a mago ankero vahera huntenkeno kagota huno vanigenka, Aisaki nenarona anantegati uvarenka egahane.
Az Úr az égnek Istene, ki engemet kihozott az én atyámnak házából, és az én rokonságimnak földéről, a ki szólt nékem, és megesküdött nékem mondván: A te magodnak adom ezt a földet; elbocsátja az ő Angyalát te előtted, hogy onnan végy az én fiamnak feleséget.
8 Hagi ana a'mo'ma ovugahuema hinkenka huvempama hu'nana kegura korora osunka atrenka eno. Hagi ne'nimofona ana moparera avrenka ovugahane.
Hogyha pedig nem akar a leányzó teveled eljőni, ment lészesz az én esketésem alól; csakhogy az én fiamat oda vissza ne vidd.
9 Anage higeno, eri'za ne'amo'a azana Abrahamu amo'mofo fenka anteno, anankerera huvempa hu'ne.
Veté azért a szolga az ő kezét az ő urának Ábrahámnak tompora alá, és megesküvék néki e dolog felől.
10 Eri'za ne'amo'a ozafa'amofo kemoriramimpintira 10ni'a kemori afu nezmavreno, mago'a knare'nare zana e'nerino, otino Nahori rankumate Mesopotamia vu'ne.
És vőn a szolga tíz tevét az ő urának tevéi közűl, és elindula; (mert az urának minden gazdagsága az ő kezében vala). Felkele tehát és elméne Mésopotámiába, a Nákhor városába.
11 Eri'za ne'mo'ma anantegama vuteno'a, kemori afu'tmina zamazeri zamarena rezmantege'za, kinaga a'nemo'za ti nefiza knare rankuma'mofo fegi'a tinkerire mani'naze.
És megpihenteté a tevéket a városon kivűl egy kútfőnél, este felé, mikor a leányok vizet meríteni járnak.
12 Eri'za ne'mo'a amanage huno nunamu hu'ne, Ra Anumzane, kvanimofo Abrahamu Anumzamoka muse (plis) hugantoanki, menina antahinaminka, ozafani'a Abrahamuna avesintenka azeri so'e hanane!
És monda: Uram! én uramnak Ábrahámnak Istene, hozd elém még ma, és légy kegyelmes az én uram Ábrahám iránt.
13 Ko, ama tinkerire nagra otina mani'noankino, rankumate vahe'mokizmi mofanemo'za ti afinakura egahaze.
Ímé én a víz forrása mellé állok és e város lakosainak leányai kijőnek vizet meríteni.
14 Mago mofaku'ma hu'na, muse (plis) hugantoanki, ti afi kavoka'a ante mopafitege'na tina afi'na na'neno nehanugeno, tina nenege'na kemorika'a tina afi zami'neno huno hanimo, eri'za neka'a Aisaki nenaro'za hugahie. Anama hinke'na ozafani'a Abrahamuna avesintenka azeri so'e hane hu'na hugahue.
Legyen azért, hogy a mely leánynak ezt mondom: Hajtsd meg a te vedredet, hogy igyam, és az azt mondándja: igyál, sőt a te tevéidet is megitatom: hogy azt rendelted légyen a te szolgádnak Izsáknak, és erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél az én urammal.
15 Ana eri'za ne'mo'a nunamuna huvaga ore'negeno, mago mofara Rebekakino agra ti afi kavo afunte kofi'neno rankumapintira atirmino e'ne. Rebeka'a Betueli mofa mani'neankino Milka kasente'ne. (Milka'a Abrahamu negna Nahori nenaro'e).
És lőn, minekelőtte elvégezte volna a beszédet, ímé jő vala Rebeka, Bethuélnek leánya, a ki Milkhának, az Ábrahám testvérének Nákhor feleségének vala fia, és pedig vedrével a vállán.
16 Ana mofara vemo ke asane hu'are, vene'nene omase'nea mofamo, tinkerirega uramino kavo'afi ti omefirino marerino e'ne.
A leányzó pedig felette szép ábrázatú vala; szűz, és férfi még nem ismeré őt, és aláméne a forrásra, és megtölté vedrét, és feljöve.
17 Abrahamu eri'za ne'mo'a, ana mofa'mo'ma ti afirino marenerigeno agia reno vuno anage huno ome antahigene, Muse hugantoanki kavoka'afinti osi'a tina namisnanke'na nesanue.
Akkor a szolga eleibe futamodék és monda: Kérlek, adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredből.
