Aposolo 22

1 Hagi nafu'nafaheta, amama nagrama navufa nagu'vazi kema nehua kea antahiho.

Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg az én beszédemet, a melylyel most magamat előttetek mentem.

2 Zamagrama antahizama, Aramu (Hibru) kefinti kema nehige'za nentahi'za, mago'ane zamagasasankea eri anterami'naze. Anante Poli'a anage hu'ne,

Mikor pedig hallották, hogy zsidó nyelven szól hozzájok, még inkább nyugalmat tanusítottak. És monda:

3 nagra Jiu nere, Tasisi kumate Silisia kasenante'ne. Hianagi ama ran kumapi ra hutena Gamalieli hinkanaga avonona hu'na, tagehemofo kasegemo hu'nea kante ante'na Anumzamofo avu'avara hanaveti'na avariri fatgo hu'noe. Tamagrama nehazaza hu'na Anumzamofona amage ante'na vu'noe.

Én zsidó ember vagyok, születtem a czilicziai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint, buzgó lévén az Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok ma:

4 Nagra amanahu hu'na, zamentinti vahera nezamahe'na, zamahe fri'za nehu'na, vene'ne a'nenena kina rezamante'na zamare'na kina nompi ome zamante'noe.

És ezt a tudományt üldöztem mind halálig, megkötözvén és tömlöczbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat.

5 Ugagota pristi ne'mo'ene maka kanisol (senhidren) vahe'mo'za, amama nehuazankura tamage hu'za tamasmigahaze. Zamagra mago'a avona kre'nami'za erinka Damaskasi nemaniza kafuhe'intega vuo hazage'na, nagra kina ome rezmante'na zamare'na e'na, Jerusalemi zamata hoza zamihogu kantega vu'noe.

Miképen a főpap is bizonyságom nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz, Damaskusba menék, hogy az odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek.

6 Nagrama vuvava hu'na Damaskasi urava'o nehugeno'a, feru'naza monafinkati masa'nentake tavi'mo ame' huno remsa hunante kagi'ne.

Lőn pedig, hogy a mint menék és közelgeték Damaskushoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem.

7 Anante nagra traka hu'na mopafi evuramugeno, mago agerumo'a nentahugeno anage huno nagriku hu'ne, Solio, Solio, na'a higenka Nagrira nazeri havizana nehane?

És leesém a földre, és hallék szót, mely monda nékem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?

8 Hige'na Nagra kenona'a, azage Ra'moka? hu'na nehugeno, Agra anage huno nasami'ne, Nazareteti Jisasi'na nazeri haviza nehane huno hu'ne.

Én pedig felelék: Kicsoda vagy, Uram? És monda nékem: Én vagyok a názáreti Jézus, a kit te kergetsz.

9 Nagrane vu'naza vahe'mo'za ana masa ke'nazanagi, nanekema hunamia kea antahi ama osu'naze.

A kik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de annak szavát, a ki velem szól vala, nem hallották.

10 Ana hige'na nagra na'a hugahue Ramoka? hu'na antahigogeno, Ramo'a nagrikura anage hu'ne, Otinka Damaskasi vugeno, maka'zama hugahane hu'na huhampri kante'noa zana kasamino.

Én pedig mondék: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig monda nékem: Kelj fel és menj el Damaskusba; és ott megmondják néked mindazokat, a mik elrendelvék néked, hogy véghez vigyed.

11 Na'ankure tavi'mofo masamo navurga erihaviza hige'na navua onkoge'za, magokama vu'nona vahe'mo'za Damaskasia nazante navazu hu'za ufre'naze.

Mikor pedig nem láték annak a világosságnak dicsősége miatt, a velem valóktól kézenfogva vezettetve menék Damaskusba.

12 Ana kumate mago nera mani'neana agi'a Ananaisi kasegemofo avariri fatgo nehige'za, anampima nemani'za maka Jiu vahe'mo'za, knare nere nehaza ne'mo'a,

Egy bizonyos Ananiás pedig, ki a törvény szerint istenfélő férfiú, kiről az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot tesznek,

13 mani'nore eme otino nagriku anage hu'ne, Soliga nenafuge, kavurgamo'a so'e huganteno! Higeno ame' huno navumo'a hari hige'na kesga hu'na ana ne' ke'noe.

Hozzám jöve és mellém állva monda nékem: Saul atyámfia, nyerd vissza szemed világát. És én azon szempillantásban reá tekintettem.

14 Anante agra anage huno nasami'ne, tagehe'mokizmi Anumzamo ko kagrira huhampriganteno, Agri avesi'za antahinka kenka nehunka, Fatgo Hu'nea Ne' Jisasi negenka, Agra'a agipinti'ma hania kea antahigahane.

Ő pedig monda: A mi atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az ő szájából.

15 Na'ankure Agrama kagri'ma eri kaverigenka, negenka nentahinka hu'nana kea, huama hunka maka vahera zamasmigahane.

Mert leszel néki tanúbizonysága minden embernél azok felől, a miket láttál és hallottál.

16 Na'a higenka avega antenka mani'nane? Otinka mono ti nefrenka, agihanta nevazigeno kumi ka'a sese huganteno hu'ne.

Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úrnak nevét.

17 Ana hutege'na ete rukarahe hu'na Jerusalemi kumate e'na, ra mono nompi nunamu nehu'na ava'nagna'za kogeno,

Lőn pedig, hogy mikor Jeruzsálembe megtértem és imádkozám a templomban, elragadtatám lelkemben,

18 Ramo'a negogeno anage huno nasami'ne, Hantaka'a Jerusalemia atrenka ame' hunka vuo. Na'ankure Nagri nagenkema kagrama hanana kea ontahigahaze.

