2 Samue 14

1 Hagi Zeruia nemofo Joapu'ma antahiama kini ne'mo'ma Absalomuma kenigu tusizama higeno'a,

Észrevévén Joáb, Sérujának fia, hogy a királynak szíve vágyakozik Absolon után,

2 Joapua mago'a vahe huzamantege'za Tekoa kumate vu'za, mago knare antahi'zane a' ome avre'za e'naze. Hagi Joapu'a ana ara asamino, Zamasunku hu'zama nentanizankna kukena haviza hunka, masavena ofrenka, ko'ma vahe frinegeno asunku huno za'zakna mani'nea a'mo'ma nehiaza huo.

Elkülde Joáb Tékoa városába, és hozata onnét egy asszonyt, ki igen eszes vala, és monda néki: Kérlek tetessed, mintha nagy keserűséged volna, és öltözzél fel gyászruhába, és olajjal se kend meg magadat; és légy olyan, mint aféle asszony, ki sokáig siratta halottját.

3 Ana hutesunka kini nete vunka ama hanua kea ome asamio, anage nehuno Joapu'a kini ne'ma asaminia nanekea ana ara asami'ne.

És menj be a királyhoz, s így és így szólj hozzá. És Joáb szájába adta, hogy mit kelljen szólani.

4 Higeno Tekoati a'mo'a kini netema uhanatino'a, ome kepri humino avugati mopafi umase'neno amanage hu'ne, Muse hugantoanki kini ne'moka naza huo!

Szóla azért a Tékoabeli asszony a királynak, minekutána arczczal a földre leborult, és térdet-fejet hajtott, és monda: Segíts meg, óh király!

5 Higeno kini ne'mo'a antahigeno, nankna hazenke me'negenka nehane? Higeno ana a'mo kenona huno, Nagrira neneve'a frige'na kento a' mani'noe.

És monda néki a király: Mi bajod van? Felele az: Óh, én özvegyasszony vagyok, mert az én férjem meghalt.

6 Hagi eri'za a'kamo'na tare ne' mofavre zanante'noankine hoza agupofi ha' ome nehakeno, vahe'mo'a zanazeri amnea osigeke, mago'mo'a mago'mofona ahe fri'ne.

És a te szolgálódnak két fia vala, kik összevesztek a mezőn, és mivel nem vala senki, a ki őket megvédte volna, az egyik megsérté a másikat és megölé.

7 Hagi anama higeno'a maka tagri naga'mo'za oti'za nefuma ahe fria zante, ana risera ahe frisunkeno, nefazana erisanti oharegahie hu'za hu'naze. Hagi zamagra magoke mofavreni'a ahe fri'za nehazankino, nenave agine, naga'amofo zamagima erino maniga vahera ama mopafina omanigahie.

És ímé az egész háznép ellene támadott a te szolgálóleányodnak, és ezt mondják: Add kezünkbe az ő testvérének gyilkosát, hadd öljük meg őt az ő testvérének lelkéért, a kit megölt, és veszessük el az örököst is. Így akarják eloltani a kicsiny szikrácskát, a mely nékem megmaradott, hogy az én férjemnek ne maradjon se neve, se maradéka a föld színén.

8 Hagi kini nemo'a ana ara asamino, Nagra ama ana kegaga eri ante fatgo hugahuanki, kumakarega vuo.

Monda azért a király az asszonynak: Menj el házadhoz, és parancsolok a te dolgod felől.

9 Hianagi Tekoati amo'a kini nera asamino, Kini ne' ranimoka, atregeno ana knazamo'a nagrite'ene nenfa nagate'ene meno. Hagi kagrane naga ka'anena knazana e'origahaze.

Felele pedig a Tékoából való asszony a királynak: Uram király, én rajtam legyen a bűn súlya és az én atyámnak házán, de a király és az ő trónja ártatlan leszen.

10 Hagi kini ne'mo'a huno, Iza'o ana nanekema hugantenimofona avrenka nagrite egeno, mago'enena ke hakarea huoganteno.

Monda erre a király: A ki te ellened szól, hozd ide előmbe, és többé nem fog illetni téged.

11 Hagi ana a'mo'a kenona huno, Muse hugantoanki, kini ne'moka Ra Anumzana kagri Anumzankamofo agifi huvempa hunka hugeno, vahe'mo'za mofavre'nia ahe ofriho. Hagi kini ne'mo'a kenona huno, Tamage hu'na kasefa'ma huno'ma mani'nea Ra Anumzamofo agifi huankino mago'mo'a ana mofavrea mago'azana huontegahie.

Akkor ő monda: Emlékezzék meg kérlek, a király az Úrról, a te Istenedről: hogy a vérbosszúló ne szaporítsa a pusztulást, és hogy az én fiamat ne veszessék el. Felele a király: Él az Úr, hogy a te fiadnak egy hajszála sem esik le a földre.

12 Anante ana a'mo'a huno, Natrege'na mago'ane kini nemoka kantahiga'neno, higeno kini ne'mo'a huno, Amne huo.

És monda az asszony: Kérlek, hadd szóljon a te szolgálód csak egy szót az én uramnak, a királynak; és ő monda: Szólj.