18 Higeno ana mofa'mo'a anage hu'ne. Ranimoka amne negahane, nehuno ana kavo'a anteramino azeri sga huntegeno ne'ne.
Az pedig monda: Igyál uram! és sietve leereszté a vedret az ő kezére, és inni ada néki.
19 Amigeno netegeno, ana mofa'mo'a anage hu'ne, Kemorika'a ana zanke hu'na tina afi zami'nena nezmu hugahaze.
És minekutána eleget adott néki innia, monda: A te tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak.
20 Huteno ame huno Rebeka'a tina kavo'afinti afu'moza ti nenaza zompafi taginte zamantege'za nenageno, ufino ete ete huno neragige'za ana maka kemorimo'za nezamu hu'naze.
És sietett és kiüríté vedrét a válúba és ismét elfuta a forrásra meríteni, és meríte mind az ő tevéinek.
21 Ana nehigeno Abrahanu eriza ne'mo ke osuno ana mofa'mofo avufi negeno, kama e'noa zamofona, Anumzamo'a ama naza hu'za nehifi huno agesa antahi'ne.
Az ember pedig álmélkodva néz vala reá, és veszteg hallgat vala, tudni akarván: vajjon szerencséssé teszi-é az Úr az ő útját, vagy nem.
22 Kemorimo'za tina nehana hutageno, ana eri'za ne'mo'a golire tro hu'naza rini kna'amo'a 5fu'a gremi hu'neane, manogosane, golire tro hu'nea tare asana tarega azampi antaninte'neankino golimofo kna'amo'a 100'a grem hu'ne.
És lőn, mikor a tevék már eleget ittak, elévőn az ember egy aranyfüggőt, a melynek súlya fél siklus, és két karpereczet, a melynek súlya tíz arany.
23 Nehuno ana mofaku huno, Muse (plis) hugantoanki iza mofa kagra mani'nampi nasamio? Knare negafa nompina kankamuna me'nesigu ama nagranema enaza vahe'enena umasegahuno?
És monda: Kinek a leánya vagy te? kérlek mondd meg nékem: van-é a te atyádnak házában hálásra való helyünk?
24 Higeno ana mofa'mo'a anage huno asami'ne, Nagra Betuel mofa mani'noe. Milkane, Nahorigizni mofavremo kasenante'ne.
Az pedig felele néki: Bethuél leánya vagyok a Milkha fiáé, a kit ő Nákhornak szűlt.
25 Ana mofa'mo'a mago'ane eri'za nera asmino, kemorimo'ma nesia ne'zane trazanena hakare'a megeno, mase kankamunena me'neankinka meni kenagera masegahane.
Azt is mondá: Szalma is, abrak is bőven van minálunk, és hálásra való hely is van.
26 Higeno ana ne'mo'a kepri huno, Ra Anumza'mofona mono hunte'ne.
Meghajtá azért magát az ember, és imádá az Urat.
27 Ana huteno ana eri'za ne'mo'a anage hu'ne, Kvani'a Abrahamu Ra Anumzamofona ra agi amue. Ozafa'nimofona agekani onteno soe'za hunenteno aza nehie. Hanki nagrira Ra Anumzamo naza nehuno kana naverige'na, ozafanimofo afu'agna nompi efatgo hue.
És monda: Áldott az Úr az én uramnak Ábrahámnak Istene, ki nem vonta meg az ő irgalmasságát és hűségét az én uramtól. Az Úr vezérlett engem ez útamban az én uram atyjafiainak házához.
28 Anage higeno ana mofa'mo'a agia reno nerera nompi mani'namokizmi ana naneke ome zamasmi'ne.
Elfuta azonközben a leányzó, és elbeszélé az ő anyja házában, a mint ezek történtek.
29 Hagi Rebeka nempu'amofo agi'a Lebani'e. Lebani'a agia reno rankumamofo fegi'a tifi kerire'ma mani'nea nete vu'ne.
Vala pedig Rebekának egy bátyja, kinek neve Lábán vala. És kifutamodék Lábán ahhoz az emberhez a forráshoz.
30 Hagi nesaro Rebekama agonafima manogosane, azampima asama antani'neno ana eri'za ne'mo'ma asami'nea kema ome asamigeno nentahino'a, Lebani'a vuno ome keana tinkerire ana ne'mo'a kemori afu'zagane oti'negeno ome ke'ne.
Mert mikor látta a függőt, és a pereczeket az ő húgának karjain, és hallotta húgának Rebekának beszédét, a ki ezt mondja vala: Így szóla nékem az a férfiú; akkor méne ki a férfiúhoz; és ímé ez ott áll vala a tevék mellett a forrásnál.
