< Aposolo 20 >

1 Hagi ana ke hakare'ma hazazamo'a vagaregeno, Jisasi amage nentaza disaipol nagara Poli'a kehige'za emeritru hazageno, zamumro kea anteteno, hufru huno knareki manineho hunezmanteno, atreno Masedonia vu'ne.
Miután pedig megszűnt a háborúság, magához hívta Pál a tanítványokat, és tőlük búcsút véve elindult, hogy Macedóniába menjen.
2 Ana mopa kazigama vano huno rama'a keretima zamentinti naga zamazeri hanavematiteno, Grisi ehanati'ne.
Miután pedig azokat a tartományokat bejárta, és intette őket számos beszéddel, Görögországba ment.
3 Anantega 3'a ika maniteno, Siria kaziga ventefi vunaku'ma nehigeno, mago'a Jiu vahe'mo'za ahenaku kea retro haza nanekema nentahino'a, eteno Masedonia mopa kampi vunaku Poli'a agesa antahi'ne.
Ott töltött három hónapot, és mivel a zsidók cselt szőttek ellene, amint Szíriába készült hajózni, úgy döntött, hogy Macedónián át tér vissza.
4 Mago'a vahe'mo'za Poli'ene vu'nazana, Beria kumateti ne' Sopata'a, Perusi nemofoki, Tesalonikati Aristakusi'ene Sekunduskegi, Debe kumateti Gaiusiki, Esia kumateti Timotiki, Tikikusiki, Trofimusi'za vu'naze.
Ázsiáig pedig elkísérte őt a béreai Szópatér, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz, Szekundusz és a derbei Gájus, Timóteus és az ázsiaiak közül Tükhikosz és Trofimosz.
5 Ama ana vene'nemo'za vugote'za Troasi ome tavega ante'naze.
Ezek előrementek, és megvártak minket Tróászban.
6 Zo'ore bretima Juda vahe'mota nenona kna'mofo amefiga'a hompama vagaregeta, Filipai kumara atreta ventefi marerita 5fu'a zage ferupi nevuta, Troasi kumate tavega ante'nare uhanatita ana kumate mago sonta umani'none.
Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után kieveztünk Filippiből, és elmentünk hozzájuk Tróászba öt nap alatt, ahol hét napot töltöttünk.
7 Ana Sontamofo pusa kna're bretima kori'za (komonion) neku eritruma nehunkeno'a, Poli'a oki vugahue huno agesa nentahi'no keaga nezmasmino, mono kea huvava nehigeno kerage amu'no ase'ne.
A hét első napján pedig a tanítványok összegyűltek a kenyér megszegésére, Pál prédikált nekik, és mivel másnap el akart menni, a tanítást megnyújtotta egészen éjfélig.
8 Anagamu kino mareri'nea nomofo hunaraginte pinka rama'a rampe tavira manenegeta atrua hu'none.
Abban a házban pedig elegendő lámpás volt, ahol összegyűltek.
9 Hagi mago nehaza nera agi'a Jutikusi'e, zaho eri kamofo atupare (windo) marerino mani'neno, Poli'ma keagama huvava huno nevigeno'a, antahirega avukoko higeno, mase himarenefinti, tagufa nonteti anagamuti asaga huramino ahe fri'ne.
Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Pál hosszú ideig prédikált, elnyomta az álom, és leesett a harmadik emeletről, és holtan szedték föl.
10 Hianagi Poli'a uramino agri agumpi umseno azana rugagino anu'nekino tamasunkura osiho hu'ne. Tamagra antria osiho, na'ankure agra ofri'neanki amne mani'ne huno hu'ne.
Pál pedig lement, ráborult és magához ölelve ezt mondta: „Ne háborogjatok, mert a lelke benne van.“
11 Nehuno Poli'a eteno anagamu marerino, bretima korige'za netageno, za'za kna zamagranena keaga nehigeno ko'atigeno zamatreno vu'ne.
Azután fölment, megszegte a kenyeret, evett, és sokáig, egészen virradatig beszélgettek, s úgy indult el.