13 Higeno ana a'mo'a kini ne' Devitina eri ante ama huno asami'ne, Nahigenka Anumzamofo vahetera e'inahu antahintahia retro hu'nane? Hagi menima nagri'ma nasami'na nanekea, kagraka'a havizama hu'nana zana eri ama hunka keaga hugantane. Na'ankure negamofoma kuma'ma atre'noma fregenka omesiema hu'nana mofavrea, ete avrankeno ome'ne.

Akkor monda az asszony: Miért gondoltál ehhez hasonló dolgot az Isten népe ellen (mert mivel a király ezt a szót szólotta, mintegy maga is bűnös), hogy a király azt, a kit eltaszított magától, nem hívatja vissza?

14 Na'ankure mopafima tima tagiramige'za ete ana tima e'orizankna huta frigahune. Hu'neanagi vahe'mota havizama hunkeno'a, Anumzamo'a tahe nofrianki, mago'a kanku hakeno atre'zama frazage'za omesnazema hu'naza vahera, ete agrarega zamavare tava'o nehie.

Mert bizonyára meg kell halnunk, és olyanok vagyunk, mint a víz, mely a földre kiöntetvén, fel nem szedhető, és az Isten egy lelket sem akar elvenni, hanem azt a gondolatot gondolja magában, hogy ne legyen számkivetve előtte az eltaszított sem.

15 Hagi kini ne' ranimoka, naza hugahane hu'na kagrite e'noe. Na'ankure vahe'mo'za nazeri kore hazage'na, kini ne'mo'a naza hugahie hu'na nagra hu'noe.

Most annakokáért azért jöttem ide, hogy én szólnék a királynak, az én uramnak, noha sokan rettentettek engem ettől; mindazáltal azt mondotta a te szolgálód: Mégis beszélek a királylyal, hátha megteszi a király, a mit az ő szolgálóleánya mond.

16 Hagi kini ne'moka, eri'za a'kamo'na kea antahinaminka Anumzamo'ma tamigeta erisantima hare'nona mopafintira nagri'ene nenamofonema tahe fanenema hu'za nehaza vahe zamazampintira tagu'vazigahane.

Igen, meghallgatja a király, és megszabadítja az ő szolgálóleányát annak kezéből, a ki engem el akar veszteni és velem együtt az én fiamat az Istennek örökségéből.

17 Hu'negu kini ne' ranimoka kemo'a narimpa fru namigahie. Na'ankure kini ne'moka kagra Anumzamofo ankero kna hu'nenka, havizane knare'zanena refako nehane. Hagi Ra Anumzana, kagri Anumzamo'a kagri'ene manisnie.

Annakfelette ezt gondolta a te szolgálóleányod: Az én uramnak, a királynak beszéde szerezzen nyugodalmat, mert mint az Istennek angyala, olyan az én uram, a király, mivelhogy meghallgatja mind a jót, mind a gonoszt. És az Úr a te Istened legyen te veled.

18 Higeno kini ne'mo huno, nagra mago zanku kantahige'za huanki kagra mago'zana erifra okinka nasamio, higeno ana a'mo'a huno, kini ne' ranimoka amane nantahigo.

És felelvén a király, monda az asszonynak: Kérlek, ne tagadd meg, a mit tőled kérek. És monda az asszony: Mondja el az én uram, a király, kérlek!

19 Hagi kini ne'mo huno, Kagrira Joapu hugantegenka nagritera enampi? Higeno ana a'mo kenona huno, Kini nera ranimoka, nankna hu'na eri frakigahue? Hagi kagrama kasefa'ma hunka mani'nenankeno'a, mago'mo'e huno mago'azana kagritera eri fraraokigahie. Tamage, eri'za nekamo Joapu ome asamio huno hunantea ke eme kasami'noe.

És monda a király: Vajjon mindezekben nem a Joáb keze van-é veled? Felele az asszony, és monda: Él a te lelked, óh uram, király, hogy sem jobbra, sem balra nem lehet térni attól, a mit az én uram, a király szól; mert a te szolgád Joáb hagyta ezt nékem, és mindezeket a szókat ő adta a te szolgálóleányodnak szájába.

20 Hagi agra amne anara osu'neanki, Absalomu'ma hu'nea hazenki eri fru hunaku hu'ne. Hianagi kini nemoka, Anumzamofo ankero vahekna hunka, knare'nare antahintahine vahe mani'nenka, maka'zama mopafi'ma fore'ma hiazana antahinka kenka nehane.

Hogy a dolognak más fordulatot adjon, azért tette ezt Joáb, a te szolgád. De az én uram bölcs, az Isten angyalának bölcsesége szerint, hogy mindent észrevegyen, a mi a földön van.

21 Higeno kini ne'mo'a Joapuna asamino, Knareki kema hanazana hugahuanki vunka Absalomuna ome avrenka eno.

Akkor monda a király Joábnak: Ímé megteszem ezt a dolgot. Eredj el, és hozd haza az én fiamat, Absolont.