31 Lebani'a ana nera asamino, Ra Anumzamo'a asomu hugantene'moka no agu'afi emarerio. Nahigenka fegira mani'nane, noma masesana zane kamorimokizmi kuma'enena nagra ko erise hunte'noe.
És monda: Jőjj be Istennek áldott embere; mit állasz ide kinn? holott én elkészítettem a házat, és a tevéknek is van hely.
32 Hagi ana ne'mo'ma nompima marerigeno'a, anante Lebani'a kemori agumpinti fenoma'a erinenteno, osapa trazane ne'zane kemorimofona nezmino, agia sesehu ti tagi zamige'za agrane e'naza vahe'ene zamaga sese hu'naze.
Beméne azért a férfiú a házhoz, ő pedig lenyergelé a tevéket, és ada a tevéknek szalmát és abrakot; és vizet az ő lábai megmosására és az emberek lábainak, kik ő vele valának.
33 Ne'za kre'za avuga eme antenentageno ana eri'za ne'mo'a amanage hu'ne, Kavera one'nena amafima e'noa zamofo agafa'a tamasamite'na ne'zana negahue. Higeno Lebani'a anage hu'ne, Knareki tasamisanketa antahisune.
És enni valót tevének eleibe, de ő monda: Nem eszem, míg el nem mondom az én beszédemet. És szóla: Mondd el.
34 Higeno ana eri'za ne'mo'a anage hu'ne, Nagra Abrahamu eri'za ne' e'noe.
Monda azért: Én az Ábrahám szolgája vagyok.
35 Ra Anumzamo'a tusiza huno ozafa'nimofona asomu hunentegeno afufeno ne' mani'ne. Ra Anumzamo'a sipisipima, bulimakaoma, silvama, golima, eri'za vene'nema, eri'za a'nema, kemorima, donkima huno ami'ne.
Az Úr pedig igen megáldotta az én uramat, úgy hogy nagygyá lett: mert adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat.
36 Hanki kva'nimofo nenaro Sera'a tavavateteno ne'mofavre kase amigeno, kvanimo'a mika zama'a ana mofavremofo ami vagare'ne.
És Sára az én uramnak felesége fiat szűlt az én uramnak, az ő vénségében, és annak adá mindenét, a mije van.
37 Kva'nimo'a huvempa hunanteno, amama emani'noa Kenani vahe'mokizmi mopafintira ne' mofavreni'arera ara avre omigahane huno hu'ne.
Engem pedig megesküdtetett az én uram, mondván: Ne végy feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai közűl, a kiknek földjén én lakom.
38 Hianagi vunka nenfa mopa agafareti, vahe'niafinti ara ome avrenka ne' mofavreni'a eme amio.
Hanem menj el az én atyámnak házához, és az én rokonságom közé, hogy onnan végy feleséget az én fiamnak.
39 Hige'na nagra kva'nimofonkura anage hu'noe. Ana a'mo'ma navaririno omenke'na na'a hugahue?
Mikor pedig azt mondám az én uramnak: Hátha nem akarna velem az a leányzó eljőni?
40 Hugeno agra huno, nagrama amage'ma nentoa Ra Anumzamo'a, Agra ankero vahe'a huntenkeno kagrane nevina, kama vanana kamo'a knare hanigenka, vahe'ni'afinti nenfa nagapinti ne'nimofo ara uvregahane hu'ne.
Monda nékem: Az Úr, a kinek én színe előtt jártam, elbocsátja az ő angyalát teveled, és szerencséssé teszi a te útadat, hogy feleséget vehess az én fiamnak az én nemzetségem közűl, és az én atyám házából.
41 Hagi kagrama nagri vahepima vananke'za, ana a'ma onkamisnageno'a, nagrama huvempa hu'noa kemo'a kaze'origahie.
Csak akkor leszesz fölmentve esketésem alól, ha elmenéndesz az én nemzetségem közé; és ha nem adják oda: ment leszesz az én esketésem alól.
