Ikrisiasatis 2
1 Nagra amanahu antahintahi hu'noe, Menina muse zampima knare zama me'nesigura refko hu'na kesue hu'noe. Hianagi ana muse zampima koana agafa'a omne'ne.
Mondtam én szívemben: jer csak, hadd kisértelek meg az örömmel és élvezd a jót! És íme, ez is hiúság.
2 Hagi musema nehuno kiza zokagoma hu'zana agafa'a omne avu'ava zankino, mago knare zana eri forera osugahie hu'na hu'noe.
A nevetésről mondtam: eszelős, és az örömről: mit tesz az?
3 Ama mopafima vahe'mo'zama osi'a knafima mani'neza musema nehazaza ke'nue hute'na, waini tina nene'na musena nehu'na, neginagi avu'ava zana hu'noe.
Vizsgálódtam szívemben, hogy jó1 tartom borral testemet – szívem pedig bölcsességgel vezet – s megragadom a balgaságot, mígnem látom, mi a jó az ember fiai számára, a mit cselekedjenek az ég alatt életük napjai tartamára?
4 Hanki ra eri'za eri'na tusinasi nontami kinente'na rama'a waini hozaramina nentena,
Nagy műveimet megalkottam: építettem magamnak házakat, ültettem magamnak szőlőket;
5 rama'a hoza nente'na, agona agona ruzahu ruzahu zafa ragama renentea zafaramina rama'a kri'noe.
készítettem magamnak kerteket és parkokat és ültettem bennük mindennemű gyümölcsfát;
6 Ana nehu'na tintamina ahentragi'na ana tirupinti tina afina zafa hoza tina ami'noe.
készítettem magamnak víztavakat, hogy megáztassak belőlük fákat sarjasztó erdőt.
7 Kazokzo eri'za vene'nene a'nanenena mizasena zamavroge'za nonifina mani'ne'za mofavreramina kase hakare hu'naze. Hagi ko'ma mago'a kini vahe'ma Jerusalemima kinima mani'naza vahera, zamagatere'na rama'a sipisipi afutamine meme afutaminena ante'noe.
Vettem szolgákat és szolgálókat, házban szülöttjeim is voltak nekem; jószágom is volt marhában és júhban, több mint mindazoknak, kik előttem voltak Jeruzsálemben.
8 Ana nehu'na kuma'nifintira rama'a silvane golinena zogina eri atru nehu'na, ru kini vahe'mo'zama namiza fenonena rama'a ante'noe. Hagi zavenama nehe'za zagamema hu vahera, vene'nene a'nanenena rama'a zamavroge'za kumanifina emani'naze. Ana nehu'na nagra'a nazeri muse hanufi nehu'na henka a'nanea rama'a knare'nare a'nene eri'noe.
Gyűjtöttem magamnak ezüstöt és aranyat is, királyoknak meg a tartományoknak kincsét; szereztem magamnak énekeseket és énekesnőket, és az ember fiainak gyönyörűségét: asszonyt meg asszonyokat.
9 E'ina'ma nehu'na ko'ma Jerusalemi kumate'ma kinima mani'za e'naza vahetmina zamagatere'na rama'a feno ante'noe. Ana hugeno knare antahi'zamo'a nagri'ene me'ne.
S nagygyá lettem és gyarapodtam inkább mindazoknál, kik előttem voltak Jeruzsálemben; bölcsességem is megmaradt nekem.
10 Ina zanku'ma navesia zana amane e'neri'na, inanknahu musezama hunaku'ma huazana amane hu'noe. Ana nehu'na tusi muse hu'na eri'zana eneri'na, ana eri'zamofo nena'ama efore'ma hiazana ke'noe.
S mind azt, a mit kivántak szemeim, nem vontam meg tőlük, nem tartottam vissza szívemet semmi örömtől, mert szívem örűlt minden fáradságom által; hisz ez volt osztályrészem minden fáradságomból.
11 Hianagi maka zama hankaveniama atre'na erifore hua zantmima koana, ana zantamina agafa'a omane'ne. Amane zahoma avaririankna hu'noe. Mago knare zana ama mopafina kena eri amara osu'noe.
Fordúltam én mind a tetteim felé, melyeket kezeim cselekedtek és a fáradság felé, melylyel munkálkodva fáradtam: s íme, minden hiúság és szélnek hajhászása, és nincsen nyereség a nap alatt.
12 Hanki knare antahi'zane neginagi antahi'zanema erinte'na refkoma hu'na koana, henkama efore hania kini ne'mo'a tro'ma osu'nesua zana, naza tro hugahie? Maka zama tro'ma haniana, nagra ko tro hu'noaza tro hugahie.
És fordultam én, hogy nézzem a bölcseséget, az eszelősséget meg a balgaságot; mert mit tehet az ember, a ki majd a király után jön: azt, a mit már rég tettek!
13 Nagrama nagesama antahuana, masamo'ma hanizama agatereankna huno, knare antahi'zamo'a neginagi antahi'zana agatere'ne.
Láttam én, hogy van elsőbbsége a bölcseségnek a balgaság fölött, a milyen a világosság elsőbbsége a sötétség fölött.
14 Na'ankure knare antahi'zane vahe'mo'a kama neviankana negeno nevianagi, neginagi antahi'zane vahe'mo'a hanimpi nevie. Hagi mago zama keama'ma huana ana taregamokea magozahu hu'na'e.
A bölcsnek – fejében a szemei, de a balga sötétségben jár; de azt is tudom én, hogy azon egy eset esik meg mindnyájukon.