És látám őt, ki ezt mondá nékem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből: mert nem veszik be a te tanúbizonyságtételedet én felőlem.

19 Nagra kenona'a anage hu'noe, Ramoka Kagrite'ma osi mono nompi mono nehu'za, zamentintima nehaza vahe'ma kina nompima zamare nente'na, zamazeri havizama nehu'na zamahe'noazana ko antahi'naze.

És én mondék: Uram, ők magok tudják, hogy én tömlöczbe vetettem és vertem zsinagógánként azokat, a kik hisznek vala te benned:

20 Kagri kema huama nehia ne'ma Stivenima ahe'za korama'a erimegi atrazazana, nagrani'a tava'onte mani'ne'na, mago narimpa nehu'na, ahe'naza vahe'mokizmi anakare ku'zamirera kava hu'noge'za ahe'naze.

És mikor ama te mártírodnak, Istvánnak vére kiontaték, én is ott állék és helyeslém az ő megöletését, és őrizém azoknak köntösét, a kik őt megölték.

21 Anante Ramo'a anage huno nasami'ne. Vuo! Na'ankure afete hugante'nugenka megi'a vahepi ke'ni'a erinka ome zamasmigahane hu'ne.

És monda nékem: Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé.

22 Ana vahetamimo'za antahime nevazareti'ma, megi'a vaheku'ma agrama kema hiana nentahi'za zamagerura eri mago hu'za ranke hu'za, ama mopafintira azeri atreho! Agra ama mopafi manigara osu'ne!

Hallgatják vala pedig őt e szóig; de most felemelék szavokat, mondván: Töröld el a földszínéről az ilyent, mert nem illik néki élni.

23 Rankege nehu'za kukena'zami zafima netare'za, kugusopa kate'za zahopi mate vu'naze.

Mikor pedig azok kiabáltak, és köntösüket elhányák, és port szórának a levegőbe,

24 Ana'ma haza'zanku Romu sondia kva ne'mo'a, Polina ete avaretma sondia vahe kumapi ufreho huno huzmante'ne. Agra zamasmino kao akaruteti trohunte nofi knonu sefu kno Polina ome nehetma antahigeho, Jiu vahe'mo'za nanke agafare amanahu rankea Polina hunentafi, huno huzmante'ne.

Parancsolá az ezredes, hogy vigyék őt a várba, mondván, hogy korbácsütésekkel vallassák ki őt, hogy megtudhassa, mi okért kiabáltak úgy reá.

25 Knoma ahenaku azama azeri antesga nehazageno, Poli'a anante otino mani'nea sondia kva ne' (sensulien, hantretia sondia vahete kva nera), asami'ne, Knare hu'negu hazenke'a omane Romu vahere huno mani'nesia vahera ke agafa'a eri fatgo osu'nesia zantera ahegahazafi?

A mint azonban lekötötték őt a szíjakkal, monda Pál az ott álló századosnak: Vajjon szabad-é néktek római embert, kit el nem ítéltek, megostorozni?

26 Sondia vahete kva ne'mo'a ana kema nentahino, ugagota sondia nete vuno, kema hianke ome asamino, anage hu'ne, Kagra na'a huntenaku nehane? Na'ankure ama'na nera Romu nere huno mani'nea nere.

Miután pedig ezt meghallá a százados, elmenvén, megjelenté az ezredesnek, mondván: Meglásd, mit akarsz cselekedni; mert ez az ember római.

27 Anante ugagota sondia kva ne'mo otino eno Polina anage huno antahige'ne, Kagra nasamio Romu ne' mani'nano? higeno agra hu'ne, ozo.

Hozzámenvén azért az ezredes, monda néki: Mondd meg nékem, te római vagy-é? Ő pedig monda: Az.

28 Ana ugagota sondia kva ne'mo'a kenona'a anage hu'ne, Nagrama Romu vahe maninakura rama'a zago mizase'na mani'noe. Hianagi Poli'a kenona'a huno nagri'enena ama mopare nere huno nenfa'a mani'neno, ome kasenantege'na, Romu nere hu'na mani'noe.

És felele az ezredes: Én nagy összegért vettem meg ezt a polgárjogot. Pál pedig monda: Én pedig benne is születtem.

29 Polima sefu ami'za nehaza vahe'mo'za ame hu'za atre'za mani ogantu ogama nehazageno, ugagota sondia kva ne'mo'a antahiama Poli'ma Romu ne' mani'nege'za anakinte'naza zankura kore hu'ne.

Mindjárt eltávozának azért ő tőle, a kik őt vallatni akarák. Sőt az ezredes is megijede, mikor megértette, hogy római, és hogy őt megkötöztette.

30 Maseno ko'atigeno Romu sondia vahete ugagota kva ne'mo'a, na'a agafare Jiu vahe'mo'za kea Polina hunte'naze antahino keno hunaku kazufe netreno, pristi vaheku'ene kanisol vahe'zaga ke hige'za atru hu'naze. Anante Polina avareno eramino zamuga eme ante'ne.

Másnap pedig meg akarván tudni a bizonyos valóságot, miben vádoltatik a zsidóktól, feloldatá őt bilincseiből, és megparancsolá, hogy a főpapok az ő egész tanácsokkal egyben hozzá menjenek; és levezetvén Pált, eleikbe állatá.