42 Hige'na nagra tinkerire enehanati'na amanage hu'na nunamuna hu'noe, Ra Anumzamoka kvanimofo Abrahamu Anumzamoka naza nehanankeno kama e'noa kamo'a knare hugahianki,
Mikor ma a forráshoz érkezém, mondék: Uram, én uramnak, Ábrahámnak Istene, vajha szerencséssé tennéd az én útamat, melyen járok:
43 amare nagra oti'na tinkerire mani'nesnugeno, ina mofamo'o ti afiku'ma esanige'na ana mofaku hu'na, muse (plis) hugantoanki tina kavoka'afintira osi'a namige'na na'neno hanugeno,
Ímé én e forrás mellett állok; és legyen, hogy az a hajadon, a ki kijön vizet meríteni, s a kinek azt mondom: Adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredből,
44 ana mofamo'ma nasmino, tina nenege'na kemorikamokizmi tina afi'na eme zami'neno huno hanimo, kvanimofo ne'mofo ara Kagra hampri nentane hu'na antahigahue.
És az ezt mondja nékem: Te is igyál, és a te tevéidnek is merítek; az legyen a feleség, a kit az Úr az én uram fiának rendelt.
45 Anage hu'na nagu'afinka nunamuna nehugeno, Rebeka'a kavo afunte kofino tinkerireti ti afinaku uramigena kete'na, muse (plis) hugantoanki ti afi namige'na na'neno.
Én még el sem végeztem vala az én szívemben a beszédet, és ímé kijő vala Rebeka, vedrével a vállán, és leméne a forrásra és meríte, én pedig mondék néki: Adj innom kérlek.
46 Hugeno kavo'a afuntetira ame huno anteme neramino amanage hu'ne, Tina nenege'na, kemorika'aramina tina afi zamineno huno hige'na, nenogeno kemori nagara ti afizamige'za ne'naze.
Ő pedig sietett és leereszté az ő vedrét és monda: Igyál, sőt a te tevéidnek is inni adok; és én ivám, s a tevéknek is inni ada.
47 Ana higena nagra anage hu'na antahige'noe, kagra iza mofa mani'nane? Hugeno Nahori nenaro Milka'ma kasentenea mofavre Betueli mofa mani'noe huno higena, agonafi rinia renente'na, asana azantrempi antaninte'noe.
És megkérdezém őt és mondék: Ki leánya vagy? ő pedig felele: Bethuélnek, a Nákhor fiának leánya vagyok, a kit Milkha szűlt vala őnéki. Ekkor a függőt orrába, és e pereczeket karjaira tevém.
48 Ana hute'na kepri hu'na Ra Anumzamofona mono hunte'noe. Ra Anumzamofo agi ahesga hu'na, kvanimofo Abrahamu Anumzamo'a kva hunantege'na kvani'mofo afu'aganampinti ne'amofo ara kena erifore hu'noe.
Meghajtván azért magamat, imádám az Urat, és áldám az Urat, az én uramnak Ábrahámnak Istenét, ki engem igaz úton vezérelt, hogy az én uram atyjafiának leányát vegyem az ő fiának feleségűl.
49 Hagi menima kva'nimofoma antahimisuta, na'ane huna ome asamigahufi nasami fatgo hiho. Hagi anama osanuta nasaminke'na, nagra nentahi'na, nazano hunaku'ma hanua zana ha'neno.
Most azért, ha szeretettel és hűséggel akartok lenni az én uramhoz, mondjátok meg; ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra vagy balra forduljak.
50 Anage hige'ne Lebanike, Betuelikea ana kemofo nona'a anage huke asami'na'e, Ra Anumzamo amanahu'zana higu, tagra mago kea osugahu'e.
És felele Lábán és Bethuél, és mondának: Az Úrtól van e dolog: Nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat.
51 Rebeka'a ama kavuga mani'neanki, Ra Anumzamo'ma kema hiaza hunka avrenka vugeno, kva kamofo ne'mofo nenaro'za ome hino.
Ímé előtted van Rebeka, vegyed, menj el; és legyen felesége a te urad fiának, a mint az Úr elvégezte.
52 Hagi Abrahamu eri'za ne'mo'ma ana kema nentahino'a, kepri huno mopafi rena reno Ra Anumzamofona muse hunte'ne.
És lőn, a mint hallja vala az Ábrahám szolgája azoknak beszédét, meghajtá magát a földig az Úr előtt.
53 Abrahamu eri'za ne'mo'a avasese hu'zana silvare'ene, golire tro hu'naza zane, kukenane Rebekana nemino, ana zanke huno mago'a knare'nare zantamina zago'amo mareri'nea zana nesarone, nererane zanami'ne.
És hoza elő a szolga ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat, és adá azokat Rebekának: drága ajándékokat ada az ő bátyjának is és az ő anyjának.