15 E'inahu'za me'nege'na nagra amanahu antahintahi hu'noe, neginagi vahetema fore'ma hania zamo'a, ana hukna za nagritera fore hugahie. E'ina hu'neanki knare antahi'zamo'a nankna knare'za erifore huramigahie. Knare antahi'zama eri'zamofona agafa'a omane'ne.
Mondottam én szivemben: A milyen a balgának esete, úgy esik meg velem is; miért lettem én tehát akkor kíválóan bölcscsé? Beszéltem hát szívemben, hogy ez is hiúság!
16 Na'ankure knare antahi'zane vahe'mo'za neginagi vahe'mo'zama nehazaza hu'za frisage'za zamage akani zamantegahaze. Vahe'mo'zama maniza vanafina, ana tare kevufi vahekura zamage akanizmantegahaze. Ana hanigeno neginagi vahe'ma friaza huno knare antahintahine vahe'mo'ma fri'nige'za zamage akanintegahaze.
Mert nincs megemlékezés a bölcsről a balgával együtt, örökre; mivel hogy a jövendő napokban rég el lesznek felejtve mind, s miképen hal meg a bölcs a balgával együtt!
17 E'i zanku asimu'ma erino ama mopafima mani zankura tusi navesra nehie. Na'ankure mika zama hua zamo'a asunku zanke'za avreno eme nenamie. Tusi amuhoma huta maka zama hu'na zamo'a agafa'a omne'neanki, amne zaho'ma avaririankna nehune.
Meggyülöltem tehát az életet; mert rossznak tetszett nekem a dolog, mely történt a nap alatt; mert mind hiúság és szélnek hajhászása.
18 E'ina hu'negu maka zama ama mopafima amuho'ma hu'na eri fore'ma nehua zankura, tusi'za huno navresra hie. Na'ankure ete ru vahe azampi maka zama amuho hu'na eri fore'ma hua zantamina atre'na vu'zanku navesra hie.
Meggyűlöltem én minden fáradságomat, melylyel fáradtam a nap alatt, hogy ráhagyjam azon emberre, ki utánam lesz;
19 Hagi nagri noma erisia nera, knare antahi'zane nepi, neginagi antahi'zane nepi, nagra antahi'na ke'na osu'noe. Hianagi maka zama amuhoma hu'na eri fore'ma hu'noa zantamina, ana vahe'mo kegava hugahie. Na'ankure ana zantamina knare antahi'zanteti erifore hu'noe. E'inahu zamo'enana agafa'a omne'ne.
hisz ki tudja, bölcs lesz-e, vagy balga? Pedig uralkodni fog minden fáradságomon, melylyel fáradtam és melynél bölcs voltam a nap alatt. Ez is hiúság!
20 E'ina hu'negu ama mopafima tusi amuhoma hu'na eri fore'ma nehua zantaminkura antahintahia hu'na namentintia nosue.
S megfordultam én, hogy csüggedtté tegyem szívemet mindazon fáradságért, melylyel fáradtam a nap alatt.
21 Mago'a vahe'mo'za knare antahintahi zamireti'ene antahi'za zamireti'ene maka zantamina eri retro huntete'za, amuho hu'za erifore osu'naza vahetmimofo zamazampi ana zantamina nentaze. Ama ana zama kogeno'a agafa'a omnegeno rankefoza fore nehie.
Mert van ember, kinek fáradsága volt bölcseséggel és tudással és ügyességgel, és oly embernek, a ki nem fáradott vele, adja oda osztályrészeűl. Ez is hiúság és nagy baj!
22 E'ina hu'neanki mago'mo'ma amuhoma huno eri'zama eria zampintira naza erifore nehie?
Mert mi jut az embernek minden fáradságáért és szívének törekedéséért, melylyel ő fáradozik a nap alatt?
23 Na'ankure maka kna eri'zama eruna zamo'a ata zane, asunku zanena avreno eme neramigeno, kenage'ene feru'enena antahintahi timo'a eri'zana eri vava nehie. E'ina hu'neankino maka zamo'a agafa'a omne'ne.
Mert mind a napjai fájdalmak, és boszúság az ő bajlódása; éjjel sem nyugszik az ő szíve. Ez is hiúság!
24 Amuhoma huno erifore'ma hia ne'zama neneno, tima neneno musenkasema hu'zamo'a mago'a zama hu'zana agatere'ne. E'i anama huno musema hu'zama ke'na antahi'nama huana, Anumzamofontegati ana zana ne-e.
Nincs jobb az ember számára, mint hogy egyék és igyék és jót élveztessen lelkével az ő fáradságáért; ez is, úgy láttam én, Isten kezétől van.
25 Na'ankure Anumzamo'ma azama osanigeno'a mago vahe'mo'a agra'a hankaverera ne'zana erifore huno neneno musena osugahie.
Mert ki ehet s ki süröghet énnálam különben?
26 Anumzamo'a agrama musema nehia zama nehaza vahera knare antahintahi zane, muse zanena nezmie. Hianagi kumi vahe'mo'zama feno vahe'ma nesazageno'a Anumzamo'a ana fenozmia erino agri'ma avesia avu'ava'ma nehaza vahe nezmie. E'i ana zamo'enena agafa'a omne'neankino amne zaho avaririaza nehie.
Mert az embernek, a ki őelőtte jó, adott bölcseséget és tudást meg örömet, de a vétkesnek adott bajlódást, hogy gyűjtsön és felhalmozzon, hogy oda adja annak, a ki Isten előtt jó. Ez is hiúság és szélnek hajhászata.