12 Ana nehazavea ofrino mani'nege'za muse nehu'za avare'za nontega vu'naze.
Az ifjat pedig élve hozták fel, és nagyon megvigasztalódtak.
13 Ananteti tagra ventefi umarerita Asosi vunaku nehuta, Polina avarenteta vunaku tagesa antahi'none, na'ankure ama kana agra'a azeri antefatgo huno, agra mopafi vugahue huno agesa antahi'ne.
Mi pedig előrementünk a hajóra, Asszoszba eveztünk, s ott akartuk fölvenni Pált, mert így rendelkezett, mert ő maga gyalog akart jönni.
14 Asosima rutagiha higeta, agrira ventefi avarenenteta, Miteleni ti amunompi me'nea ran kumate vunaku vuvava hu'none.
Mikor pedig Asszoszban összetalálkozott velünk, felvettük, és elmentünk Mitilénébe.
15 Anantetira maseta mago knarera ventefi nevunkeno ko'atigeta, Kiosi tinkenare uhanatita, mago knarera Samosi uhanatita, hagi ana kna'mofo amefiga'a Miletusi vu'none.
Onnan elhajózva, másnap eljutottunk Khiosz elé, a következő nap pedig áthajóztunk Számoszba. Trogilliumban megszálltunk, s másnap mentünk Milétoszba.
16 Na'ankure Poli'a Efesasia agateregahue huno antahi'ne, na'ankure Esia za'za kna omani'na knare'ma hanuna, Jerusalemi nagra mani'nesugeno hompa (pentikos) kna fore hugahie hu'ne.
Mert elhatározta Pál, hogy Efezus mellett elhajózik, hogy ne kelljen időt töltenie Ázsiában, mert sietett, hogy ha lehetséges, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen.
17 Mailatusi uhanatite'za, Poli'a ke atrezmanteno Efesasi mono nonte kva (elda) vahe'zaga eme nageho hu'ne.
Milétoszból azonban elküldött Efezusba, magához hívatta a gyülekezet véneit.
18 Ke hige'za agrite ageno, amanage huno zamasmi'ne, Pusante'ma Esia mopare nagiama rentoa zupa, tamagripima maka zupa mani'na e'noana, tamagratmi ko ketma antahi'naze.
Amikor pedig odamentek hozzá, ezt mondta nekik: „Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt,
19 Jiu vahe'mo'za nazeri havizahu kema retro'ma haza zamo'a tusi'a knazamo nagri navufare ege'na anterami'na zavira nete'na, Ramofo eri'zana eri'noe.
szolgálva az Úrnak teljes alázatossággal, sok könnyhullatás és zaklatások között, melyeket a zsidók cselszövései miatt szenvedtem.
20 Tamagri'ma tamaza hania kea, korera osu'na huama hu'na tamasmugetma antahi'naze. Vahepina neramasmi'na, nonte nontera tamasmugetma ko antahi'naze.
Semmitől sem vonakodtam, ami hasznos, hogy prédikáljak nektek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként,
21 Jiu vahe'ene Griki vahera hu'ama hu'na tamagu'a rukarehe hutma Anumzante ne-etma, Ranti Jisasinte tamentinti hiho hu'na zamasmi'noe.
bizonyságot téve mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől.
22 Hagi menina Ruotge Avamu'mofo ke amage ante'na, nagra Jerusalemi nevue, nagri navufarera na'a fore hugahio, ontahi'noe.
És most, íme, a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudva, mi vár ott énreám.
23 Hankino Ruotge Avamu'mo nagrira nasamino, mika ranra kumapina, kina hu'zamo'ene kna'zamo'enena kavega ante'ne hu'ne.
Csak azt tudom, hogy a Szentlélek városonként bizonyságot tesz, hogy reám fogság és nyomorúság vár.
24 Hu'neanagi navufagura nagesa nontahue, tusi'a zana eri'zani'a erivaga nere'na, Ra Jisasi'ma eri'zama namino vahe'ma zamasmio hu'nea eri'za eri'na Anumzamofo asunku zankura knare nanekea vahera zamasmigahue.