54 Ana hutege'za ana eri'za ne'ene agrane e'naza naga'mo'zanena kave'ene tinena nete'za mase'naze. Ko'atige'za o'neti'za nanterampi Abrahamu eri'za ne'mo'a amanage huno zamasmi'ne, Nazeorita natrenke'na ete kvanimo'ma maninerega va'neno.
Evének azután és ivának, ő és a férfiak, a kik ő vele valának, és ott hálának. Mikor pedig felkelének reggel, monda: Bocsássatok el engem az én uramhoz.
55 Hianagi nempu'amo'ene nererakea anage hu'na'e, A'o, atrenkeno mago'agna maniteno, 10ni'agna nazana agaterete'na avreta vugahaze.
Monda pedig a leány bátyja és anyja: Maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután menjen el.
56 Hianagi eri'za ne'mo'a huno, Ra Anumzamo naza higeno eri'zanimo'a knare hianki, nazeri onteta natrenke'na ete kvanima mani'nerega va'neno.
A szolga pedig monda nékik: Ne késleljetek meg engem, holott az Úr szerencséssé tette az én útamat; bocsássatok el azért engem, hogy menjek az én uramhoz.
57 Higene, ana mofa'mofo avesi antahigeta kesune,
Mondának akkor: Hívjuk elő a leányt, és kérdjük meg őt.
58 nehu'za Rebekana ke hakeno ege'ne antahige'na'e, Kagra ama ne'enena vugahano? Hazageno ana mofamo'a huno, ozo vugahue.
Szólíták azért Rebekát, és mondának néki: Akarsz-é elmenni e férfiúval? és monda: Elmegyek.
59 Anagema hige'za zamagra nezmasaro Rebekama, kegavama hunentea a'ene, Abrahamu eri'za ne'ene, agranema e'naza naga'ene ana makamokizmia huzmante'naze.
Elbocsáták azért Rebekát, az ő húgokat, és az ő dajkáját, és az Ábrahám szolgáját, és az ő embereit.
60 Rebekana asomu ke hunente'za amanage hu'naze, Tagri nersaroga, kagripintira tusi'a vahe krerfa fore hugahaze. Hagi kagri kagehe'za zamesi ozmantesaza vahe'mokizmi rankumazmi zamahe'za hanaregahaze.
És megáldák Rebekát, és mondák néki: Te mi húgunk! szaporodjál ezerszer való ezerig. És bírja a te magod az ő ellenségeinek kapuját.
61 Hagi Rebeka'ene mago'a agri eri'za a'nene kemori agumpi mareri'za, ana ne'mofo amage vu'naze. Higeno Abrahamu eri'za ne'mo'a Rebekana avreno vu'ne.
És felkele Rebeka és az ő szolgálóleányai, és felűlének a tevékre, s követék azt a férfiút. Így vevé a szolga Rebekát, és elméne.
62 Hagi ana knafina Aisaki'a Ber-lahai-roiti eno, Negev emani'ne.
Izsák pedig visszajő vala a Lakhai Rói forrástól; és lakik vala a déli tartományban.
63 Aisaki'a mago kinaga vuno hofage kopi umani'neno agesa antahi antahi nehuno kesga huno keana, kemori'zaga neageno ke'ne.
És kiméne Izsák este felé elmélkedni a mezőre, és felemelé szemeit és látá, hogy ímé tevék jőnek.
64 Rebeka'a kesga huno Aisakina negeno, kemori agumpinti eramino,
Rebeka is felemelé szemeit s meglátá Izsákot, és leszálla a tevéről.
65 eri'za nekura amanage hu'ne, Aza amanu nera tavrenakura ne-e? Higeno eri'za ne'mo'a huno, E'i nagri kvani'e, higeno Rebeka'a tavrave erino avugosa refite'ne.
És monda a szolgának: Kicsoda az a férfiú, a ki a mezőn előnkbe jő? A szolga pedig monda: Az én uram ő. Akkor fogta a fátyolt és elfedezé magát.
66 Hagi eri'za ne'mo'a hakare zama hu'nea zana Aisakina asami vagare'ne.
Elbeszélé azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, a melyeket cselekedett vala.
67 Ana hutegeno Aisaki'a Rebekana avreno nerera Sera seli nompi ome antegeno nenaro'za higeno, avesintene. Aisakina nerera'a fri'nere amena eme arentinti hu'ne.
Izsák pedig bevivé Rebekát Sárának az ő anyjának sátorába. És elvevé Rebekát és lőn néki felesége és szereté őt. S megvigasztalódék Izsák az ő anyja halála után.
