< Aposolo 20 >
1 Hagi ana ke hakare'ma hazazamo'a vagaregeno, Jisasi amage nentaza disaipol nagara Poli'a kehige'za emeritru hazageno, zamumro kea anteteno, hufru huno knareki manineho hunezmanteno, atreno Masedonia vu'ne.
Minekutána pedig megszűnt a háborúság, magához híván Pál a tanítványokat és tőlük búcsút vévén, elindula, hogy Maczedóniába menjen.
2 Ana mopa kazigama vano huno rama'a keretima zamentinti naga zamazeri hanavematiteno, Grisi ehanati'ne.
Miután pedig azokat a tartományokat eljárta, és intette őket bő beszéddel, Görögországba méne.
3 Anantega 3'a ika maniteno, Siria kaziga ventefi vunaku'ma nehigeno, mago'a Jiu vahe'mo'za ahenaku kea retro haza nanekema nentahino'a, eteno Masedonia mopa kampi vunaku Poli'a agesa antahi'ne.
És ott töltött három hónapot. És mivelhogy a zsidók lest hánytak néki, a mint Siriába készült hajózni, úgy végezé, hogy Maczedónián át tér vissza.
4 Mago'a vahe'mo'za Poli'ene vu'nazana, Beria kumateti ne' Sopata'a, Perusi nemofoki, Tesalonikati Aristakusi'ene Sekunduskegi, Debe kumateti Gaiusiki, Esia kumateti Timotiki, Tikikusiki, Trofimusi'za vu'naze.
Kíséré pedig őt Ázsiáig a béreai Sopater, a Thessalonikabeliek közül pedig Aristárkhus és Sekundus, és a derbei Gájus és Timótheus; Ázsiabeliek pedig Tikhikus és Trofimus.
5 Ama ana vene'nemo'za vugote'za Troasi ome tavega ante'naze.
Ezek előremenvén, megvárának minket Troásban.
6 Zo'ore bretima Juda vahe'mota nenona kna'mofo amefiga'a hompama vagaregeta, Filipai kumara atreta ventefi marerita 5fu'a zage ferupi nevuta, Troasi kumate tavega ante'nare uhanatita ana kumate mago sonta umani'none.
Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után kievezénk Filippiből, és menénk ő hozzájok Troásba öt nap alatt; hol hét napot tölténk.
7 Ana Sontamofo pusa kna're bretima kori'za (komonion) neku eritruma nehunkeno'a, Poli'a oki vugahue huno agesa nentahi'no keaga nezmasmino, mono kea huvava nehigeno kerage amu'no ase'ne.
A hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér megszegésére, Pál prédikál vala nékik, mivelhogy másnap el akara menni; és a tanítást megnyújtá éjfélig.
8 Anagamu kino mareri'nea nomofo hunaraginte pinka rama'a rampe tavira manenegeta atrua hu'none.
Vala pedig elegendő szövétnek abban a felházban, a hol egybe valának gyülekezve.
9 Hagi mago nehaza nera agi'a Jutikusi'e, zaho eri kamofo atupare (windo) marerino mani'neno, Poli'ma keagama huvava huno nevigeno'a, antahirega avukoko higeno, mase himarenefinti, tagufa nonteti anagamuti asaga huramino ahe fri'ne.
Egy Eutikhus nevű ifjú pedig ül vala az ablakban, mély álomba merülve: és mivelhogy Pál sok ideig prédikála, elnyomatván az álom által, aláesék a harmadik rend házból, és halva véteték föl.
10 Hianagi Poli'a uramino agri agumpi umseno azana rugagino anu'nekino tamasunkura osiho hu'ne. Tamagra antria osiho, na'ankure agra ofri'neanki amne mani'ne huno hu'ne.
Pál pedig alámenvén, reá borula, és magához ölelve monda: Ne háborogjatok; mert a lelke benne van.
11 Nehuno Poli'a eteno anagamu marerino, bretima korige'za netageno, za'za kna zamagranena keaga nehigeno ko'atigeno zamatreno vu'ne.
Azután fölméne, és megszegé a kenyeret és evék, és sokáig, mind virradatig beszélgetvén, úgy indula el.
12 Ana nehazavea ofrino mani'nege'za muse nehu'za avare'za nontega vu'naze.
Felhozák pedig az ifjat elevenen, és felette igen megvigasztalódának.
13 Ananteti tagra ventefi umarerita Asosi vunaku nehuta, Polina avarenteta vunaku tagesa antahi'none, na'ankure ama kana agra'a azeri antefatgo huno, agra mopafi vugahue huno agesa antahi'ne.
Mi pedig előremenvén a hajóra, Assusba evezénk, ott akarván fölvenni Pált; mert így rendelkezett, ő maga gyalog akarván jőni.
14 Asosima rutagiha higeta, agrira ventefi avarenenteta, Miteleni ti amunompi me'nea ran kumate vunaku vuvava hu'none.
Mikor pedig Assusban összetalálkozott velünk, felvévén őt, menénk Mitilénébe.
15 Anantetira maseta mago knarera ventefi nevunkeno ko'atigeta, Kiosi tinkenare uhanatita, mago knarera Samosi uhanatita, hagi ana kna'mofo amefiga'a Miletusi vu'none.
És onnét elevezvén, másnap eljutánk Khius ellenébe; a következőn pedig áthajózánk Sámusba; és Trogilliumban megszállván, másnap mentünk Milétusba.
16 Na'ankure Poli'a Efesasia agateregahue huno antahi'ne, na'ankure Esia za'za kna omani'na knare'ma hanuna, Jerusalemi nagra mani'nesugeno hompa (pentikos) kna fore hugahie hu'ne.
Mert elvégezé Pál, hogy Efézus mellett elhajózik, hogy ne kelljen néki időt múlatni Ázsiában; mert siet vala, hogy ha lehetne néki, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen.