De semmivel sem törődök, még az életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.
25 Hagi menina nagra antahi'noankitma, azago menima Anumzamofo kumaku'ma neramasmumota, mago'enena nagri navugosafina onke'tfa hugahaze.
És most, íme, tudom, nem látjátok többé az én orcámat, egyikőtök sem, akik között jártam, prédikálva az Istennek országát.
26 E'ina hu'negu, meni nagra huama hu'na neramasmue, miko vahe'mofo koran kumimo'a nagritera ome'tfa hugahie.
Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindenkinek vérétől tiszta vagyok.
27 Na'ankure Anumzamofo miko avesi'zama'a nagra korera osu'na hu'ama hu'na neramasmue.
Mert nem vonakodtam, hogy hirdessem nektek az Istennek teljes akaratát.
28 Tamagratmia kegava nehutma, lama afu kevua kegava hiho, Ruotge Avamu'mo tamazeri antegetma kva hu'naze. Agrama magoke Mofavre'ama huntegeno koranteti'ma mizama ase'nea Anumzamofo mono nagara zamazeri fatgo hutma kavagri zamantegahaze.
Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, amelyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.
29 Nagrama tamatre'na vanugeno'a amefiga, nagra antahi'noankino, mago'a afi' kra esaniazamo lama afu kevua zamazeri savri hugahie.
Mert én tudom azt, hogy távozásom után közétek gonosz farkasok jönnek, akik nem kedveznek a nyájnak.
30 Kagri ka'a nagapinti enena vahe'mo'za oti'za tamage kea eri ruvahe hu'za rempi hunezmi'za, Jisasima amage' nentaza disaipol nagara zamagrarega zamavarenteku hugahaze.
Sőt magatok közül is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magukhoz vonzzák.
31 E'ina hu'negu tamavura omase kava hute maniho, tamagesama antahi ankeresazana tagufa zagegfumofo agu'afina hanine zagenena ontagane'na kazigazi hu'na zavira nete'na, mago'mago'moka kavumarora ante'noe.
Azért vigyázzatok, emlékezve arra, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szűntem könnyhullatással inteni mindenkit.
32 Hagi menina nagra Anumzante'ene, Agri asunku'zamofo kere maniho hu'na huneramantoe. Ama kemo'a tamazeri hanavenetina, ruotage'ma hu'za mani'naza nagapi tamagra erisanti haregahaze.
Most pedig, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelme igéjének, aki felépíthet benneteket, és örökséget adhat nektek minden megszenteltek között.
33 Mago'moka silvaguro, goliguro, kukenagu nagra kenasane nehu'na keaga nosue.
Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam,
34 Tamagratmi ko antahita keta hu'naze, ina zanku'ma nagri'ene, magoka vano nehuna naga'enema atupa'ma nehunazana, ama anazamo erifore huno neramie.
sőt magatok tudjátok, hogy magam szükségleteiről, és a velem lévőkéről kezeim gondoskodtak.
35 Ana mika zampina nagra ko hurameri'noe, anahu'ma huta hanavetita eri'zama erisazana, hanave'a omane vahera aza nehuta, Ramofo Jisasinkere tamagesa antahiho. Agra'a anage hu'ne, Ami'zamofo asomumo'a, eri'zamofona agatere'ne hu'ne.
Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondta: Jobb adni, mint kapni.“
36 Poli'ma ana nanekema huvama nereno'a, agra renareno zamagrane nunamu hu'ne.
Mikor ezeket elmondta, térdre esve imádkozott velük együtt.
37 Anampina zamagra tusi zavi'ate'za Polina anankempi azeri anuki'za antako hu'naze.
Mindnyájan pedig nagy sírásra fakadtak, Pálnak nyakába borultak és csókolgatták őt.
38 Kema huno mago'ene onagegahaze hu'nea kegura, tusi zamasunku hu'naze. Nehu'za ventema me'nerega avare'za vu'naze.
Kiváltképpen azon a szaván keseredtek el, amelyet mondott, hogy többé az ő orcáját nem fogják látni. Aztán elkísérték őt a hajóra.

< Aposolo 20 >