22 Hagi Joapu'a avugosaregati mopafi umaseno, ra agi nemino anage hu'ne, Kini ne' ranimoka, menina eri'za ne'kamo'na kema antahinaminka knare kavukvama hunantana zana menina antahiama hue. Na'ankure ke'ni'a antahinka hu izo hunantane.

És a földre arczczal leborula Joáb, és térdet-fejet hajtván, megköszöné a királynak, és monda Joáb: Ma ismerte meg, uram király, a te szolgád, hogy van valami becsületem előtted; mert az ő szolgájának beszédét megcselekedte a király.

23 Anante Joapu'a Gesur vuno Absalomuna ome avreno Jerusalemi e'ne.

Felkele azért Joáb, és elméne Gessurba, és haza hozá Absolont Jeruzsálembe.

24 Hianagi kini ne'mo'a anage huno hanave kea hu'ne, Absalomu'a noma'arega umanigahianki, nagri navurera omegahie. Anage higeno Absalomu'a agra'a noma'afi umani'neno, kini nera eme onke'ne.

És monda a király: Menjen a maga házába, és az én színemet ne lássa. Tére azért Absolon az ő házába, és a királynak orczáját nem láthatá.

25 Hianagi Absalomuna Israeli vahe'mo'za husga hunte'naze. Agra asenireti'ma vuno agiare'ma urami'neana, afuhe afahera omanegeno, hentofa avufgane ne' mani'ne. Hagi magora agrikna vahera Israeli vahepina omani'naze.

Nem vala pedig az egész Izráelben olyan szép ember, mint Absolon, ki dicséretre olyan méltó volna; tetőtől fogva talpig ő benne semmi hiba nem vala.

26 Agra maka kafurera magoke zupa azokara haretere hu'ne. Na'ankure ana azokamo'a kna hu'negeno'e. Hagi ana azokama erinte'za kna'ama refkoma hu'za kazana, 2 kilogremi hu'ne.

És mikor a fejét megnyiratja (mert minden esztendőben megnyiratja vala, mivel igen nehéz volna, azért nyiratja le), az ő fejének haja nyom vala kétszáz siklust a királyi mérték szerint.

27 Hagi Absalomu'a tagufa ne' mofavre nenteno, magoke hentofa mofa anteno agi'a Tamari'e huno ante'ne.

Lőn pedig Absolonnak három fia és egy leánya, kinek neve Támár vala; ez igen szép termetű asszony vala.

28 Hagi Absalomu'a tare kafu Jerusalemi kumatera mani'ne. Hianagi agra vuno kini nemofo avufina ome onke'ne.

Két esztendőt töltött immár Absolon Jeruzsálemben, de a királynak színét még nem látta.

29 Hagi Absalomu'a agri agi erino kini ne' ome keniegu Joapuna ke atrente'ne. Hianagi Joapu'a omegeno, mago'ane eri'za vahera huzmantege'za vu'nazanagi Joapu'a avesra huno ome'ne.

Elkülde azért Absolon Joábhoz, hogy őt a királyhoz küldje, ki nem akara hozzá menni; és elkülde másodszor is, de ő még sem akart elmenni.

30 Hagi Absalomu'a eri'za vahe'a huzamanteno, Joapu bali hozamo'a nagri hoza tava'onte me'neanki, teve ome taginteho huno huzmante'ne.

Monda azért az ő szolgáinak: Nézzétek, a Joáb gazdasága az enyém mellett van, és ott van az ő árpája: menjetek el, és gyújtsátok fel tűzzel; és meggyújták az Absolon szolgái a gazdaságot tűzzel.

31 Anante Joapu'a Absalomu nontega eno, Nahigenka eri'za vaheka'a huzamantanke'za hozani'a teve ome taginte'naze?

Felkele azért Joáb, és méne Absolonhoz az ő házába, és monda néki: Mi az oka, hogy a te szolgáid az én gazdaságomat felgyújtották tűzzel?

32 Higeno Absalomu'a kenona huno, Nagra ke atregante'na, are ege'na hugantanena kini ne' ome ko hu'na huana kagra ome'nane. Hagi kagra na'ante knare'ma hu'na mani'noana kea hanke'na Gesuritira e'noe huno nagrikura hie hunka ome antahigo. Hagi anantega manuresina knare hiresine. Hagi menina natrege'na kini ne ome ka'nenkeno hazenkema hunenugeno'a nahe frino.

Felele Absolon Joábnak: Azért mert hozzád küldöttem ily szóval, hogy ide jőjj, hogy a királyhoz küldjelek, hogy ezt mondjad néki: Mi szükség volt hazajőnöm Gessurból? Jobb volna most is nékem ott lennem. Most azért szeretném a király arczát látni; ha van bennem álnokság, ölessen meg engem.

33 Higeno Joapu'a kini nete vuno ana nanekea ome asamigeno, kini ne'mo'a Absalomuna ke higeno eno avugosaregati mopafi umasegeno, kini ne'mo Absalomuna antako hunte'ne.

Elméne azért Joáb a királyhoz, és megmondá néki. És akkor hivatá a király Absolont, és elméne a királyhoz, és fejet hajtván a király előtt, arczczal a földre borula. És megcsókolá a király Absolont.