17 Mailatusi uhanatite'za, Poli'a ke atrezmanteno Efesasi mono nonte kva (elda) vahe'zaga eme nageho hu'ne.
Milétusból azonban küldvén Efézusba, magához hívatá a gyülekezet véneit.
18 Ke hige'za agrite ageno, amanage huno zamasmi'ne, Pusante'ma Esia mopare nagiama rentoa zupa, tamagripima maka zupa mani'na e'noana, tamagratmi ko ketma antahi'naze.
Mikor pedig hozzá mentek, monda nékik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat ti köztetek az egész idő alatt,
19 Jiu vahe'mo'za nazeri havizahu kema retro'ma haza zamo'a tusi'a knazamo nagri navufare ege'na anterami'na zavira nete'na, Ramofo eri'zana eri'noe.
Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kisértetek közt, melyek én rajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek;
20 Tamagri'ma tamaza hania kea, korera osu'na huama hu'na tamasmugetma antahi'naze. Vahepina neramasmi'na, nonte nontera tamasmugetma ko antahi'naze.
Hogy semmitől sem vonogattam magamat, a mi hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként,
21 Jiu vahe'ene Griki vahera hu'ama hu'na tamagu'a rukarehe hutma Anumzante ne-etma, Ranti Jisasinte tamentinti hiho hu'na zamasmi'noe.
Bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől.
22 Hagi menina Ruotge Avamu'mofo ke amage ante'na, nagra Jerusalemi nevue, nagri navufarera na'a fore hugahio, ontahi'noe.
És most ímé én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mik következnek ott én reám.
23 Hankino Ruotge Avamu'mo nagrira nasamino, mika ranra kumapina, kina hu'zamo'ene kna'zamo'enena kavega ante'ne hu'ne.
Kivéve, hogy a Szent Lélek városonként bizonyságot tesz, mondván, hogy én reám fogság és nyomorúság következik.
24 Hu'neanagi navufagura nagesa nontahue, tusi'a zana eri'zani'a erivaga nere'na, Ra Jisasi'ma eri'zama namino vahe'ma zamasmio hu'nea eri'za eri'na Anumzamofo asunku zankura knare nanekea vahera zamasmigahue.
De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliomáról.
25 Hagi menina nagra antahi'noankitma, azago menima Anumzamofo kumaku'ma neramasmumota, mago'enena nagri navugosafina onke'tfa hugahaze.
És most íme én tudom, hogy nem látjátok többé az én orczámat ti mindnyájan, kik között általmentem, prédikálván az Istennek országát.
26 E'ina hu'negu, meni nagra huama hu'na neramasmue, miko vahe'mofo koran kumimo'a nagritera ome'tfa hugahie.
Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindeneknek vérétől tiszta vagyok.
27 Na'ankure Anumzamofo miko avesi'zama'a nagra korera osu'na hu'ama hu'na neramasmue.
Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát.
28 Tamagratmia kegava nehutma, lama afu kevua kegava hiho, Ruotge Avamu'mo tamazeri antegetma kva hu'naze. Agrama magoke Mofavre'ama huntegeno koranteti'ma mizama ase'nea Anumzamofo mono nagara zamazeri fatgo hutma kavagri zamantegahaze.
Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.
29 Nagrama tamatre'na vanugeno'a amefiga, nagra antahi'noankino, mago'a afi' kra esaniazamo lama afu kevua zamazeri savri hugahie.
Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak.
30 Kagri ka'a nagapinti enena vahe'mo'za oti'za tamage kea eri ruvahe hu'za rempi hunezmi'za, Jisasima amage' nentaza disaipol nagara zamagrarega zamavarenteku hugahaze.
Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.
31 E'ina hu'negu tamavura omase kava hute maniho, tamagesama antahi ankeresazana tagufa zagegfumofo agu'afina hanine zagenena ontagane'na kazigazi hu'na zavira nete'na, mago'mago'moka kavumarora ante'noe.
Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szüntem könnyhullatással inteni mindenkit.
32 Hagi menina nagra Anumzante'ene, Agri asunku'zamofo kere maniho hu'na huneramantoe. Ama kemo'a tamazeri hanavenetina, ruotage'ma hu'za mani'naza nagapi tamagra erisanti haregahaze.
És most, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége ígéjének, a ki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt.
33 Mago'moka silvaguro, goliguro, kukenagu nagra kenasane nehu'na keaga nosue.
Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam:
34 Tamagratmi ko antahita keta hu'naze, ina zanku'ma nagri'ene, magoka vano nehuna naga'enema atupa'ma nehunazana, ama anazamo erifore huno neramie.
Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak.
35 Ana mika zampina nagra ko hurameri'noe, anahu'ma huta hanavetita eri'zama erisazana, hanave'a omane vahera aza nehuta, Ramofo Jisasinkere tamagesa antahiho. Agra'a anage hu'ne, Ami'zamofo asomumo'a, eri'zamofona agatere'ne hu'ne.
Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni.
36 Poli'ma ana nanekema huvama nereno'a, agra renareno zamagrane nunamu hu'ne.
És mikor ezeket mondotta, térdre esve imádkozék mindazokkal egybe.
37 Anampina zamagra tusi zavi'ate'za Polina anankempi azeri anuki'za antako hu'naze.
Mindnyájan pedig nagy sírásra fakadtak; és Pálnak nyakába borulva csókolgaták őt.
38 Kema huno mago'ene onagegahaze hu'nea kegura, tusi zamasunku hu'naze. Nehu'za ventema me'nerega avare'za vu'naze.
Keseregve kiváltképen azon a szaván, a melyet mondott, hogy többé az ő orczáját nem fogják látni. Aztán elkísérték őt a hajóra.