ゼカリヤ書 2

1 茲に我目を擧て觀しに一箇の人量繩を手に執居ければ

Felemelém ismét szemeimet, és ímé, láték egy férfiút és a kezében mérő-kötelet.

2 汝は何處へ往くやと問しにヱルサレムを量りてその廣と長の幾何なるを觀んとすと我に答ふ

És mondám: Hová mégy te? És mondá nékem: Megmérni Jeruzsálemet, hogy lássam: mennyi a széle és mennyi a hossza?

3 時に我に語ふ天の使出行たりしが又一箇の天の使出きたりて之に會ひ

És ímé, az angyal, a ki beszél vala velem, kijöve, és más angyal is kijöve eléje.

4 之に言けるは走ゆきてこの少き人に告て言へヱルサレムはその中に人と畜と饒なるによりて野原のごとくに廣く亘るべし

És monda annak: Fuss, és szólj e gyermekhez, mondván: Kerítetlenül fogják lakni Jeruzsálemet a benne levő emberek és barmok sokasága miatt.

5 ヱホバ言たまふ我その四周にて火の垣となりその中にて榮光とならん

Én pedig, szól az Úr, tűz-fal leszek körülötte és megdicsőítem magamat ő benne!

6 ヱホバいひたまふ來れ來れ北の地より逃きたれ我なんぢらを四方の天風のごとくに行わたらしむればなりヱホバこれを言ふ

Jaj, jaj! Fussatok ki az északi földről, így szól az Úr, mert az ég négy szele felé szórtalak szét titeket, szól az Úr.

7 來れバビロンの女子とともに居るシオンよ遁れ來れ

Jaj Sion! Szabadítsd ki magadat, ki Babilon leányánál lakozol.

8 萬軍のヱホバかく言たまふヱホバ汝等を擄へゆきし國々へ榮光のために我儕を遣したまふ汝らを打つ者は彼の目の珠を打なればなり

Mert így szól a Seregeknek Ura: Dicsőség után küldött engem a pogányokhoz, a kik fosztogatnak titeket, mert a ki titeket bánt, az ő szemefényét bántja.

9 即ち我手をかれらの上に搖ん彼らは己に事へし者の俘虜となるべし汝らは萬軍のヱホバの我を遣したまへるなるを知ん

Mert ímé én felemelem kezemet ellenök, és saját szolgáik prédájává lesznek, és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem.

10 ヱホバ言たまふシオンの女子よ喜び樂め我きたりて汝の中に住ばなり

Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom! így szól az Úr.

11 その日には許多の民ヱホバに附て我民とならん我なんぢの中に住べし汝は萬軍のヱホバの我を遣したまへるなるを知ん

És sok pogány csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek, és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött hozzád engem.

12 ヱホバ聖地の中にてユダを取て己の分となし再びヱルサレムを簡びたまふべし

És birtokba veszi az Úr Júdát, mint az ő osztályrészét a szent földön, és újra magáévá fogadja Jeruzsálemet.

13 ヱホバ起てその聖住所よりいでたまへば凡そ血肉ある者ヱホバの前に粛然たれ

Hallgasson minden test az Úr előtt: mert felkelt az ő szentséges helyéről.